A vér

A résztvevő
Az esemény megtervezői előre számolnak azzal, hogy az ítélkező (kigondoló) és az elítélt, áldozat közé közvetítő személyre van szükség. Ez a résztvevő a végrehajtás részeseként az elrettentő álláspontjának a "kiterjesztője"; nagyon sok esetben az elrettentő kísérletet tesz arra, hogy véletlenszerűen mindenkire kiterjessze befolyását: lehetőleg mindenki legyen a részese az esetleg elítélhető tettnek, mert a kompromittált közösség kevésbé képes és alkalmas a lázadásra.
Az igazán sikeres hatalom az elrettentésbe az egész társadalmat be tudja vonni, és kísérletet tesz a generációk, a jövő nemzedékek korrumpálására is. A megnyugtató talán az lehet, hogy az emberiség történelmében eddig nem volt olyan embertelen hatalom, amely képes lett volna ezt a korrumpálást három nemzedéknél többre kiterjeszteni.
Hivatalból
"Könnyebb" a helyzete azoknak a személyeknek, akik "hivatalosan" mintegy "törvényesen" résztvevők. Szinte az állam kialakulásával egyidőben megjelenik az igazságszolgáltatási folyamat utolsó állomásának "parancsnoka" és "dolgozója": a hóhér és a hóhérsegédek "intézménye.
Delaroche Paul : Lady Jane Gray kivégzése, 1833.





















Delaroche Paul :
Lady Jane Gray kivégzése,
1833.

Az illetők megkülönböztető viseletet hordanak, kasztszerűen elkülönülnek - még a "felvilágosultabb" időkben is. Az állami intézmények ugyanakkor biztonságot és jó megélhetést garantálnak - még olyan torz formában is, mint a 20. századi lágerek parancsnoksága a verőlegényeknek, a kápóknak. Ugyanakkor a véres munkák számának csökkenésével egyéb alantas munkák elvégzése is rájuk hárul - így válik a "hivatal" is egyre megalázóbbá.
Ezzel nemcsak misztikus tekintélyüket veszítik el, hanem "természetgyógyászi", "csontkovácsi" jövedelmüket is. A feladatkör szűkülése és a "technika" fejlődésével az ítélet-végrehajtás egyre inkább elveszti véres hentesmunka jellegét, s így misztikumát is.
PÉLDÁUL
Klasszikus példa a hóhéri jövedelemkiegészítésre Deák Ferenc esete. Az alig ötéves kisfiú gyermekjáték közben (egyik elbeszélésben kocsikáztak és Deák kiesett a kocsiból, a másikban lovacskázást játszottak, s lovast a ló ledobta a hátáról) olyan szerencsétlenül esett a fejére, hogy kificamította a nyakát. Kezdetben alig érzett fájdalmat, de később már elviselhetetlen volt - segíteni pedig senki nem tudott, nem is mert rajta (Zalatárnokon, ahol ez az eset történt, sem környékén nem volt orvos). Végül a zalaegerszegi hóhérhoz fordultak, aki el is jött. "Hát mi bajod van, fiam?" szólt szelíden a fiúcskához, majd hirtelenében gyöngéden, de pontosan a megfelelő helyre irányulva arcul ütötte. A kiment nyak helyreugrott - a hóhér vagy tett megjegyzést, vagy nem (Tóth Béla Magyar anekdotakincsében úgy tudja: tett), de az esetre visszaemlékező politikus az 1848-as esztendőben maga így beszélte az esetet: "a hóhér ugyan egyszer helyre igazította a fejemet, de csakhogy valamiképpen ki is ne ficamítsam végtére."
Sándor Pál: Az anekdotázó Deák Ferenc Bp., 1986., 94-100. p.
Deák Ferenc anekdotákat mesél képviselőtársainak



















Deák Ferenc anekdotákat mesél
képviselőtársainak

Önként
Míg a társadalomból kirekesztett hóhért mégis övezte valamiféle tisztelet, addig az önként vállalkozó semmiféle tiszteletben nem részesült. Vannak, akik jellem- és személyiségi hibának tartják a vér és a kínzás iránti szimpátiát.
PÉLDÁUL
Gondoljunk csak Csáth Géza Anyagyilkosság vagy Kosztolányi Dezső Aurélius című elbeszéléseire - s még nagyon sok példát idézhetnénk.
Szász János :Witman-fiúk (Csáth Géza novellája alapján) című filmjében is megjelenik az anyagyilkosság. 1997.

 

A tartalom megtekintéséhez Adobe Flash Player szükséges,
melyet az alábbi ikonra kattinva telepíthet:

Get Adobe Flash player

Kosárba helyezve!