A kontinens alapját képező ősföldet a földkéreg megszilárdult darabjai alkotják. Kőzetanyaguk főleg a kristályos gránit ( A ). Ez az ősfölddarab feldarabolódott és megsüllyedt. Az ó- és középidőben a nagy részét elöntötte a tenger, és belőle mintegy 150 millió év alatt vastag, vízszintes üledékrétegek rakódtak le ( B ), pl. agyag, mészkő, homokkő.

A terület – megemelkedése és a tenger visszahúzódása után – vízszintes kőzetrétegekből álló táblás vidékké formálódott. Az újidő elején, a harmadidőszakban erőteljes kéregmozgások hatására a kontinens keleti és déli peremvidéke feldarabolódott. A vetődéses árkokban ma mély tavak sorakoznak ( C ).

A törésvonalak mentén a vulkáni tevékenység nyomán megolvadt kőzetanyag ömlött a felszínre, vulkáni hegyeket emelve, takarókat alkotva, pl. a Kilimandzsáró-csoport, a Teleki-vulkán. Kőzetanyaguk bazalt ( D ).

A harmadidőszakban emelkedett ki a kontinens egyetlen gyűrt hegysége, az Atlasz, az Eurázsiai-hegységrendszer tagja ( E ). Ez a hegységrendszer az Afrikából kiinduló, Európán, majd Ázsián át főleg Ny–K-i irányba húzódó, fiatal hegységekből álló óriási vonulat.

A negyedidőszak elejére kialakult a kontinens mai arculata. Ezután csupán keskeny tengerparti síkságok képződtek. A szárazföld felszínét a külső erők munkája tovább alakította. A folyamat napjainkban is tart.

Emlékezz vissza a korábban tanultakra! Melyek a külső erők? Hogyan formálják a földfelszínt?

A kontinens területét a tengerszint feletti magasság alapján Magas- és Alacsony-Afrikára szokták osztani.

Magas-Afrika a földrész K-i, DK-i részeit foglalja magába. Felszínét magasan fekvő medencék, magasföldek* alkotják. A magasföldeket árokrendszerek tagolják, melyeket vulkáni kúpok tesznek változatossá. A fenti tájak mai felszínének kialakításában főként a vetődés (röghegységek, árkok) és a vulkáni tevékenység játszott szerepet. Ilyen tájak ÉK-ről D-felé haladva az Etióp-, a Kelet-afrikai- és a Dél-afrikai-magasföld. Magas táj a kontinens legfiatalabb hegysége, az Atlasz is. ÉNy-on húzódó vonulatai hosszanti völgyeket, fennsíkokat zárnak közre.

Alacsony-Afrikához eltérő formakincsű tájak tartoznak. A Szahara kiterjedt táblás vidék, hatalmas sivatag. Hazánk kb. 90-szer férne el a területén. A fő felszínformáló erő itt a hőmérséklet változása és a szél. A nagy napi hőingás elaprózza a kőzeteket, így alakulnak ki a kősivatagok. A homokká kopott kőzettörmeléket a szél az egykori tavak kiszáradt medreiben dűnékbe rendezi. Csapadékos időszak emlékét őrzik az agyagsivatagok.

Szudán területén több helyen a kristályos gránittömbök környezetükből kiemelkedő szigethegyeket* alkotnak. Találhatók még itt vulkáni kúpok, fiatalkorú törmelékkel fedett felszínek és magasföldek egyaránt.

A Guineai-öböl partvidéke változó szélességű, termékeny alföld. A folyók mentén mélyen benyúlik a magasabb tájak közé.

A Kongó-medence központi része megsüllyedt medence, amit minden oldalról meredek peremküszöbök vesznek körül. Egyetlen természetes kijárója van, az Atlanti-óceán felé. A folyó és mellékfolyói a lépcsős felszín miatt zuhatagok sorozatával érik el a terület közepét.