A fény

A lyukkamera (camera obscura)
A lyukkamera a legegyszerűbb leképező rendszer, mert mindössze egy dobozból áll, amelynek az egyik oldalán egy picike lyuk van. Szinte hihetetlen, de ennyi is elég, hogy egy tárgyról képet hozzunk létre! Ha ugyanis a lyuk elég kicsi, áthaladásakor a  fény a tárgy minden egyes pontjáról a doboz szemközti falán egyetlen pontba érkezik, vagyis éppen egyértelmű leképezés történik a tárgy és a képpontok között. A kicsinyítés mértékét egyszerűen a geometriai méretek, a doboz hosszának és a tárgy lyuktól mért távolságának aránya határozza meg.

Így működik a lyukkamera















Így működik a lyukkamera

KÍSÉRLETEZZ!
Keress egy olyan helyiséget, amely teljesen elsötétíthető és kulcslyuk van az ajtaján! Menj be, és kérj meg valakit, hogy egy égő gyertyát tartson, illetve lassan mozgasson a kulcslyukkal szemben, de ahhoz ne túl közel. Figyeld a helyiség falán a fényfolt mozgását! Ha "jók a fényviszonyok", a gyertya fordított képe szépen kirajzolódik a helyiség falán.

Hasonló, bár nem tökéletes képet kapunk, ha egy földszinti helyiségben úgy sötétítünk el, hogy csak egy szűk résen, még jobb, ha csak egy lyukon át engedjük be a fényt. Ilyenkor a szemközti falon kissé torzan, de kirajzolódik az ablak előtt elhaladó emberek és járművek képe, természetesen az eredetivel ellentétes irányban haladva, és fejjel lefelé fordítva.
KÍSÉRLETEZZ!
Az egyszerű lyukkamera készítéséhez mindössze egy fekete karton és egy pauszpapír szükséges. Készíts a kartonból egy kocka vagy tégla alakú dobozt (általában 15-20 cm oldalhossz megfelelő), amelynek egyik oldallapját a karton helyett a pauszpapírral helyettesíted! Egy varrótűvel szúrj egy kicsi lyukat a doboznak azon az oldallapján (annak a közepén), amely a pauszpapír oldalával szemközt esik! Ha ezután a kamerát a lyukkal az ablak vagy más fényforrás felé fordítod, a pausz ernyőn kirajzolódik annak képe. (Ha túl világos van, az ernyőt le kell árnyékolni például úgy, hogy egy takaróval letakarod és az alól nézed.

LYUKKAMERA A FÉNYKÉPEZÉSHEZ

Készíts egy teljesen zárt, fedeles dobozt fekete kartonból. A fedelének a közepére tűvel fúrj egy kis lyukat! Vegyél egy lap fekete-fehér fotópapírt, és sötétkamrában, vagyis teljesen elsötétített helyiségben helyezd el a doboz alján úgy, hogy a fényérzékeny fele a lyuk felé essen! (A papír rögzítése a doboz szemközti falán viszonylag egyszerű, ha a doboz mérete picivel kisebb, mint a  fotópapíré.) Ezután vidd ki a kamerádat a megörökítendő helyre és helyezd el az exponáláshoz 10-20-30 percre. (Ezt az időt ki kell kísérletezni, mert függ a lyuk méretétől, és a papír érzékenységétől is.) Ezután hívd elő a képet a hagyományos módon! (Az eredmény természetesen így negatív kép lesz, de például zebrák fényképezésekor ez az eljárás is megteszi).
Egy iskola udvaráról készült lyukkamerás felvétel
...és annak pozitív másolata
Egy iskola udvaráról készült lyukkamerás felvétel...és annak pozitív másolata

A lyukkamerával készült negatív papírképről pozitív is készíthető, ha róla kontaktmásolatot készítünk. Az eljárás lényege az, hogy a negatív papírképre az emulziós felével egy másik fotópapírt teszünk (esetleg üveglapokkal összefogjuk a két papírt), majd ugyanúgy megvilágítjuk, mintha filmről készítenénk a képet. Ezután a képet a hagyományos módon előhívjuk.
Canaletto a képeire jellemző tökéletes perspektivikus hatást lyukkamerák alkalmazásával érte el

Canaletto a képeire jellemző tökéletes perspektivikus hatást lyukkamerák alkalmazásával érte el

Amint azt a középkori arab tudós, Alhazan leírásaiból tudjuk, a  lyukkamerát már a 11. században is ismerték és használták, de igazán csak a reneszánsz idején vált népszerűvé. Az 1400-as évektől elterjedt a művészetben a perspektíva ábrázolásának igénye. A perspektíva titkainak felfedezésére remek eszköznek bizonyult a lyukkamera. A fejlettebb változatokban prizmák, lencsék és tükrök segítségével papírlapra vetítették a képet, így rögtön a rajzolás is megkezdődhetett. Több festőről is beiga­zolódott, hogy szinte tökéletesen élethű tájképük úgy készült, hogy segítségül camera obscurát használtak. Szívesen alkalmazta ezt a trükköt például Canaletto (1632-75) velencei festő is, akinek vázlatait ma is őrzik a velencei Accademián. Ezek olyan kisebb darabokból állnak, amelyeket egyenként egy lyukkamera segítségével rajzolt meg, majd összeillesztve a dara­bokat, tökéletesen perspektivikus képeket kapott.

Lyukkamerát használt a híres németalföldi festő, Vermeer is. Több képét összehasonlítva még azt a szobát is rekonstruálni tudták, amely valamikor műterméül szolgált. A Vermeer művészetét kutató egyik művészettörténész hat kép alapján igazolta, hogy mind a hat festmény nézőpontja a szobának ugyanarra a részére esik, sőt, a látósugarak által meghatározott falra vetülő kép mérete is megegyezik a festmények méretével.
Ezt a lyukkamerát már fotografálásra használták
A camera obscura néhány változata

Ezt a lyukkamerát már fotografálásra használták













A camera obscura néhány változata

A tetőn lévő prizma egy lyukon át az asztalra vetíti a táj képét.

A tetőn lévő prizma egy lyukon át
az asztalra vetíti a táj képét.

A lyukkamera vásári, idegenforgalmi látványosság is lett, a vi­lág több pontján is ismert olyan hely, ahol ilyen eszköz működik. Az egyik ilyen, prizmás leképező rendszerrel támogatott eszköz Egerben működik, a bazilikával szemközti főiskola épület legfelső emeletén. Itt egy asztalra ki- illetve levetítve Eger városának látképe látszik.
Kosárba helyezve!