Az alábbi tartalmat jelenleg INGYENES hozzáféréssel tekinted meg.
Amennyiben szeretnél teljes hozzáférést az oldalhoz, kérjük regisztrálj, jelentkezz be, és vásárold meg a szükséges elektronikus licencet vagy írd be a nyomtatott könyv hátuljában található kódot!


14.1. kép Kölcsey Ferenc portréja

14.1. képKölcsey Ferenc portréja

Kölcsey Ferenc
(1790, Sződemeter – 1838, Szatmárcseke)
[...] a Himnusz költője nem csupán ezzel az egy költeményével tette halhatatlanná a nevét. [...] Mint költő, korának legjelesebb költői közé tartozott; mint szónok, a legkiválóbb szónokok sorá­ban foglalt helyet; mint kritikus, alaposságával és bátor szóki­mondásával szerzett tiszteletet; s mint hazafi és ember, lángoló honszerelmével, aranytiszta jellemével [...] követendő példakép marad.” (Benedek Elek)
Magyar költő, író, politikus, nemzeti himnuszunk szerzője. Korán árvaságra jutott. Gyermekkori himlő következtében jobb szemére megvakult, visszahúzódó, magányos gyermek lett. A könyvek, a tanulás jelentettek számára vigaszt diákévei alatt. A debreceni kollégiumban tanult, amikor megismerkedett Kazin­czyval. A széphalmi mester kritikája miatt korai verseit megsem­misítette, s Kazinczy elveit fogadta el. A nyelvújítási harcban is őt védte Felelet a Mondolatra című írásával. Rövidesen szakított azonban Kazinczyval, s a nemzeti romantika híve lett. Pesten szeretett volna élni, de öccse halála után magára vállalta a gondoskodást annak özvegyéről és fiáról, valamint a birtokról, ezért Szatmárcsekén maradt. A szellemi magány verseinek hangvételét is befolyásolta: elfojtott vágyak, reménytelenség, kétkedés uralkodik bennük.
Az elszigeteltségből a közéleti szerepvállalás szabadította ki. Bekapcsolódott a reformkorban megélénkülő politikai küzdelmekbe. Szatmár megye követeként az 1832–36-os országgyűlés egyik meghatározó alakja lett. Politikai nézeteit az Országgyűlési napló című műve tükrözi leginkább. Köl­tészetének legértékesebb darabjai közé tartoznak hazafias, nemzeti szellemben írott művei.
Munkásságának jelentős részét képezik tudományos értekezései. A Nemzeti hagyományok című írásában a népköltészet felé irányította a figyelmet. Úgy vélte, hogy „a való nemzeti poézis eredeti szikráit a köznépi dalokban kell nyomozni”. Művében megkísérelte megadni a magyar irodalom törté­netének vázlatos rajzát is. Kritikákat is közreadott Csokonai és Berzsenyi verseiről.
Utolsó időszakában tevékenységének két fő iránya volt. Aktívan részt vett a politikában, perbe fogott társai védelmében feliratokat, beszédeket készített. Emellett megírta a Parainesist [parainézisz], melynek tanácsain, erkölcsi intelmein nevelkedett a reformkor ifjú nemzedéke.
14.2. kép A Tudományos Gyűjtemény címlapja. Ebben a kiadványban jelent meg Kölcsey bírálata Berzsenyi Dániel versei címmel

14.2. képA Tudományos Gyűjtemény címlapja. Ebben a kiadványban jelent meg Kölcsey bírálata Berzsenyi Dániel versei címmel

Miért haragudott meg Berzsenyi Kölcseyre?
Kölcsey Ferenc nem csak költői munkásságáról híres. Néhány bí­rálatot is írt más írókról, költőkről. Az egyik ilyen kritikában erő­teljesen bírálta Berzsenyi Dániel verseit. Berzsenyi úgy érezte, hogy Kölcsey igazságtalan vele, hirtelen haragjában meg is írta válaszát, de csak évekkel később, átdolgozva jelentette meg. A két költő viszonya meglehetősen rideggé vált.
Közben Kölcsey véleménye is formálódott. 1836-ban, Berzsenyi halálakor az Akadémián egy engesztelő gyászbeszéddel búcsúzott a költőtől, amit betegsége miatt felolvastak helyette.