A kosarad üres

Vásárlás

Darab: 0

Összesen: 0,00

0

Árpád-kori település

Árpád-kori település

A veremházak (süllyesztett házak) az Árpád-kori falvak jellemző, földbe ásott lakóépítményei voltak.

Történelem

Címkék

Árpád-kor, település, veremház, életmód, egyház, gabonatároló, verem, lakóhely, épület, falu, falvak, állattartás, mezőgazdaság

Kapcsolódó extrák

Kérdések

  • Milyen állatot üldözött Hunor\nés Magyar?
  • Melyik nyelv nem rokona\na magyarnak?
  • Az ősmagyarságnak és finnugor nyelvrokonainknak hol lehetett\na közös lakóhelye?
  • Melyik szavunk nem az ugor korból származik?
  • Melyik szavunk nem az uráli őshazából származik?
  • Mit jelent a jurta szó?
  • Melyik két folyó összefolyásánál lehetett Magna Hungaria?
  • Melyik idegen szó nem Magyarországot jelenti?
  • Melyik terület nem volt a magyarság szálláshelye?
  • Melyik törzs nem tartozik\na Hétmagyar törzsszövetséghez?
  • Melyik törzs nem tartozik\na Hétmagyar törzsszövetséghez?
  • Mikor kezdődött a honfoglalás?
  • Mit nevezünk kalandozásnak?
  • Meddig tartottak a kalandozások?
  • A kalandozások során 955-ben hol szenvedett a magyar sereg nagy vereséget?
  • Mi volt Géza fejedelem fiának\na pogány neve?
  • Mikor halt meg Géza fejedelem?
  • Hogyan hívták I. István király (később szintén szentté avatott) fiát?
  • Melyik évben halt meg\nSzent István király?
  • Mikor került a trónra\nI. (Szent) László király?
  • Mikor került hatalomra\nKönyves Kálmán?

Jelenetek

Település

  • templom
  • paticsfalú veremház
  • vesszőfonatú veremház
  • karám
  • gabonatároló verem
  • halászháló és varsa

Az Árpád-kori falvak szerkezete

A régészeti feltárásokkal és az írott források elemzésével viszonylag pontosan rekonstruálhatjuk az Árpád-kori falvak szerkezetét. A házak általában szabálytalan elrendezésben, egymástól távol helyezkedtek el. Utcák nem voltak.
A lakóépületek körül külső kemencéket (kemenceboglya, kemencebokor), szabadtéri tűzhelyeket, tárolóhelyeket (pl. gabonatároló vermek), karámokat, szárnyékokat (vesszőből, nádból vagy fából készített, nyitott építmény, mely védelmet nyújtott a szél ellen) és kutat alakítottak ki.
A falu szélén sövénnyel körülvett kis templom (körülötte temetővel) is lehetett.
A falu határában helyezkedtek el a legelők és a mezőgazdasági művelésbe fogott földterületek.

Veremház

  • paticsfal
  • földbe mélyített padlószint
  • ágasfa
  • zsuptető
  • kemence
  • agyag- bogrács
  • vízelvezető árok
  • ülőgödör

Vendégségben egy veremházban

A veremház (süllyesztett ház) az Árpád-kori falvak jellemző lakóépítménye volt.
Olyan földbe ásott épületek voltak, melyek járószintje a földfelszín alatt helyezkedett el. Fala általában egyáltalán nem volt, így az ágasfás-szelemenes tetőszerkezet és az oromzat a talajra került.
Tetejüket nád vagy szalma fedte, de a többréteges fedésnél föld is lehetett a legfelső réteg. Oromzatukat vesszőből fonták, esetenként vályoggal tapasztották. Rajta apró ablaknyílásokat hagytak.
A veremházak kezdetben egy helyiségből álltak (gyakran ideiglenes, osztatlan putriházak vagy putrik), később a konyha és a hálórész elkülönült (állandó lakott, többosztatú földház vagy burgye). Az ajtónyílás után lépcső (földből vagy gerendából) vezetett a gödörbe. A lakótérben kemencét (falba vájt boltozatos vagy kőből épített) és (a tevékenységek végzésére) ülőgödröt alakítottak ki.
Ruháikat faládákban, élelmiszereiket agyagedényekben tárolták. Ezek – a fekvőhelyekhez hasonlóan – a padkán kaptak helyet.

veremhaz_metszet

Veremház keresztmetszeti rajza

veremhaz_rekonstrukcio

Veremház rekonstrukciója

Életmód

Az Árpád-kori falvak élete

A falvak lakói állattenyésztésből és földművelésből éltek. Az ásatások csontleletei alapján legfontosabb táplálékuk a szarvasmarha volt. Mellette még juhot és kecskét (ritkábban sertéshúst) is fogyasztottak. Természetesen tenyésztett állataik közül még ekkor is a több feladatra használható volt az egyik legfontosabb.
Kisebb állataik megóvására karámokat építettek, melyeket szárnyékokkal egészítettek ki.
Legfőbb termesztett növényeik a búza, az árpa és a köles voltak. A learatott és kicsépelt terményt általában vermekben tárolták. A házak körül gyakran „kertek” is voltak, melyekbe például káposztát ültettek.
A falvak a kézművesség szempontjából önellátóak voltak. A helyi „mesteremberek” (fazekas, kovács, ács stb.) mindent elkészítettek, amire a lakóknak szükségük volt. A falu életét a mezőgazdasághoz kapcsolódó tevékenységet folytató személyek (halász, pásztor, favágó stb.) tette teljessé.

Templom

  • templomkert
  • temető
  • harangláb
  • sövény
  • kopjafa
  • zsindelytető
  • bejárat
  • vakolt téglafal
  • szentély
  • lőrésszerű ablak
  • téglafal
  • szentélyboltozat
  • padok
  • karzat
  • síkmennyezet

Gabonatároló verem

  • agyagos talaj
  • kiégetett verembelső
  • szalmabélés
  • 30-45 mázsa gabona
  • szalmafojtás
  • agyag vízzáró réteg
  • veremtető

Séta

Az Árpád-kori falvak szabálytalan elrendezésűek voltak. A lakóépületeket általában a veremházak jelentették. A házak körül nyitott kemencéket és tűzhelyeket, karámokat, szárnyékokat és kutat alakítottak ki.
A falu temploma és temetője (amennyiben rendelkeztek ezekkel) a házakon túl, sövénnyel körülkerítve helyezkedett el.
A legelők és a mezőgazdasági művelésbe vont földek a falu határában voltak.
A veremházakat a földbe mélyítették. Oromzatuk és tetőszerkezetük a földön nyugodott. A – kezdetben osztatlan – lakótérbe lépcső vezetett le.
A ház belsejében kemencét és ülőgödröt alakítottak ki. „Bútoraikat” a ládák jelentették, melyek egyéb tárgyaikkal és fekhelyeikkel egyetemben a padkán kaptak helyet.

Animáció

Narráció

A régészeti feltárásokkal és az írott források elemzésével viszonylag pontosan rekonstruálhatjuk az Árpád-kori falvak szerkezetét. A házak általában szabálytalan elrendezésben, egymástól távol helyezkedtek el. Utcák nem voltak.

A lakóépületek körül külső kemencéket (kemenceboglya, kemencebokor), szabadtéri tűzhelyeket, tárolóhelyeket (pl. gabonatároló vermek), karámokat, szárnyékokat (vesszőből, nádból vagy fából készített, nyitott építmény, mely védelmet nyújtott a szél ellen) és kutat alakítottak ki.
A falu szélén sövénnyel körülvett kis templom (körülötte temetővel) is lehetett. A falu határában helyezkedtek el a legelők és a mezőgazdasági művelésbe fogott földterületek.

A veremház (süllyesztett ház) az Árpád-kori falvak jellemző lakóépítménye volt. A veremház olyan, földbe ásott épület volt, amelynek járószintje a földfelszín alatt helyezkedett el.
Fala általában egyáltalán nem volt, így az ágasfás-szelemenes tetőszerkezet és az oromzat a talajra került. Tetejét nád vagy szalma fedte, de a többréteges fedésnél föld is lehetett a felső réteg. Oromzatát vesszőből fonták, esetenként vályoggal tapasztották. Rajta apró ablaknyílásokat hagytak.

A veremházak kezdetben egy helyiségből álltak (gyakran ideiglenes, osztatlan putriházak vagy putrik), később a konyha és a hálórész elkülönült (állandó lakott, többosztatú földház vagy burgye). Az ajtónyílás után lépcső (földből vagy gerendából) vezetett a gödörbe.
A lakótérben kemencét (falba vájt boltozatos vagy kőből épített) és (a tevékenységek végzésére) ülőgödröt alakítottak ki. Ruháikat faládákban, élelmiszereiket agyagedényben tárolták. Ezek –a fekvőhelyhez hasonlóan –a padkán kaptak helyet.

Kapcsolódó extrák

Avarok (8. század)

Az avarok a 6–8. században szilárd birodalmat hoztak létre a Kárpát-medencében.

Boronaház

A gerendákból készített oldalfalú boronaház az Árpád-kor egyik jellemző épülettípusa volt.

Eszkimó életmód

Az északi hideg övben élő eszkimók jellegzetes lakóépülete az iglu.

Feldebrői katolikus sírtemplom

A 11. században épült plébániatemplom az egyik legkiemelkedőbb korai magyar építészeti emlék.

Jellegzetes lakóépítmények

Minden korszaknak és minden kultúrkörnek megvannak a sajátos lakóépítményei.

Magyar hadicsel (9–10. század)

A megfutamodást színlelő, majd az ellenfelet bekerítő cselt sokáig hatékonyan alkalmazták a lovas nomád népek.

Régészeti feltárás, veremház feltárása

Napjaink nagy építkezései rengeteg munkát adnak a tárgyi forrásokat kutató régészeknek is.

Szabolcsi földvár

A honfoglaló magyar törzsek egyikének vezéri szálláshelye volt a hatalmas, háromszög alaprajzú erődítmény.

Tanya (19. század)

Az alföldi települések határában szétszórtan álló, paraszti használatú, állandóan lakott magányos telep.

Honfoglaló magyarok (ruhaviseletek)

A ruhadarabok az adott kor és terület népességének életmódjáról és kultúrájáról is árulkodnak.

Jáki bencés apátság

A különleges kapuzatú, román stílusú bencés apátsági templom a 13. században épült fel Ják község központjában.

Mezőváros

A szabad királyi városból kialakuló mezőváros a középkor végére uralkodó típussá vált a Magyar Királyság területén.

Jurta

A jurta a nomád életmódot folytató népek jellegzetes, kupola vagy csonka kúp alakú, rendszerint nemezzel fedett lakósátra volt.

Parasztház

A középkori vidék földből, vályogból és fából készített parasztházai egyszerű, földszintes épületek voltak.

Szalagtelkes falu (részlet)

A völgyekbe épült települések telkei az egymás mellett sorakozó házak mögött, hosszan elnyúlva helyezkednek el.

Tanya- és falutípusok

A tanyák és falvak szerkezete, illetve sűrűsége nagy mértékben függ a terület természetföldrajzi adottságaitól.

Kosárba helyezve!