Az alábbi tartalmat jelenleg INGYENES hozzáféréssel tekinted meg.
Amennyiben szeretnél teljes hozzáférést az oldalhoz, kérjük regisztrálj, jelentkezz be, és vásárold meg a szükséges elektronikus licencet vagy írd be a nyomtatott könyv hátuljában található kódot!


A növény egyéb működései
A raktározásra módosult szervek különféle formái
Az élőlények igyekeznek tartalékot képezni, anyagot felhalmozni az anyagcseréjük számára. A szárazságtűrő növények a vizet speciális alapszöveteikben tárolják. A szerves anyagok közül a növények elsősorban szénhidrátokat raktároznak (rizs, burgonya), de előfordulnak fehérjét (szója), illetve olajat (repce, mák) tartalékoló fajok is.
A legrövidebb ideig az olajtartalmú magok őrzik meg csírázóképességüket, hiszen a telítetlen kötéseket tartalmazó olajok avasodnak. A legtovább – nagy kémiai stabilitásuk miatt – a szénhidrátok tárolhatók.
Az anyagokat a sejtek a fajra jellemző alakú és felépítésű keményítő- vagy fehérjeszemcsék, olajcseppek formájában a színtestekben vagy a citoplazmában tárolják. (186.1.)
Anyagot raktározó sejtek (aleuron – fehérje – ricinusban, olaj vöröshagyma sziklevelében, kukoricakeményítő)

Anyagot raktározó sejtek (aleuron – fehérje – ricinusban, olaj vöröshagyma sziklevelében, kukoricakeményítő)

A tárolás hatékony módja a raktározó alapszövet kialakulása, amely sokszor raktározásra módosult szervekben, azok fénytől elzárt részein jön létre.
Raktározásra módosult például a répafélék karógyökere vagy a dália gyökérgumója. A szár föld alatti vagy a föld feletti része is alkalmazkodhat a raktározásra. A karalábé föld feletti és a burgonya föld alatti szárgumója, a pitypang és a gyöngyvirág gyöktörzse , a tarack (tarackbúza), a hagyma (vöröshagyma), a hagymagumó (kardvirág) mind-mind jelentős mennyiségű tartaléktápanyag raktározásával segítik a növény életben maradását.
A burgonya „csírázó” gumója és a karfiol meghúsosodott virága

A burgonya „csírázó” gumója és a karfiol meghúsosodott virága

Megállapítható-e egy gumóról, hogy gyökér- vagy száreredetű?
Kézenfekvő, hogy az anyanövény az utód számára tápanyagokat halmoz fel a magvakban, a termésekben. Egyes esetekben még a virág is sok anyagot tárolhat, mint a karfiolé és a brokkolié. (186.2.)
Mi lehet az oka annak, hogy ha a burgonya növény tövét nem töltik fel földdel, vagy a sárgarépát nem vetik megfelelő mélységbe, akkor a fényre kerülő gumó, a talajból kiálló karógyökérrészlet megzöldül, egyúttal tárolhatatlan lesz?
A raktározó alapszövet sejtjeiben sok színtelen színtestet találunk, melyek a tárolásban fontosak. Ezekben fény hatására klorofill képződik, ezért megváltozik a működése, így a sejt alkalmatlanná válik a raktározásra.
A növények raktározószerveiben felhalmozott szerves anyagokat a heterotrófok a táplálkozásuk során felhasználják.
A növényi kiválasztás formái
Az élőlények anyagcseréje során felesleges vagy káros anyagok is keletkeznek. Míg az állatok ezeket különböző módon eltávolítják a szervezetükből, addig a növények csak gázokat (O 2 , CO 2 , vízgőz) és néhány folyékony halmazállapotú anyagot (pl. illóolajat a narancshéjból, a muskátli mirigyszőreiből) képesek leadni. Az idősödő levelekben egyre több só kristályosodik ki. Az őszi lombhulláskor ez a levelekkel együtt távozik.
A folyékony és a szilárd halmazállapotú anyagok többségét a növény inaktív formában csak elkülöníteni képes, leadni nem. A sejtüreg sejtnedvében oldva vagy a citoplazmában jellegzetes alakú szervetlen (például: CaCO 3 , Ca-oxalát) és szerves (fehérje-bomlástermékek) zárványok, kristályok formájában a sejtek is különítenek el anyagokat. (187.2.)
Kialakult azonban a kiválasztó alapszövet is, melynek sejtjei nagy belső felületükkel elválaszthatnak vagy kiválaszthatnak.
Elválasztás (szekréció): ** olyan anyagok elkülönítése, amelyeket az élőlény még hasznosít.
Kiválasztás (exkréció): ** olyan anyagok elkülönítése, amelyek kiküszöbölt, szükségtelen végtermékek vagy melléktermékek.
A kiválasztó alapszövet néhány típusa: mirigyszőrök (leveleken), nektáriumok (virágokban), tejcső (gyermekláncfű, mák, kaucsukfa), hasadásos járatok (a fenyő gyantajárata, a citrom héjának illóolajtartalmú járata). (187.1., 187.2.)
A paradicsom likopin kristályai (balra) és a kaucsukfa megmetszett törzse
Hasadásos járat a citrom héjában (balra) és kristályzárványok a sejtekben
A paradicsom likopin kristályai (balra) és a kaucsukfa megmetszett törzseHasadásos járat a citrom héjában (balra) és kristályzárványok a sejtekben

 

A felhalmozott elkülönített anyagok jelenlétéből bizonyos előnye is származhat a növénynek. A fenyő gyantája például légmentesen lezárja a sebet, amikor kifolyik a sérült területen. Az illatanyagok segíthetik a megporzást a rovarok odavonzásával (rózsa, dögvirág).
A szövetes növények mozgásai
A mozgás típusai
A mozgás mint a leglátványosabb életjelenség a növényeknél is megfigyelhető. Az élővilágot felületesen kezelő emberek számára azonban ez nem feltűnő, hiszen a növényekre a lassú, helyzetváltoztató mozgás a jellemző.
Mint minden élő sejtben, a növényi sejtekben is jellemző a sejten belüli mozgás, a citoplazmaáram­lás. Ez a sejtplazma fehérjefonalainak, a sejtváznak az – energia felhasználásával bekövetkező – elmozdulása. A mozgást a sejtalkotók helyváltoztatásaként tapasztaljuk.
A csavarthínár leveléből készített mikroszkópi metszeten megfigyelhetjük a színtesteknek a sejtfal melletti mozgását (rotációs plazmamozgás), amely a metszés ingerére jön létre. Megfelelő körülmények között a citoplazma helyi, ún. cirkulációs plazmamozgása is kialakul.
A fiatal páfránylevél – növekedési mozgás

A fiatal páfránylevél – növekedési mozgás

A növények sejten kívüli mozgásai elsősorban helyzetváltoztatók. Ennek egyik típusa a növekedési mozgás, mely a növény sejtjeinek egyenlőtlen növekedése eredményeként alakul ki. Egyes növényi hormonok hatására a sejtek megnyúlnak, esetleg osztódnak, aminek követ­keztében a test egyes részeinek helyzete megváltozik. (188.1.)
Érdekes jelenség a páfrányok fiatal leveleinek kifejlődése. Az új képződmény pásztorbotszerűen felcsavarodik. A növekedés során a különböző levélrészek sejtjei nem egyenletesen – a felszíni részen gyorsabban, a fonák oldalon lassabban – nyúlnak meg, ami miatt a levél, miközben megnő, kiegyenesedik, kisimul. A rügyekben (hajtáskezde­mények) megtalálható apró levelek, szárrészletek növekedése is helyzetváltoztatásként jelenik meg.
A növények másik jellegzetes helyzetváltoztató mozgása a turgormozgás. A növény sejtjeiben inger(ek) hatására anyagcsere-változások alakulnak ki. A sejtek víztartalma gyorsan növekedhet vagy csökkenhet, vagyis megváltozik a turgorállapot. A kifeszített állapotba került sejtek tartják a növény adott részét, míg a vizet vesztett sejtek támasztóműködése csökken. Ezt a jelenséget figyelhetjük meg a levelek nappali és esti helyzetén vagy a virágok nyílásán-záródásán is. (188.2., 188.3.)
A tulipán virágának nyílása és záródása
A sejtek vízhiányának hatása
A tulipán virágának nyílása és záródásaA sejtek vízhiányának hatása

 

Biztos hallottál róla, esetleg már láttál is ún. virágórát. A virágóra készítésekor a kör egy-egy cikkelyére más-más fajhoz tartozó virágos növényeket ültetnek. Az idő múlását a különböző fajok eltérő idejű virágnyílása jelzi. Milyen tulajdonságú fajok együttes alkalmazásakor működik jól a virágóra?
A növények mozgása és a környezet kapcsolata
A mozgást kiváltó ingerek különbözőek lehetnek: a fény, a hőmérséklet, a víz, a mechanikai hatások egyaránt előidézhetik a növény helyzetváltoztatását. Az inger azonban nemcsak kiválthatja a mozgást, hanem befolyásolhatja annak irányát is. (189.1., 189.2.)
A szőlőkacs tigmotropizmusa
A növényi szár negatív geotropizmusa
A szőlőkacs tigmotropizmusaA növényi szár negatív geotropizmusa

 

Tropizmus: ** az inger irányától függő helyzetváltoztató mozgás. Az ingerforrás felé: pozitív tropizmus, az ingerrel ellentétes irányba: negatív tropizmus.
Az inger alapján lehet: foto- (fény), termo- (hő), hidro- (víz), geo- (gravitáció), tigmo- (érintés) tropizmus stb. (188.4.)
A napraforgó pozitív fototropizmusa
A növény tropizmusát kimutató kísérlet
A napraforgó pozitív fototropizmusaA növény tropizmusát kimutató kísérlet

 

Egy növényt olyan láda talajába ültettünk, melynek alját szűk likacsú háló alkotja. A növény az ábrán látható módon fejlődött. A gyökér megnövekedve kinyúlt a ládából, de visszakanyarodott, majd újra ki- és megint visszanőtt. A kísérlet kezdetén a szár pozitív fototropizmusa, negatív geotropizmusa, a gyökér pozitív geotropizmusa, negatív fototropizmusa érvényesült. Amikor azonban a gyökér elhagyta a láda nedvességét, erősödött a pozitív hidrotropizmus hatása, kevésbé hatott a pozitív geotropizmus, ezért a gyökér visszakanyarodott. A növény reakcióit az életben maradáshoz szükséges erősebb ingerek befolyásolják. (189.3.)
A mimóza tigmonasztiája

A mimóza tigmonasztiája

Nasztia: ** az inger irányától független helyzetváltoztató mozgás. Az inger alapján lehet:
fotonasztia (fény), pl. a virág nyílása reggel;
termonasztia (hő), pl. a tulipán virágának kinyílása a meleg szobában;
niktinasztia (fény-sötét);
tigmonasztia (érintés), pl. a mimóza levelének mozgása (189.4.) .
Az ingerek hatására közvetlenül olyan szerves anyagok képződnek, melyek befolyásolják a sejtek anyagcseréjét. Ezek a növényi hormonok.
  ELLENŐRIZD TUDÁSOD!
1.
Milyen különbség van a szőlőkacs (huzalra csavarodik) és a mimóza összetett levelének (a levélkék bezáródnak) érintésre bekövetkező reakciója között?
2.
Régen a falusi házak ablaktáblái közé tavasszal levágott virágok csokrát tették. Miért?
3.
Mi a magyarázata annak, hogy a kiszáradt talajú cserepes növényeken a turgormozgás nem vagy kevésbé figyelhető meg?
4.
Milyen jelenség a rovaremésztő Vénusz légycsapója levelének működése?
Leckéhez tartozó extrák