A kosarad üres

Vásárlás

Darab: 0

Összesen: 0,00

0

A szél felszínformálása a sivatagokban

A szél felszínformálása a sivatagokban

A szél, mint külső erő, a sivatagok építésében és pusztításában is szerepet játszik.

Földrajz

Címkék

szél, felszínforma, sivatag, dűne, homokbucka, homok, erózió, kőgomba, plató, felszín, külső erők, oázis, természetföldrajz, geomorfológia, földrajz

Kapcsolódó extrák

Jelenetek

Szél formálta felszín

  • kősivatag - Más néven hammada. A sivatagok egyenetlen tömbökből álló sziklás fennsíkjai, ahol jellemzően kevés a homok a szélkifújásnak köszönhetően.
  • kavicssivatag - Más néven reg vagy szerrir. Sziklás, kavicsos felszínű, jellemzően sík terület, ahol a szél pusztító tevékenysége a jellemző. A leggyakoribb sivatagtípus.
  • homoksivatag - Más néven erg. A szél felhalmozó tevékenysége a domináns. Földünk sivatagos területeinek 30%-a tartozik ebbe a típusba.
  • szabadon mozgó homokterület - Növényzettel nem, vagy alig borított sivatagos felszín.

A szél felszínformáló munkája bizonyos éghajlati, növényzeti, földtani viszonyokhoz kötődik: a száraz éghajlatú, gyér növényzetű vagy növényzet nélküli, apró szemcsés törmelékkel borított felszíneken hatékony a szél felszínalakító tevékenysége. Ilyenek a sivatagi, félsivatagi, glaciális, növényzettel félig kötött vagy tengerparti területek.

A szél – még nagyobb sebessége esetén is – csak kisebb, legfeljebb 2 mm átmérőjű homokszemcséket képes szállítani. A nagyobb szemcsék a felszínen görgetve, a kisebbek a levegőbe felpattanva, ugráltatva, a legkisebbek pedig a levegőben lebegtetve szállítódnak.
A szél a homokszemcsék túlnyomó részét ugráltatva továbbítja. Az ugráltatott szemcsék általában nem emelkednek 10 cm-nél magasabbra.

A sivatagokban a szél pusztító és felhalmozó munkát végez. A pusztítás is több módon történhet. A szél magával ragadja a felszínen lévő homokszemcséket: ez a kifújás vagy defláció. Ennek eredményeként kisebb-nagyobb mélyedések jönnek létre, melyeket szélvájta medencéknek nevezünk.
A szél a továbbított szemcsékkel koptatja a kőzeteket, miközben a homokszemek maguk is kopnak: ez a szélmarás vagy korrázió. A szélmarás eredményeként jönnek létre a kőgombák, kőcsipkék, szfinxsziklák, valamint a platók és a fennsíkok.

Ha a szélműködés megszűnik, a magával szállított anyagot lerakja, különböző formákat alkotva. Ezt eolikus akkumulációnak nevezzük. Ahol nem borítja növényzet a felszínt, szabadon mozgó homokformák alakulnak ki. Ilyenek a homoksivatagos területek nagy részét elfoglaló hosszanti dűnék, a csillag alakú dűnék, a kifli alaprajzú barkánok és a barkánok összekapcsolódásával létrejött keresztirányú dűnék.

A sivatagos, félsivatagos felszínek nagy területeket foglalnak el Földünkön. A sivatagos térszínek körülbelül egyharmada homokborítású. A homoksivatagok a Föld gyorsan változó felszínű területei közé tartoznak. A homok vándorlása és a szél romboló tevékenysége komoly problémát jelent a Földön: egyrészt a homok beborít többek között oázisokat, termőföldeket, utakat, másrészt a szél pusztítja a felszínt, károsítva a mezőgazdasági művelés alá vont területeket. A széleróziónak kitett területek nagysága egyre növekszik az éghajlat szárazodásának és a vegetáció kiirtásának következtében.

Homokszállítás

  • lebegtetés - A 0,08 mm alatti szemcséket képes így szállítani a szél.
  • ugráltatás - A szél hordalékának zömét így szállítja.
  • görgetés - A szél által szállított hordalék 20%-a halad így előre.
  • 10 cm

Pusztítás

  • kősivatag - Más néven hammada. A sivatagok egyenetlen tömbökből álló sziklás fennsíkjai, ahol jellemzően kevés a homok a szélkifújásnak köszönhetően.
  • kavicssivatag - Más néven reg vagy szerrir. Sziklás, kavicsos felszínű, jellemzően sík terület, ahol a szél pusztító tevékenysége a jellemző. A leggyakoribb sivatagtípus.
  • szélvájta medence - A szélkifújás eredményeként létrejövő mélyedés.
  • tanúhegy - A plató további pusztulásával létrejött lejtős oldalú, lapos felszínű képződmény.
  • plató - Szélmarás eredményeként visszamaradó, keményebb kőzetű, meredek lejtőkkel határolt, kisebb kiterjedésű fennsík.
  • szfinxszikla - Áramvonalas formájú képződmény, meredek falú sziklából alakul ki. A szélmarás a szikla aljánál hatékonyabb, ezért a szikla itt jobban kopik. „Feje” a szél felőli oldalon található.
  • kőgomba - Egyenetlen kőzet-összetételű képződmény. A puhább kőzetből álló nyélen a gomba kalapjára emlékeztetően nyugszik egy keményebb anyagú, nagyobb kődarab.
  • kőcsipke - Aprólékosan tagolt szélmarásos forma. Ellenállóbb kőzetek repedései mentén kimart üregek jönnek létre.
  • durva homok

Felhalmozás

  • homoksivatag - Más néven erg. A szél felhalmozó tevékenysége a domináns. Földünk sivatagos területeinek 30%-a tartozik ebbe a típusba.
  • finom homok
  • oázis - A szélvájta medencében a szélkifújás eléri a talajvíz szintjét, és a további mélyítés megszűnik. A medence alján forrás vagy tó jelenik meg, amely növényzet kialakulását is lehetővé teszi.
  • keresztirányú dűnék - Nagy homoktömeggel bíró területen jönnek létre barkánok oldalirányú összekapcsolódásával. Néhány méter magasak, gerinctávolságuk néhány száz méter.
  • csillag alakú dűnék - A legmagasabb, központi részükből több irányban gerincvonalú hátak ereszkednek le. Létrejöttüket valószínűleg a különböző irányú szelek találkozása vagy váltakozása okozza.
  • hosszanti dűnék - A homoksivatagos területek leggyakoribb formakincse. Párhuzamos az uralkodó széliránnyal. Hosszuk néhány száz méterestől több kilométeresig terjed. Magasságuk több tíz méter. A tartósan fújó sivatagi szelek spirálisan előre örvénylő mozgású, egymással párhuzamos szélcsatornákká alakulnak, amelyek a csatornák útjában kisöprik a homokot, viszont a szélmentes sávokban lerakják azt.
  • barkánok - Mérsékeltebb homokutánpótlású területen jönnek létre. Kifli alaprajzú képződmények, melyeknek lankás, domború oldala fordul szembe a széllel. Szélárnyékos, belső lejtőjük meredek. Magasságuk néhány tíz centimétertől több tíz méteresig terjed. Alakváltoztatás nélkül, évente akár több tíz métert is haladhatnak előre.

Sivatagok

Animáció

  • kősivatag - Más néven hammada. A sivatagok egyenetlen tömbökből álló sziklás fennsíkjai, ahol jellemzően kevés a homok a szélkifújásnak köszönhetően.
  • kavicssivatag - Más néven reg vagy szerrir. Sziklás, kavicsos felszínű, jellemzően sík terület, ahol a szél pusztító tevékenysége a jellemző. A leggyakoribb sivatagtípus.
  • homoksivatag - Más néven erg. A szél felhalmozó tevékenysége a domináns. Földünk sivatagos területeinek 30%-a tartozik ebbe a típusba.
  • szabadon mozgó homokterület - Növényzettel nem, vagy alig borított sivatagos felszín.
  • lebegtetés - A 0,08 mm alatti szemcséket képes így szállítani a szél.
  • ugráltatás - A szél hordalékának zömét így szállítja.
  • görgetés - A szél által szállított hordalék 20%-a halad így előre.
  • 10 cm
  • kősivatag - Más néven hammada. A sivatagok egyenetlen tömbökből álló sziklás fennsíkjai, ahol jellemzően kevés a homok a szélkifújásnak köszönhetően.
  • kavicssivatag - Más néven reg vagy szerrir. Sziklás, kavicsos felszínű, jellemzően sík terület, ahol a szél pusztító tevékenysége a jellemző. A leggyakoribb sivatagtípus.
  • szélvájta medence - A szélkifújás eredményeként létrejövő mélyedés.
  • tanúhegy - A plató további pusztulásával létrejött lejtős oldalú, lapos felszínű képződmény.
  • plató - Szélmarás eredményeként visszamaradó, keményebb kőzetű, meredek lejtőkkel határolt, kisebb kiterjedésű fennsík.
  • szfinxszikla - Áramvonalas formájú képződmény, meredek falú sziklából alakul ki. A szélmarás a szikla aljánál hatékonyabb, ezért a szikla itt jobban kopik. „Feje” a szél felőli oldalon található.
  • kőgomba - Egyenetlen kőzet-összetételű képződmény. A puhább kőzetből álló nyélen a gomba kalapjára emlékeztetően nyugszik egy keményebb anyagú, nagyobb kődarab.
  • kőcsipke - Aprólékosan tagolt szélmarásos forma. Ellenállóbb kőzetek repedései mentén kimart üregek jönnek létre.
  • durva homok
  • homoksivatag - Más néven erg. A szél felhalmozó tevékenysége a domináns. Földünk sivatagos területeinek 30%-a tartozik ebbe a típusba.
  • finom homok
  • oázis - A szélvájta medencében a szélkifújás eléri a talajvíz szintjét, és a további mélyítés megszűnik. A medence alján forrás vagy tó jelenik meg, amely növényzet kialakulását is lehetővé teszi.
  • keresztirányú dűnék - Nagy homoktömeggel bíró területen jönnek létre barkánok oldalirányú összekapcsolódásával. Néhány méter magasak, gerinctávolságuk néhány száz méter.
  • csillag alakú dűnék - A legmagasabb, központi részükből több irányban gerincvonalú hátak ereszkednek le. Létrejöttüket valószínűleg a különböző irányú szelek találkozása vagy váltakozása okozza.
  • hosszanti dűnék - A homoksivatagos területek leggyakoribb formakincse. Párhuzamos az uralkodó széliránnyal. Hosszuk néhány száz méterestől több kilométeresig terjed. Magasságuk több tíz méter. A tartósan fújó sivatagi szelek spirálisan előre örvénylő mozgású, egymással párhuzamos szélcsatornákká alakulnak, amelyek a csatornák útjában kisöprik a homokot, viszont a szélmentes sávokban lerakják azt.
  • barkánok - Mérsékeltebb homokutánpótlású területen jönnek létre. Kifli alaprajzú képződmények, melyeknek lankás, domború oldala fordul szembe a széllel. Szélárnyékos, belső lejtőjük meredek. Magasságuk néhány tíz centimétertől több tíz méteresig terjed. Alakváltoztatás nélkül, évente akár több tíz métert is haladhatnak előre.

Narráció

A szél felszínformáló munkája bizonyos éghajlati, növényzeti, földtani viszonyokhoz kötődik: a száraz éghajlatú, gyér növényzetű vagy növényzet nélküli, apró szemcsés törmelékkel borított felszíneken hatékony a szél felszínalakító tevékenysége. Ilyenek a sivatagi, félsivatagi, glaciális, növényzettel félig kötött vagy tengerparti területek.

A szél – még nagyobb sebessége esetén is – csak kisebb, legfeljebb 2 mm átmérőjű homokszemcséket képes szállítani. A nagyobb szemcsék a felszínen görgetve, a kisebbek a levegőbe felpattanva, ugráltatva, a legkisebbek pedig a levegőben lebegtetve szállítódnak.
A szél a homokszemcsék túlnyomó részét ugráltatva továbbítja. Az ugráltatott szemcsék általában nem emelkednek 10 cm-nél magasabbra.

A sivatagokban a szél pusztító és felhalmozó munkát végez. A pusztítás is több módon történhet. A szél magával ragadja a felszínen lévő homokszemcséket: ez a kifújás vagy defláció. Ennek eredményeként kisebb-nagyobb mélyedések jönnek létre, melyeket szélvájta medencéknek nevezünk.
A szél a továbbított szemcsékkel koptatja a kőzeteket, miközben a homokszemek maguk is kopnak: ez a szélmarás vagy korrázió. A szélmarás eredményeként jönnek létre a kőgombák, kőcsipkék, szfinxsziklák, valamint a platók és a fennsíkok.

Ha a szélműködés megszűnik, a magával szállított anyagot lerakja, különböző formákat alkotva. Ezt eolikus akkumulációnak nevezzük. Ahol nem borítja növényzet a felszínt, szabadon mozgó homokformák alakulnak ki. Ilyenek a homoksivatagos területek nagy részét elfoglaló hosszanti dűnék, a csillag alakú dűnék, a kifli alaprajzú barkánok és a barkánok összekapcsolódásával létrejött keresztirányú dűnék.

A sivatagos, félsivatagos felszínek nagy területeket foglalnak el Földünkön. A sivatagos térszínek körülbelül egyharmada homokborítású. A homoksivatagok a Föld gyorsan változó felszínű területei közé tartoznak. A homok vándorlása és a szél romboló tevékenysége komoly problémát jelent a Földön: egyrészt a homok beborít többek között oázisokat, termőföldeket, utakat, másrészt a szél pusztítja a felszínt, károsítva a mezőgazdasági művelés alá vont területeket. A széleróziónak kitett területek nagysága egyre növekszik az éghajlat szárazodásának és a vegetáció kiirtásának következtében.

Kapcsolódó extrák

Oázis

Az oázisok sivatagok, félsivatagok vízzel ellátott területein alakulnak ki.

Övezetesség

Bolygónkon földrajzi, éghajlati és ezzel összefüggésben növényzeti övezetesség figyelhető meg.

A nagy földi légkörzés

A sarkvidékek és az egyenlítői területek közötti hőmérséklet-különbség miatt létrejövő légkörzést több tényező, köztük a Föld forgása is befolyásolja.

Folyók felszínformálása

A folyóvíz, mint külső erő, a földfelszín alakításában játszik meghatározó szerepet: pusztít, szállít és felhalmoz.

Tengervíz felszínformálása

A tengervíz, mint külső erő, a tengerpart alakításában játszik szerepet.

A szél felszínformálása a félig kötött homokterületeken

A szél, mint külső erő, építi és pusztítja a tengerpartokat és a sztyeppéket.

Felülhajtós szélmalom

A szél mozgási energiáját mechanikai munkává alakító szélmalom számos munka elvégzésére alkalmas.

Gleccser (középfok)

A gleccser olyan, hóból kialakult jégtömeg, mely folyamatos, lassú csúszómozgást végez.

Szélerőmű

A levegő mozgási energiáját alakítja át elektromos árammá.

Tavak élete, fejlődése

A földfelszín mélyedéseiben elhelyezkedő állóvizeket a Föld belső és külső erői, valamint emberi beavatkozás is létrehozhatják.

Dromedár

A dromedár, más néven egypúpú teve a sivatagos területek lakóinak megbecsült, nélkülözhetetlen állata.

Vastagfarkú skorpió

A vastagfarkú skorpió az egyik legveszélyesebb skorpió.

Beduin tábor

A „sivataglakó” törzsek félnomád életmódja kiválóan igazodott az éghajlati és környezeti adottságokhoz.

Kosárba helyezve!