A vér

Varázslás, mágia
Fekete mágia : két boszorkány jégverést idéz elő. Molitor(is) nyomán, 1508.

Fekete mágia : két boszorkány jégverést idéz elő.
Molitor(is) nyomán, 1508.

Az egészségi varázslás területei egy 17. századi alkémista kézikönyv alapján.

Az egészségi varázslás területei
egy 17. századi alkémista kézikönyv alapján.

A varázslás, a mágia az ősi valóságértelmezés kiegészítő szertartása: a hívő úgy véli, hogy a beavatott személy uralkodik a természeten és a természetfölötti erőkön (vagy legalábbis azok egy részén), s ennek kö­vet­kez­tében képes befolyásolni, sőt megváltoztatni azokat.
A varázslatot, a mágiát aszerint hogy "jó" vagy "rossz" célokra használták nevezik még fehér , illetve fekete vagy sötét mágiának is.

Az élet befolyásolása
A vér az élő szervezet része - s bár ez élet el­en­ged­hetetlen feltétele -, meglehetősen kevés konkrét varázslás kapcsolódik hozzá.

Szerelmi varázslás
A szerelmi varázslások keveset tudtak kezdeni a vérrel. A legtöbb, amire jutott bármelyik mágia is a vitalitás és a potencia összekapcsolása.
A vér (állati vér) fogyasztása e feltételezés szerint növeli, növelheti a szexuális potenciát. Ám éppen anyaga, kinézete, jellege miatt inkább a hímnemű egyedek vehetik ezt a tanácsot figyelembe.

Termékenységi varázslás
Az azték-maja kukorica-varázslásnál utaltunk arra, hogy ez a varázslás megszokott (s többnyire élő) áldozattal jár.
A később lejegyzett példákban szerepet kap a vér: valamilyen formában el kell fogyasztani - ezzel egy másik élet attribútuma kapcsolódik az elfogyasztóhoz. Itt kell szólnunk arról, hogy a különféle babonák, hiedelmek nem ragaszkodnak emberi vér el­fo­gyasz­tásához.

"Egészségi" varázslás
Az egészségre "irányuló" varázslás a legegyszerűbb varázslási módok egyike: ismét csak a vér fo­gyasz­tásában ragadható meg.
A vérivásról
A vérivás szokása elsősorban a vágóhidakon dolgozóknál alakult ki, jobbára a szarvasmarhák vágásakor. Részben energiadús tápláléknak tekintik, részben egyfajta beavatásnak.
A vérszívásról
A később még említendő vérszívás jelentése is innen származtatható: az élő, egészséges ember erejéből a vérszívással lehet erőt szerezni.
A vérben való fürdés
A jelentés értelmezésekor meg kell különböztetni a vérrel való bemázolást, amelynek megbúvó szakrális jelentése máig megvan.







Báthory Erzsébetről, a Csejtei vár úrnőjéről
minden történészi vélekedés ellenére
tartja magát a közhiedelem, hogy
fiatal lányok vérében fürdött.
PÉLDÁUL
Véres hurka készül - spanyol módra

Véres hurka készül - spanyol módra

Klasszikus példánk lehet B. Hrabal művében is említett rész a disznóvágás: a véres hurka készítésekor történő játék indoklása.
Nagy valószínűséggel ide vezethető vissza az primitív társadalmak testfestése is.
Ugyanakkor ismert az emberi fantázia által kitalált "valóságos fürdés" jelentése is.
"... nemcsak afféle nevetés volt az, hanem valahonnan a pogány korból jövő nevetés, mikor az emberek hittek a vér és a nyál erejében ... egyszerre csak felkacagott, a vér ereje tette, az a szakrális valami, hogy nemtudommal el legyen hárítva, emberemlékezet óta így tombolták ki magukat az emberek sertésvérrel való összekenődzködéssel ..."
(in B. Hrabal : Sörgyári capriccio Bp., 1979. 30., 32. p.)

A vércsepp
A magyar népmesékből ismert mágikus eljárás kelléke: a vércsepp az helyett válaszol, akinek a vére - általában a szereplők menekülésük során élnek ezzel.
PÉLDÁUL
Klasszikus példa lehet l Arany Jánosl Rózsa és Ibolya című verses meséje.
Vérfű
Nevezik vasfűnek, zárnyitó fűnek is; a betyár- és tolvajtörténetek tartozéka. Olyan mágikus tárgyként használt fű, amely a tenyér bőre alá forrasztva tulajdonosát képessé teszi arra, hogy puszta érintéssel minden lakatot, zárat felnyisson - egyes mondákban arra is képes, hogy hordozóját láthatatlanná tegye.
A mese szerint Szent György napján, éjszakáján nő ki a földből. Más történetekben valamilyen kis állatot (gyíkot, kígyót, teknősbékát) vasládikába zárnak, s azt az anyja megszabadítani akarván vérfüvet hoz, amelyet aztán el lehet venni tőle.
A vérfű (régiesen vérfő) leírása egy 18. századi fűvészkönyvben





A vérfű (régiesen vérfő) leírása egy 18. századi fűvészkönyvben

Kosárba helyezve!