A vér

A vér szerepe
A vérnek igen komoly szerepe van a gerinces állatokban, az emberben, de ha pontosak akarunk lenni egyes gerinctelen állatokban is. Mondhatjuk azt, hogy a vér adja a belső környezeti állandóságunkat, szállítja a légzési gázokat és a tápanyagokat, de a bomlástermékeket is.
A földigiliszta piros színét a gerinces élőlényekéhez hasonló vastartalmú hemoglobin adja.

A földigiliszta piros színét a gerinces élőlényekéhez hasonló
vastartalmú hemoglobin adja.

A zárt vérkeringés már a gyűrűsférgekben megjelenik, hemoglobin adja, amely azonban nem vörösvérsejtekben, hanem a vérplazmában oldott állapotban található.
Az ízeltlábúakban és a puhatestűekben áramló folyadék (testfolyadék) az erekből a szövetek közé kerül, innen vagy újabb erek gyűjtik össze, vagy egyenesen a szívbe kerül apró nyílásokon keresztül (csőszív). Ez a nyitott anyagszállító rendszer (nyílt keringés).
A puhatestűekben és a rákokban a testfolyadék színe kékes-zöld a réztartalmú hemocianin miatt. A rovarok testfolyadéka színtelen, vagy enyhén sárga, mivel nincs benne oxigénszállítást végző vegyület, mely általában színes. Ebből következik, hogy ennek a testnedvnek nem feladata az oxigénszállítás.

Az előbb említett állatok testfolyadéka nyílt keringési rendszerben áramlik, ezért ezt a folyadékot nem vérnek, hanem vér vérnyiroknak ( hemolimfának ) nevezzük.s

Az emlősök vére - az embert is beleértve - vöröses színű a vastartalmú hemoglobin miatt. A továbbiakban az egyszerűség kedvéért csak az emberre vonatkozó információkra térünk ki.

Az emlősök vérkeringésében megkülönböztetjük a vénás és az artériás vérkeringést, amelyet a szív működtet.
A vénás vérkeringés
A véna - nevezik gyűjtőérnek, visszérnek, vivőérnek - a test különböző részeiből a vért a szív felé továbbítja. A hajszálerek hálózatával kezdődő, majd fokozatosan nagyobbodó űrtérrel egymásba ömlő erek hálózata végül is két nagyérbe torkollva a szív jobb pitvarába önti a vért. A fej és a felső végtag vénái a felső űrős vénába gyűlnek. A vénákban a nyomás fokozatosan csökken, sőt a szívhez közel eső szakaszban „negatívvá" válik. Ez azért lényeges, mert ez a negatív nyomás, mely a mellkasban uralkodó nyomásviszonyok miatt alakul ki, szívóhatást gyakorol a vérkeringésre és segíti a visszaáramlást a szív felé. A tüdő vénái, melyek az oxigéntartalmú vért szállítják, a bal pitvarba ömlenek.

A vénák fala vékony, sokszor csak cigarettapapír vastagságú; túlnyomórészt simaizomsejtek alkotják.
A vénában a vér visszafolyásának a megakadályozására billentyűk szolgálnak. Ezek vékony lemezek, amelyek csapóajtók módjára működnek.
Szén-dioxid-dús (vénás) vért szállító erek.

Szén-dioxid-dús (vénás) vért szállító erek.

Az artériás vérkeringés
Az artéria - ütőér, verőér - a szív felől áramló oxigéndús, piros vér továbbítására szolgáló csőrendszer, amely az aortából elágazó ereket foglalja magába. Ezek nagysága a szívtől távolodva mindinkább csökken.

Szerkezetileg két fajtája különböztethető meg: az egyik típusban a rugalmas elemek, a másikban a simaizomsejtek vannak túlsúlyban. Rugalmasságuk a vér áramlását segíti, mert a beléjük került vér hatására kitágulva, majd összehúzódva a vér továbbjutását biztosítják. Az ereknek ezen rugalmas tágulata és továbbhaladó mozgása hozza létre az erek lüktetését, amelyet mint pulzust észlelhetünk. Az artériák sérülésekor a vér lüktetve ürül. Az ütőerek elzáródása, sérülése a szervezet elhalását, pusztulását eredményezheti.
Oxigéndús (artériás) vért szállító erek.

Oxigéndús (artériás) vért szállító erek.

Kosárba helyezve!