Történelem 6.

A tűzfegyverek megjelenése (Olvasmány)
Kanócos puskával (úgynevezett muskétával) felszerelt katona. A fegyvert – nagy súlya miatt – célzás közben villára támasztották

Kanócos puskával (úgynevezett muskétával) felszerelt katona. A fegyvert – nagy súlya miatt – célzás közben villára támasztották

A Puskapor
A puskaport a 11. században találták fel Kínában, de a benne rejlő hadászati lehetőségeket nem aknázták ki. Onnan arab közvetítéssel jutott el Európába, ahol a 13. században már leírták összetételét: salétrom, kén és szénpor keverékéből készítették. Ma már kideríthetetlen, ki volt az, aki puskaport és lövedéket egy csőbe zárt, és rájött arra, hogy a por meggyújtásakor (felrobbantásakor) keletkező gáz erejével kilőhető a golyó. Ez a felfedezés alapvetően megváltoztatta a hadviselést: a tűzfegyverek terjedésével elérkezett a lovagkor alkonya.
Az ágyúk megjelenése
A 14. század elején megszülettek az első, kezdetleges ágyúk. Ezekből először még nyílvesszőket, később kőgolyóbisokat lőttek ki. Az első tüzéreknek nagy bátorságra volt szükségük a fegyver elsütéséhez: feltüzesített vaspálcát helyeztek a gyújtólyukhoz, de gyakran önmagukban tettek kárt, mert a robbanás szétvetette a kezdetleges ágyúcsöveket.
1. 2. 3. szakállas puska Az ágyú fejlődése. Figyeld meg az 1–3. rajzokon, hogyan változott a méretük és a talapzatuk! A méretek csökkenésével megjelentek a kézifegyverek is. A jobb oldalon látható szakállas puskát elsősorban várak védelménél használhatták eredményesen

1. 2. 3. szakállas puska Az ágyú fejlődése. Figyeld meg az 1–3. rajzokon, hogyan változott a méretük és a talapzatuk! A méretek csökkenésével megjelentek a kézifegyverek is. A jobb oldalon látható szakállas puskát elsősorban várak védelménél használhatták eredményesen

A csatatereken sokáig – pontatlanságuk és körülményes kezelhetőségük miatt – nem sok hasznát vehették az ágyúknak. Legfeljebb a dörgésük és a belőlük fölszálló füst keltett rémületet. Először várostromoknál használták eredményesen: a 15. század közepén a franciák ágyúkkal ütöttek rést az angol erődökön, és a törökök is ágyúk segítségével rombolták le Bizánc falait.
Az ék alakú, ún. olaszbástyák alkalmazásával megszűnt a holttér, az ostromlókat mindenütt tűz alá vehették. Később a bástyákra „füleket” építettek, amelyek nagyobb védettséget biztosítottak a tüzéreknek

Az ék alakú, ún. olaszbástyák alkalmazásával megszűnt a holttér, az ostromlókat mindenütt tűz alá vehették. Később a bástyákra „füleket” építettek, amelyek nagyobb védettséget biztosítottak a tüzéreknek

Az első ágyúk súlyosak, nehezen mozdíthatóak voltak. A 15. század végén a franciák alapvető újításokat vezettek be: az ágyútalpat kerekekre szerelték, a korábbinál karcsúbb, egy darabból álló csöveket bronzból öntötték, és kovácsoltvas golyókat lőttek ki (ezek pusztító ereje többszöröse a kőgolyókénak). Ezek az újítások forradalmasították a hadászatot. Ez először a francia király itáliai hadjárata során bizonyosodott be: a nápolyi erődöt például, amely korábban 7 éves ostromot is kiállt, katonái 8 óra alatt rommá lőtték!
Változások a várostromban
A korszerű ágyúk megjelenésével megváltozott a várépítés technikája. A régi, magas várfalak kártyavárként omlottak össze az ágyútűzben. Ezért alacsonyabb, de vastagabb falakat emeltek, melyek vastagságát nem kő, hanem döngölt föld adta. Az új, ék alakú, sarkos bástyák a vár ágyúinak olyan viszonylag védett tüzelőállásokat biztosítottak, ahonnan azok uralhatták a várfal előtti területet.
Az ostromlók egyik legfontosabb eszközévé az ásó vált. Először a vár falával párhuzamosan ástak árkot a támadó ágyúk és a katonák fedezésére, majd újabb árkokkal próbáltak közelebb férkőzni a bástyákhoz.
Az ágyúk megjelenésével a várépítés is átalakult. A rajzon látható, ostromolt várnál például a kapu védelmére építettek modern – alacsonyabb, vastagabb falú, ék alakú – bástyákat

Az ágyúk megjelenésével a várépítés is átalakult. A rajzon látható, ostromolt várnál például a kapu védelmére építettek modern – alacsonyabb, vastagabb falú, ék alakú – bástyákat

Bronzcsövű ágyú

Bronzcsövű ágyú

A kézi lőfegyverek elterjedése
A kézi lőfegyverek sokáig hatástalanok voltak. Tüzelésnél égő kanócot kellett tartani a gyújtólyukhoz. Ez nehézzé tette a célzást, ráadásul esős, nedves időben a fegyverek használhatatlanná váltak. A 16. század elején a szakállas puska és a muskéta megjelenése jelentett előrelépést. A muskétát már egy billentyű meghúzásával célzás közben lehetett elsütni, így lényegesen pontosabban lehetett vele tüzelni.
A 17. században a muskéta tűzereje nőtt, kezelhetősége tovább javult. Már nem kellett állvány a puska elsütéséhez. Az újratöltés viszont elég sok időt vett igénybe. A század végén szinte minden európai hadseregben bevezették a feltűzhető szuronyt, ezáltal a muskétát szükség szerint lőfegyverként és lándzsaként is használhatták.
Leckéhez tartozó extrák

Középkori torony- és bástyatípusok

Az erődítmények szerkezete a haditechnikával párhuzamosan fejlődött.

Ágyú működése (18. század)

Az újkori tűzfegyverek fontos darabja volt a szárazföldön és vízen is használható ágyú.

A tűzfegyverek megjelenése

Középkori torony- és bástyatípusok

Ágyú működése (18. század)

Kosárba helyezve!