A kosarad üres

Vásárlás

Darab: 0

Összesen: 0,00

0

A Nap

A Nap

A Nap átmérője Földünkének kb. 109-szerese. Anyagának nagy része hidrogén.

Földrajz

Címkék

Nap, Nap szerkezete, Naprendszer, Tejútrendszer, hidrogén, hélium, egyesülés, napkitörés, napfolt, fotoszféra, kromoszféra, napkorona, napszél, granuláció, gázhidak, űrszonda, csillagászat, atomfizika, részecskefizika, földrajz, fizika

Kapcsolódó extrák

Jelenetek

A Tejútrendszer

A Nap a Naprendszer központi csillaga, a Tejútrendszer középpontjától 25-28 ezer fényévnyi távolságban.
Mintegy 12 milliárd évig tartó fejlődésének felénél tart. Ha elfogy a fűtőanyaga (hidrogén), vörös óriássá fog duzzadni.
A Föld kb. 150 millió km távolságra van tőle (1 csillagászati egység), ezt a távolságot a fény 8,3 perc alatt teszi meg.

Átmérője a Földének 109-szerese.
Anyagának csaknem háromnegyed része hidrogén, amely a magjában zajló magfúzió során héliummá alakul át, miközben energia szabadul fel.
A Napban akkora nyomás uralkodik, mintha 1 cm²-nyi területre 150 millió tonna tömeg nehezedne.
Mivel képlékeny plazma az anyaga, a különböző szélességi körön levő területei eltérő sebességgel forognak; az egyenlítői területek 25, míg a sarkvidékek csak 32 naponként fordulnak körbe. Emiatt erős mágneses zavarok lépnek fel, amelyek napkitörések és napfoltok kialakulásához vezetnek.
Légköre rétegződik (fotoszféra, kromoszféra, napkorona), és fokozatosan megy át a bolygóközi tér anyagába.
A Tejútrendszer középpontját 225-250 millió év alatt keringi körbe 220 km/s sebességgel.

Fogalomdefiníciók:

Csillag: Óriási méretű, izzó, ezért világító gázgömb, amelyet anyagának tömegvonzása tart össze. A magjában az atommagok egyesülése során felszabaduló hatalmas mennyiségű energiát sugározza ki. (Felületén több ezer ºC hőmérséklet van. Légköre nagyobb részt hidrogénből áll.) Anyaga gömbhéjakba rendeződik.

Csillagászati egység: A csillagászatban használt távolságegység, amely megegyezik a Föld és a Nap átlagos távolságával, azaz a Föld-pálya nagytengelyhosszának a felével (149 600 000 km).

Napkitörés (erupció, fler): A Nap fotoszférájának és kromoszférájának rövid idejű fényességnövekedése, amely többnyire a napfoltok közelében lép fel. Élettartama 10-45 perc, gyakorisága naponta 9-10 darab.

Protuberancia: A Nap felszíne feletti hurok alakú, vagy gejzír-szerű gázkidobódás, melynek mérete vetekedhet a napkorongéval. Az elektromosan töltött anyag a helyi mágneses teret jelző érővonalak mentén mozog.

Napszél: A Nap koronájából kilépő, elektromosan töltött részecskék áramlata, amely szinte csak elektronokból és protonokból áll.

Napfolt: A Nap felületének olyan része, ahol a mágneses tér sokkal erősebb, mint bárhol máshol. Átmérője a 200 000 km-t is elérheti, élettartalma néhány órától több hónapig is terjedhet.

Sarki fény: A Föld Északi- és Déli-sarkánál a légkörbe behatoló töltött részecskék által keltett időleges fényjelenség. Oxigén- és nitrogénatomok elektromos gerjesztése révén keletkezik, gyakorisága a Nap felületén lejátszódó folyamatokkal (napfolttevékenységgel) kapcsolatos.

A Nap

  • kromoszféra
  • granuláció
  • napfolt
  • gázhidak (protuberanciák)
  • napkitörés (fler)
  • napkorona

Metszet

  • kromoszféra
  • anyagáramlási övezet
  • 2 millió K
  • sugárzási övezet
  • mag 14,5 millió K
  • fotoszféra 6000 K
  • napkorona

Adatok:

– átmérője: 1 392 000 km (a Föld 109-szerese)​

– tömege: 1,989 · 10³⁰ kg (a Földének 333 000-szerese)

– átlagos sűrűsége: 1,4 g/cm³

– felszíni hőmérséklete: 5 780 K

– forgási ideje a tengelye körül: 25,4 nap

– fényteljesítménye: 3,85 · 10²⁶ W (6300 W/cm²)

A fúzió folyamata

Animáció

  • kromoszféra
  • anyagáramlási övezet
  • sugárzási övezet
  • mag 14,5 millió K
  • fotoszféra 6000 K

A Naprendszer

Képek

  • Napfolt
  • Napfolt
  • Napkitörés (fler)
  • Napkitörés (fler)
  • Gázhíd (protuberancia)
  • Gázhíd (protuberancia)
  • Napkorona
  • Napkorona

Narráció

A Napot számos ókori civilizációban természetfeletti jelenségnek tekintették és istenként tisztelték. Egyiptomban Amon, Mezopotámiában Samas, Görögországban Apollón néven tisztelték.
Anaxagorasz görög filozófus az i. e. 5. században elsőként állt elő természettudományos magyarázattal; szerinte a Nap egy izzó vasgömb, szokatlan elképzelését istenkáromlásnak minősítették, őt pedig börtönbe vetették.
Galileo Galilei a távcsövének megépítése után a Napot is tanulmányozta, felfedezve a napfoltokat, majd Isaac Newton prizma segítségével összetevőire bontotta a fehér napfényt. Ez utóbbi módszert felhasználva fedezte fel William Herschel az infravörös sugárzást 1800 körül.

A 19. században végzett vizsgálatok során Joseph von Fraunhofer elsőként figyelt meg elnyelési vonalakat a Nap színképében, amelyből a naplégkörben lévő kémiai összetételre lehet következtetni. Hans Bethe 1939-ben dolgozta ki a magfúzió elméletét, ami magyarázatot adott a Nap energiatermelésére.
A Nap megfigyelésére szolgáló első űrszondák a NASA Pioneer szondái voltak 1959 és 1968 között. Ezek a Földdel megegyező távolságban keringtek a Nap körül, és a napszél alapos tanulmányozása mellett a Nap mágneses terének a felfedezése is nekik köszönhető.
A Helios––1 jelű nyugatnémet–amerikai űrszonda – amelyet 1974-ben bocsátottak fel – pedig már a Merkúr pályáján belülről végzett kutatásokat. A Skylab űrállomásról is űrtávcsővel vizsgálták a Nap röntgensugárzását.
Az Ulysses űrszonda a bolygók keringési síkjából kilépve tanulmányozta a Napot, így rengeteg új információt szolgáltatott a Nap pólusairól is. Az egyik legfontosabb napkutató űrszonda a SOHO, amely mindig a Nap és a Föld között helyezkedik el. 1995-től folyamatosan készít felvételeket a Napról a látható és az ultraibolya tartományban.
Az utóbbi években is számos új szondával vizsgálják csillagunkat, ami azért is nagyon fontos, mert a naptevékenység alapvetően befolyásolja a földi időjárást.
A Napból érkező fény energiáját egyre nagyobb mértékben hasznosítják: napelemek, naperőművek segítségével elektromos áramot, napkollektorokkal hőenergiát állítanak elő belőle.

A Nap egy sárga törpe, átlagos csillag. Mintegy 12 milliárd évig tartó fejlődésének közel felénél tart, 4,6 milliárd éves. Anyagának csaknem háromnegyed része hidrogén, amely a magjában zajló magfúzió során héliummá alakul át, miközben energia, azaz nagy energiájú fotonok szabadulnak fel.
Ha majd elfogy a fűtőanyaga, akkor összehúzódik, de eközben annyira felmelegszik a magja, hogy beindul a már ott lévő hélium szénné való átalakulása. Ez a folyamat még nagyobb energiatermeléssel jár majd, így a csillag mérete több százszorosára (valószínűleg a Földet is elnyeli). A felszíni rétege viszont kevésbé forró lesz a mostaninál, ún. vörös óriás csillag jön létre. Ez az állapot aránylag rövid ideig tart.

A fúzió megszűnése után a belső nyomás lecsökken, a saját gravitációs vonzása miatt a csillag véglegesen összeroskad, egy kb. Föld méretű, nagyon sűrű, forró ún. fehér törpe jön létre, amely évmilliárdok alatt kihűl.

Mivel nem szilárd, hanem plazma az anyaga, a különböző szélességi körön lévő területei eltérő sebességgel forognak; az egyenlítői területek 25, míg a sarkvidékek csak 32 naponként fordulnak körbe. Légköre rétegződik: fotoszféra, kromoszféra, napkorona, és fokozatosan megy át a bolygóközi tér anyagába. A korona napfogyatkozáskor válik láthatóvá.

A Naprendszer központi csillagában a Naprendszer tömegének 99,87%-a koncentrálódik. Óriási tömege révén a Nap hatalmas gravitációs erőt fejt ki, s ez az erő tartja együtt a rendszert, és irányítja valamennyi bolygó és kisebb égitest mozgását is.
A Napból áradó hatalmas mennyiségű energia elsősorban közeli ultraibolya, látható és infravörös sugárzás formájában hagyja el a csillagot, de emellett a Nap kisebb mennyiségben mindenféle más sugárzást is kibocsát, a gamma- és röntgensugaraktól egészen a rádióhullámokig.

A Nap elemi részecskéket (főleg protonokat és elektronokat) is kisugároz, amelyet napszélnek nevezünk. A Nap magjában a számítások szerint 14-15 millió K a hőmérséklet, 3 · 10¹¹ atmoszféra nyomás uralkodik, a sűrűség 155 g/cm³.

A Nap sugarának mintegy egynegyedéig terjedő központi mag fúziós atomerőműként működik, ahol az energia nagy energiájú fotonok, így gamma- és röntgensugárzás formájában szabadul fel a könnyebb elemek nehezebbekké való egyesülése közben.
A fúziós folyamatban a deutérium és a trícium nevű hidrogénizotópok magjai egyesülnek. A deutérium atommagja egy protonból és egy neutronból áll, a tríciumé pedig egy protonból és két neutronból.
A fúziós reakcióban ezekből héliumatommag keletkezik, amely két protonból és két neutronból épül fel, emellett egy neutron, és fotonok formájában energia szabadul fel. A protonok közötti elektromos taszítást az ütközés során le kell küzdeni. Ez akkor lehetséges, ha a hidrogénatommagok nagyon nagy sebességgel mozognak, azaz óriási a hőmérséklet.

A Nap a mostanihoz hasonló szinten még 6-7 milliárd évig sugározhat. A magot a röntgensugárzási zóna veszi körül kb. a sugár 70%-áig. Ebben a tartományban a fotonok gyakran ütköznek, elnyelődnek, majd kisugárzódnak. Egy-egy fotont oly sokszor érnek ilyen hatások, hogy mintegy tízezer évig is eltarthat, mire a felszínre ér.
A Nap felszínközeli külső, sugarának 25–-30%-át kitevő részében nagyarányú konvekció zajlik. Ezt a réteget konvektív zónának nevezik. A hő az anyag áramlása révén jut el a fotoszférába, majd onnan sugárzódik ki a világűrbe.

A Nap légkörét főként könnyebb kémiai elemek alkotják: 71% hidrogén, 27% hélium, 2%-ban pedig nehezebb elemek. A magban már csak 35% a hidrogén aránya.

Kapcsolódó extrák

A Naprendszer, bolygópályák

A Nap körül 8 bolygó kering ellipszispályán.

A Naprendszer élete

A Nap és a bolygók egy porfelhő kb. 4,5 milliárd éve megkezdődött összesűrűsödésével alakultak ki.

Bolygók, méretek

A Nap körül a belső kőzetbolygók és a külső, nagyméretű gázbolygók keringenek.

Csillagászati szomszédaink

Közeli és távoli csillagászati szomszédaink bemutatása a Naprendszertől a galaxisokig.

Csillagtípusok

A csillagfejlődés folyamata átlagos és nagy tömegű csillagok esetén.

Fúziós reaktor

Az atommagfúzió környezetbarát, gyakorlatilag korlátlan energiaforrásként fog szolgálni.

A Föld mágneses mezeje

A Föld mágneses északi és déli pólusa a földrajzi északi és déli pólus közelében található.

A Nap útja a Föld nevezetes szélességi körein

A Nap látszólagos napi járása a Föld tengely körüli forgásának a következménye.

A Tejútrendszer

Galaxisunk kb. 100 000 fényév átmérőjű, benne több 100 milliárd csillag található, ezek egyike a Nap.

Elemi részecskék

A kvarkok és a leptonok építik fel az anyagot, a kölcsönhatásokat a bozonok közvetítik.

Földszerkezet (középfok)

A Föld több, gömbhéjszerűen elrendeződő rétegből épül fel.

Fotoszintézis

A növények képesek szervetlen anyagokból (szén-dioxidból és vízből) szerves cukrot előállítani.

Kepler törvényei

A bolygómozgást leíró három fontos törvényt Johannes Kepler fogalmazta meg.

Napfogyatkozás

Ha a Nap, a Hold és a Föld egy vonalba kerül, a Hold részlegesen vagy teljesen eltakarhatja a Napot.

Ókori egyiptomi istenek

Az ókori egyiptomiak emberek felett álló szellemvilága rengeteg különleges lényből tevődött össze.

A Föld

Földünk oxigéntartalmú légkörrel és szilárd kéreggel rendelkező kőzetbolygó.

A Föld és a Hold kialakulása

Az animáció a Föld és a Hold kialakulását mutatja be.

Földrajzi érdekességek – Csillagászat

Naprendszerünk számos érdekességgel szolgál a számunkra.

Hogyan működik a napelem és a napkollektor?

Az animáció bemutatja, hogyan hasznosítható a napenergia.

Hullámok típusai

A hullámok az életünk számtalan területén játszanak nagyon fontos szerepet.

Naperőmű

A napsugárzás energiájának felhasználásával elektromos áramot termel.

A Hubble űrtávcső

A Hubble űrtávcső működését a légköri hatások nem befolyásolják.

A Jupiter

A Jupiter Naprendszerünk legnagyobb bolygója: tömege két és félszer akkora, mint a többi bolygóé együttesen.

A Mars

A vörös bolygón víz és élet nyomai után kutatnak.

A Merkúr

A Naprendszerben a Naphoz legközelebbi, és egyben a legkisebb bolygó.

A Neptunusz

A Naprendszer legkülső bolygója, a legkisebb gázbolygó.

A Pluto–Charon-rendszer

A Pluto törpebolygó legnagyobb kísérője a Charon.

A Szaturnusz

A Naprendszer második legnagyobb bolygója, felismerhető jellegzetes gyűrűrendszeréről.

A Vénusz

A Naptól számított 2. bolygó. Az éjszakai égbolton a Hold után a legfényesebb égitest.

Az Uránusz

A Naptól számított hetedik bolygó, Jupiter típusú, azaz gázbolygó.

Hidrogénmolekula kialakulása

A hidrogénmolekulában a hidrogénatomokat kovalens kötés tartja össze.

Hogyan működik a plazmatelevízió?

Az animáció segítségével megismerhetjük a plazmatelevízió szerkezetét és működését.

Üstökösök

Az üstökösök a Nap körül keringő látványos égitestek.

A Hold

A Hold a Föld kísérője, egyetlen mellékbolygója.

Atomerőmű

A magreakció eredményeként felszabaduló energiát villamosenergia-termelésre használják.

Fényvisszaverődés és fénytörés

Két, különböző törésmutatójú közeg határán a fénysugár törik, illetve visszaverődik.

Kosárba helyezve!