A kosarad üres

Vásárlás

Darab: 0

Összesen: 0,00

0

Darwin legendás utazása

Darwin legendás utazása

A 19. századi angol természettudós evolúciós elméletének kidolgozásában a Beagle vitorlással tett utazása fontos szerepet játszott.

Történelem

Címkék

Darwin, Galápagos-szigetek, HMS Beagle, Charles Darwin, evolúció, evolúciós elmélet, Darwin-pintyek, természettudós, biológia, természetes szelekció, kutató, felfedező, felfedezés, Föld körülhajózása, megfigyelés, kutatás, adatgyűjtés, Csendes-óceán, hajó, újkor, vitorlás hajó, tudománytörténet, történelem, _javasolt

Kapcsolódó extrák

Kérdések

  • Hogyan reagált az egyház\nCharles Darwin könyvére?
  • Hány évesen hunyt el\nCharles Darwin?
  • Mi a címe Charles Darwin munkájának, amiben az evolúció elméletének alapjait fekteti le?
  • Mikor került kiadásra Darwin A fajok eredete című munkája?
  • Hány éves volt Charles Darwin\naz expedíció kezdetekor?
  • Milyen hosszú volt a HMS Beagle?
  • Ki volt a HMS Beagle kapitánya?
  • Milyen természeti jelenséget tapasztalt meg személyesen Charles Darwin Chilében?
  • Mikor vette kezdetét\na kutatóexpedíció?
  • Milyen végzettséget szerzett Charles Darwin a cambridge-i egyetemen?
  • Mi volt a hajó neve, amivel Darwin kutatóexpedícióra indult?
  • Hány évig tartott Charles Darwin kutatóexpedíciója?
  • Milyen nemzetiségű Charles Darwin?
  • Milyen pályára készült kezdetben Charles Darwin?

Jelenetek

Charles Darwin

Charles Darwin 1809-ben született a család ötödik gyermekeként az angliai Shrewsbury-ben. Apja köztiszteletben álló orvos volt.
Nyolcéves korától a helyi iskolában tanult. A természet megfigyelésének vágya és a gyűjtőszenvedélye már ekkor kialakult. Rajongott a természetrajzért.
16 éves korában az apja Edinburgh-ba küldte orvostant hallgatni. Azonban gyorsan kiábrándult az orvosi tanulmányokból és inkább a természetrajzhoz kapcsolódó előadásokat látogatta.
Nagy hatással voltak rá a skót anatómus, Robert Grant előadásai, aki a tengeri élővilág avatott szakértője volt. Itt találkozott először az evolúció elméletével. Számos geológiai előadást is meghallgatott, de oklevelet nem szerzett az egyetemen.
Apja ezután a cambridge-i egyetemre küldte teológiát tanulni. Azonban itt is kapcsolatba került a természetrajzzal. A botanikus professzor, John Stevens Henslow különösen nagy hatással volt Darwinra. Egyre közelebb került a botanikához és a zoológiához.
Végül 1831-ben teológiából elnyerte a BA minősítést, de az egyetemen maradt, hogy geológiát tanulhasson. Még abban az évben az egyik cambridge-i tanára, George Peacock felajánlotta Darwinnak, hogy vegyen részt egy világ körüli tudományos úton.

Animáció

  • Szélessége: 7,5 méter
  • Hossza: 27,5 méter
  • Személyzete: 120 fő
  • Fegyverzete: 10 ágyú
  • Merülése: 3,8 méter
  • Tömege: 234 tonna

Beagle

A HMS Beagle a tudománytörténet egyik leghíresebb hajója. A brigg-szlúp típusú vitorlást a Brit Királyi Flotta számára építették. 1820-ban bocsátották vízre a Cherokee-osztályba tartozó hajót.
A Beagle részt vett a IV. György király koronázása alkalmából rendezett parádén, majd tartalékba került. Később megváltozott a funkciója: földrajzi felderítésre alakították át.
Három hosszú expedíció során használták, melyek közül kiemelkedik a 2. útja. 1831 és 1836 között ugyanis az ifjú Charles Darwin volt az egyik utasa.
A „nyugalmazott” világjáró hajó 1845-től a Roach-folyón horgonyzott, a vámőrséget segítve az essexi partvonal csempészeivel szemben. Az ekkor már Watch Vessel 7 (WV 7) néven ismert vitorlást a helyi osztrigatenyésztők panaszai miatt 1851-ben eltávolították őrhelyéről, majd 1870-ben átadták lebontásra egy vállalatnak.

A Beagle útja

  • Plymouth
  • Zöld-foki-szigetek - A tengerpart szikláin kagylókból álló vízszintes sávot figyelt meg. A 45 méterrel a tengerszint felett lévő kagylósáv láttán Darwin arra a következtetésre jutott később, hogy a földtörténet során a kontinensek felemelkedtek, a tengerfenék pedig lesüllyedt.
  • Bahia
  • Rio de Janeiro
  • Montevideo - A tudomány számára teljesen ismeretlen fosszíliákat gyűjtött a szárazföldön.
  • Falkland-szigetek - Darwin olyan fosszíliákat talált a szigeteken, amelyek különböztek a kontinensen gyűjtöttektől. Az így gyűjtött fosszíliák, növények és állatok alapján alakult ki benne az a meggyőződés, hogy a hasonló élőlények az idő során alkalmazkodnak a különböző körülményekhez.
  • Valparaíso
  • Lima
  • Galapagos-szigetek - A szigeteken élő pintyek csőrének változatossága felkeltette Darwin figyelmét. Úgy gondolta, hogy ezek a rokon fajok visszavezethetőek egy eredeti pinty fajra, amelyből a többi faj kialakult.
  • Új-Zéland
  • Sydney - Darwint megdöbbentette a helyi élővilág, különösen a kacsacsőrű emlős, és arra gondolt, hogy Ausztráliában a világ többi részétől elkülönített teremtési folyamat zajlott le.
  • Hobart
  • King George's Sound
  • Kókusz-szigetek - Darwin a korallból álló szigetekről azt feltételezte, hogy a korallzátony felemelkedésével jöttek létre. A kókuszerdők pedig úgy alakultak ki a szigeten, hogy a tengeri áramlatok kókuszdiókat hoztak a kontinensről.
  • Fokváros
  • Azori-szigetek

A HMS Beagle vitorlás 1831. december 27-én futott ki, Robert FitzRoy kapitány irányításával.
A végtelenül lelkes Darwin feladata az volt, hogy tanulmányozza elsősorban Dél-Amerika, valamint a többi megálló természetrajzát. Az ifjú természettudós természetesen nem volt az utazás során végig a „hajó foglya”. Hosszú kutatóutakat tett Dél-Amerikában. Elsősorban geológiai megfigyeléseivel, valamint ősmaradványokból és kőzetmintákból álló gyűjteményeivel írta be magát a tudománytörténetbe ekkor. Természetesen folyamatosan végzett botanikai és zoológiai megfigyeléseket is.
A Beagle fedélzetén Darwin eljutott a Zöld-foki-szigetekre, beutazta Dél-Amerika keleti és nyugati partját, járt a Galapagos-szigeteken, Ausztráliában és Új-Zélandon. Föld körüli útjuk utolsó szakaszán érintették még Mauritiust és az Afrika déli csücskében elhelyezkedő Fokvárost is.
1836. október 2-án érkeztek meg az angliai Falmouth kikötőjébe. A legendás utazás során Darwin naplót is vezetett, mely könyv alakban is megjelent az út hivatalos jelentésének harmadik köteteként. „A Beagle útja” című útleírás rövid idő alatt rendkívül népszerű és keresett olvasmány lett.

A pintyek betelepülése

  • Ecuador
  • San Cristóbal
  • Santa Cruz
  • Santa Fe
  • Santiago
  • Isabela
  • Floreana
  • Marchena
  • Pinta
  • Española
  • Genovesa
  • Fernandina

A Galapagos-szigetek vulkanikus eredetű, viszonylag új keletkezésű szigetcsoport. A legidősebb szigete is legfeljebb 10 millió éves. Mivel a szigetcsoportnak soha nem létesült szárazföldi összeköttetése a dél-amerikai kontinenssel, az élőlényeknek nagy távolságot kellett legyőzniük, hogy a szigetekre érkezhessenek.

A szigeteken élő Darwin-pintyek őse a feltételezések szerint kb. 2-3 millió évvel ezelőtt érkezhetett meg a kontinensről. A szigetekre érkező pintyek meghódították az egész szigetcsoportot. A madarak közül az évmilliók során kiszelektálódtak azok, amelyek egy adott élőhelyhez szükséges adottságokkal nem rendelkeztek. Azok az egyedek maradtak életben, amelyek alkalmasak voltak az adott élőhelyen történő túlélésre. Mivel ma az egy családba tartozó pintyek számos faját változatos élőhelyeken találjuk meg, így a Darwin-pintyeket a tudomány az adaptív radiáció iskolapéldájának tekinti.

Darwin-pintyek a Galapagos-szigeteken

  • San Cristóbal
  • Santa Cruz
  • Santa Fe
  • Santiago
  • Isabela
  • Floreana
  • Española
  • Genovesa
  • Fernandina
  • kis földipinty (Geospiza fuliginosa) - Ez a legkisebb földipintyfaj. Magvakkal és rovarokkal egyaránt táplálkozik, így ennek megfelelően csőre rövid és hegyes.
  • közepes földipinty (Geospiza fortis) - Magvakkal és rügyekkel táplálkozik. Érdekes dolgot figyeltek meg a madarak csőrének és az elérhető táplálékának mérete között. Az 1977-ben bekövetkezett szárazságot követően ugyanis a madarak nemcsak nagyobb méretű és keményebb magvakkal kezdtek táplálkozni, hanem néhány generáció alatt 10%-kal nagyobbá is vált a csőrméretük. Az elfogyasztott magvak méretének növekedését teszik felelőssé a csőrméret növekedéséért.
  • nagy földipinty (Geospiza magnirostris) - Nagy és erős csőrével a kagylóhéjat is képes feltörni.
  • földi kaktuszpinty (Geospiza scandens) - Tápláléka a szigeteken található kaktuszhoz kötődik. Az évszaknak megfelelően virágzáskor nektárral és virágporral, éréskor pedig gyümölcsökkel és magvakkal táplálkozik. Esős évszakban elszakad a kaktuszoktól, bogyókból és hernyókból áll a tápláléka. A közepes földipintyhez hasonlóan az utóbbi néhány évtizedben a földi kaktuszpinty csőrhosszának növekedését is megfigyelték.
  • nagy kaktuszpinty (Geospiza conirostris) - A Darwin-pintyek közül az egyik legnagyobb termetű. Fő táplálékforrása a szigeten található kaktusz. A száraz évszakban, amikor nagy a versengés az élelemért, akkor különböző képességeit veszi elő annak érdekében, hogy hozzájusson a táplálékhoz. Erős csőrével képes a kaktusz kemény magjait megtörni, a kaktusz kérgét pedig lehántatni, hogy megbúvó rovarokhoz hozzáférhessen.
  • vegetárius pinty (Platyspiza crassirostris) - A nagyrészt növényevő madár rügyeket, virágokat és gyümölcsöt fogyaszt. Mivel főként lágy táplálékot fogyaszt, így csőre a kemény magvakat fogyasztó Darwin pintyektől különbözik: kis méretű és vastag. Inkább a hegyével történő finom mozdulatokra, mint a tövével történő kemény mag törésére alkalmas.
  • kis rovarevő pinty (Camarhynchus parvulus) - Parányi, rövid és görbe csőre segít abban, hogy a többi Darwin-pintytől megkülönböztessük. Főként a lombkoronában tartózkodik, és különböző magokat, gyümölcsöket és rovarokat fogyaszt.
  • harkálypinty (Camarhynchus pallidus) - A madár eszközhasználatáról vált ismertté. Gallyakat vagy kaktusz tüskéket fog meg csőrével, és ezzel piszkálja ki a kéreg alatt megbúvó rovarlárvákat.
  • éneklő pinty (Certhidea olivacea) - A Darwin-pintyek közül neki van a legvékonyabb csőre, amely alkalmassá teszi kis méretű rovarok fogyasztására.

A HMS Beagle útjának egyik legemlékezetesebb állomása egy Csendes-óceáni szigetcsoport, a Galapagos-szigetek voltak, amelyek partjait a hajó 1835. szeptemberben érte el. A szigetcsoport az egyenlítő mentén fekszik Ecuador partjaitól kb. 1000 km-re nyugatra.

Darwin az expedíció gyűjteményének gazdagítása érdekében több pintyfaj egyedét is begyűjtötte tartózkodása során. Ugyan Darwin egyetlen tudományos munkájában sem részletezte a pintyekről szerzett ismereteit, sőt az evolúcióról folyamatáról alkotott elképzelésében sem említi meg őket, mégis róla nevezték el ezeket a madarakat a XX. században.

Miután Darwin hazaért Angliába, John Gould ornitológus kiderítette, hogy az összes Darwin-pinty egyetlen családba sorolható, és hogy a világon egyedül a Galapagos-szigeteken élnek. A madarak főként méretükben és csőrformájukban különböznek egymástól, amelyek adaptálódtak a különböző táplálékforrásokhoz. Nem minden szigeten található meg minden egyes pintyfaj, előfordulásukat a jelenetünkben található térkép mutatja be.

Narráció

A Beagle a brit Királyi Tengerészet tízágyús vitorlása volt. 1820-ban helyezték vízre a Temzén.
Még abban az évben részt vett IV. György király koronázási szertartásán, így az első hajó lehetett, amely áthajózott az új London Bridge alatt.
Később három jelentős tengerészeti expedíción használták.

A leghíresebb a második útja volt. A tudósok többsége szerint kevés olyan jelentőségű utazás volt a tudományok történetében, mint a Beagle Föld körüli útja.
Az 1831. decemberétől 1836. októberéig tartó küldetés elsősorban nem a hajó, hanem egyik utasa és az általa elért eredmények miatt vált legendássá.

Charles Darwin, a kiváló természettudós volt e nevezetes utas.
Az expedíció során megálltak többek között a Zöldfoki-szigeteken, Dél-Amerika partvidékein, Ausztráliában és Dél-Afrikában is.
A Darwin számára legfontosabb állomást kétségkívül a Galápagos-szigetek jelentették. Tapasztalatainak és megfigyeléseinek összegzése után Darwin 1859-ben kiadta A fajok eredete című tudományos korszakalkotó munkáját.

A legendává vált hajó később Anglia partjainál teljesített szolgálatot, majd követve sorstársait egy ócskavas-kereskedő cég tulajdonává vált.
Nevét (és útjának emlékét) egy tengerszoros (is) őrzi Dél-Amerika déli csücskénél, a Tűzföld szigetvilágában.

Kapcsolódó extrák

A gerincesek agyának evolúciója

A gerincesek evolúciója során az egyes agyterületek relatív fejlettsége megváltozott.

Bojtosúszójú maradványhal

Élő kövület, a szárazföldi gerincesek evolúciója szempontjából fontos faj.

Földrajzi felfedezések (15–17. század)

Az újkor elejének legendás földrajzi felfedezései nem csupán a térképeket rajzolták át, hatásuk igen sokrétű.

Haszonnövények és haszonállatok őshazája

Haszonnövényeink és -állataink a föld legkülönbözőbb részeiről származnak.

Mauritius szigeti dodó

A mauritiusi dodó egy mára már kihalt, röpképtelen madárfaj, mely a kipusztult állatfajok jelképévé vált.

Mocsári teknős

Az animáció bemutatja a teknősök felépítését, a csontváz és a teknő kapcsolatát.

Polinéz katamarán

A polinézek hatalmas távolságokat szeltek át speciális hajóikkal.

Újkori nyugat-európai ruhaviseletek (19. század)

A ruhadarabok az adott kor és terület népességének életmódjáról és kultúrájáról is árulkodnak.

Vitorlás hajók

Az általában kereskedelmi vitorlásként használt szkúner hajótípus a 16-17. századi Hollandiában alakult ki.

A földrészek és az óceánok

Földünkön a szárazföld kontinensekre tagolódik, melyek között óceánok terülnek el.

Angol hadihajó (18. század)

Az angolok élen jártak a vitorlás hadihajók építésében a 17-19. században.

Fizikusok, akik megváltoztatták a világot

E nagyszerű tudósok tevékenysége óriási hatást gyakorolt a fizika tudományának fejlődésére.

Galileo Galilei műhelye

Galileo Galilei nagyszerű ismeretekkel gazdagította a fizika és a csillagászat tudományát.

Gerincesek életciklusa

A gerincesek életciklusa az egyed szaporítósejteinek létrejöttétől a következő nemzedék szaporítósejteinek a létrejöttéig tartó történésekből áll.

Hajóágyú (17. század)

Szárazföldi térhódításukat követően az ágyúk megjelentek a tengeri hadviselésben is.

Kosárba helyezve!