A kosarad üres

Vásárlás

Darab: 0

Összesen: 0,00

0

Eljegesedés

Eljegesedés

A legutóbbi jégkorszak kb. 13 ezer éve ért véget.

Földrajz

Címkék

eljegesedés, jégkorszak, glaciális, interglaciális, felmelegedés, lehűlés, éghajlat, jégtakaró, gleccser, jég, természet, földtörténet, földrajz

Kapcsolódó extrák

Jelenetek

Az eljegesedés előtt

  • Brit-szigetek
  • Adriai-tenger
  • Észak-Európa
  • Észak-Amerika
  • Alaszka
  • Vörös-tenger
  • Alpok
  • Földközi-tenger
  • Indonézia
  • Japán
  • Ausztrália
  • Himalája
  • Finn-tóhátság
  • Nagy-tavak

A Föld története során a legnagyobb éghajlatváltozásokat a jégkorszakok jelentették.
A jégkorszak egy olyan, hosszú időtartamú éghajlatváltozás, amely alatt a Föld átlaghőmérséklete lecsökken, ezért a sarki és a belföldi jégtakarók, valamint a gleccserek területe megnő.
Négy nagyobb eljegesedési időszak létezése bizonyított:

1. Az ősidő és az óidő fordulóján (800–600 millió éve) – ekkor volt a legnagyobb az eljegesedett terület

2. Az óidő ordovicium időszakában (460–430 millió éve)

3. A karbon és perm határán (330–250 millió éve)

4. az újidő jégkorában (1,8 millió–10 ezer éve)

A jégkorszakokat a jégtakaró váltakozó előrenyomulása (glaciális) és visszahúzódása (interglaciális) jellemzi. A glaciálisok és az interglaciálisok ciklikusan váltják egymást, kb. 40-100 ezer évenként.

Az eljegesedés okai:

1. A napsugárzás intenzitásának csökkenése;
2. A Föld pályaelemeinek változása (a Föld tengelyferdeségének ingadozása, a földtengely imbolygó mozgása, a Föld keringési pályájának alakváltozása);
3. A pólusok vándorlása;
4. Az óceáni hőkicserélődési folyamat változása (fagyás és párolgás váltakozása);
5. Légköri változások (üvegházhatás változása);
6. Szárazulatok kiemelkedése.

A jégtakaró maximuma

  • Brit-szigetek
  • Adriai-tenger
  • Észak-Európa
  • Észak-Amerika
  • Alaszka
  • Vörös-tenger
  • Alpok
  • Földközi-tenger
  • Indonézia
  • Japán
  • Ausztrália
  • Himalája
  • Finn-tóhátság
  • Nagy-tavak

Napjainkban

  • Brit-szigetek
  • Adriai-tenger
  • Észak-Európa
  • Észak-Amerika
  • Alaszka
  • Vörös-tenger
  • Alpok
  • Földközi-tenger
  • Indonézia
  • Japán
  • Ausztrália
  • Himalája
  • Finn-tóhátság
  • Nagy-tavak

A jégkorszak hatásai

  • Brit-szigetek
  • Adriai-tenger
  • Észak-Európa
  • Észak-Amerika
  • Alaszka
  • Vörös-tenger
  • Alpok
  • Földközi-tenger
  • Indonézia
  • Japán
  • Ausztrália
  • Himalája

A felmelegedés következményei

  • Brit-szigetek
  • Adriai-tenger
  • Észak-Európa
  • Észak-Amerika
  • Alaszka
  • Vörös-tenger
  • Alpok
  • Földközi-tenger
  • Indonézia
  • Japán
  • Ausztrália
  • Himalája
  • Finn-tóhátság
  • Nagy-tavak

Animáció

  • Brit-szigetek
  • Adriai-tenger
  • Észak-Európa
  • Észak-Amerika
  • Alaszka
  • Vörös-tenger
  • Alpok
  • Földközi-tenger
  • Indonézia
  • Japán
  • Ausztrália
  • Himalája
  • Finn-tóhátság
  • Nagy-tavak
  • Milánó
  • München
  • Genf
  • Gibraltári-szoros
  • Új-Guinea
  • New York
  • Dél-Ohio
  • Skandinávia

Narráció

Eljegesedés:

Jégkorszaknak a Földnek azt az állapotát hívjuk, amikor a sarkokon állandó a jégtakaró. A földtörténet során több nagy jégkorszak volt, melyek több millió évig is tarthattak. Egy nagy jégkorszakon belül több kisebb felmelegedési és lehűlési ciklus váltja egymást több százezer éves periódusokban.

Földtörténeti szempontból jégkorszakban élünk ma is, az újidő, másnéven kainozoikum földtörténeti idő jégkorszak folyamata tart jelenleg, de ezen belül egy kisebb felmelegedési ciklusban vagyunk.

A legutóbbi eljegesedés 110 000 évvel ezelőtt kezdődött és 10 000 évvel ezelőtt ért véget. Ez a jégkorszak meghatározó volt Európa és Amerika jelenlegi arculatának kialakulásában.

A jég lecsiszolta a sziklákat, az üledékeit később lerakta, a hideg szelek szintén csiszolták a felszínt, löszös, homokos felszínt hozva létre. Az átlaghőmérséklet 5 °C-kal hidegebb volt, mint ma, a növényzet és állatvilág átalakult, eltolódtak az éghajlati övezetek, fajok pusztultak ki.

A sarkokon jelentősen nőtt a jégtakaró kiterjedése és vastagsága, a sarki gleccser befedte Európa jelentős részét, Skandináviától 2000 km-es sávban nyúlt délre, a jégtakaró vastagsága elérte a 2000-3000 m-t is.
Az óceánok vízszintje a nagy sarki jégtömeg miatt jelentősen csökkent, így a Brit-szigeteket földhíd kötötte össze a kontinenssel. A szigetek jelentős részét gleccser borította. Az Alpok gleccserei lehúzódtak, elérték Milánó-München-Genf határát, morénavonulatokat hozva létre.
A tengerszint csökkenése eredményeként az észak-adriai medenceterület karsztos szárazulattá vált. A Földközi-tenger a Gibraltári-szoros bezárultával elveszítette a kapcsolatát az Atlanti-óceánnal. A Vörös-tenger szintén elveszítette kapcsolatát a környező óceánnal, lefolyás nélküli beltengerré alakult, jelentős területe kiszáradt.
A Himalája gleccserei lejjebb húzódtak, ezzel jelentős területeket foglalva el. A tengerszint csökkenése miatt Japánt szárazföldi kapcsolat kötötte össze Ázsiával. Indonézia szárazfölddel volt összekötve Ázsiával. Ausztrália egybefüggött Új-Guineával és csak egy szoros választotta el Indonéziától.
Észak-Amerika és Ázsia között egy földhíd alakult ki, így ezen a jégmentes földhídon az ember és számos más faj is átvándorolt Amerikába. Észak-Amerikát a 40. szélességi fokig jégtakaró borította, mely elérte a 3000-3500 m vastagságot is. A jég New Yorkig ért, a Long Island sziget magja moréna. A jég Dél-Ohióig húzódott le a legdélebbre, ez a terület Szicíliával van egy szélességi fokon.

Felmelegedés:

A földtörténet során túlnyomórészt nem volt sarki jégtakaró a Földön. Ezeket az időszakokat törte meg időnként egy-egy eljegesedési időszak, azaz jégkorszak.
Jégkorszakról akkor beszélünk, amikor a pólusokat sarki jég borítja, egy jégkorszakon belül több felmelegedési és lehűlési periódus váltja egymást. Jelenleg a kainozoikum jégkorszak felmelegedési periódusában vagyunk.

A földtörténet során többször volt a mainál jóval magasabb hőmérséklet, amelynek következtében eltűntek a sarki jégsapkák, az átlagos tengerszint 100 m-rel magasabb volt, mint jelenleg. A jelenlegi felmelegedési időszak 10 000 éve tart, a felmelegedés üteme az utóbbi 100 évben felgyorsult, vélhetően az ember környezetszennyező tevékenysége révén.

Az utolsó felmelegedési ciklus eredménye a mai állapot, azaz a skandináv területekről eltűnt a jégtakaró, kialakult a terület mai arca, létrejöttek Norvégia híres fjordjai. A Finn-tóhátság tavait a sarki gleccser vájta ki, melyek a jég visszahúzódásával vízzel töltődtek fel. Több száz tó és sziget jött így létre.
A sarki jég elolvadásával megnőtt a tengerszint magassága, megszűnt a szárazföldi kapcsolat a Brit-szigetek és a kontinens között. Az Alpok gleccserei visszahúzódtak, gleccservölgyeket, morénatavakat hagyva maguk után.
Az Adriai-tenger medencéjét újra elöntötte a tenger. Helyreállt a kapcsolat a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán között, a korábbi földhíd megszűnt a Gibraltári-szorosnál.
A Vörös-tengernek újra lett vízi kapcsolata az Indiai-óceánnal. A Himalája gleccserei visszahúzódtak. Megszűnt a szárazföldi kapcsolat Japán és az ázsiai kontinens között. Indonéziából újra szigetvilág lett.
Ausztrália jelentős területeit elöntötte a tenger, Új-Guinea sziget lett. Víz alá került az Amerikát és Ázsiát összekötő földhíd. Amerikában visszahúzódtak a gleccserek, kialakultak a Nagy-tavak. A jég által vájt medreket a visszahúzódó jég olvadékvize töltötte fel.

Kapcsolódó extrák

Fjord

A sziklafalakkal övezett, a szárazföldbe mélyen benyúló tengeröblök korábbi gleccservölgyekből alakultak ki.

Gleccser (alapfok)

A gleccser olyan, hóból kialakult jégtömeg, mely folyamatos, lassú csúszómozgást végez.

Gleccser (középfok)

A gleccser olyan, hóból kialakult jégtömeg, mely folyamatos, lassú csúszómozgást végez.

A kontinensek vándorlása

A földtörténet során a kontinensek vándoroltak. Ez a folyamat jelenleg is zajlik.

Jéghegyek

A jéghegyek kisebb-nagyobb, tengeren úszó, édesvízből álló jégtömegek.

Övezetesség

Bolygónkon földrajzi, éghajlati és ezzel összefüggésben növényzeti övezetesség figyelhető meg.

A Homo sapiens elterjedése a Földön

A "bölcs ember" afrikai bölcsőjéből kiindulva sorra hódította meg a kontinenseket.

Az évszakok váltakozása (középfok)

A Föld forgástengelyének ferdesége miatt a napsugarak hajlásszöge az év során változik.

Gyapjas mamut

Kihalt ormányos, az elefántok közeli rokona, melyre a jégkorszaki ember vadászott.

Kardfogú tigris

Nagy termetű kihalt macskafélék, jellegzetes, hatalmas méretű szemfogaikról kapták nevüket.

Kőzetlemezek

A kőzetlemezek egymáshoz képest elmozdulhatnak.

Megalitikus kultúrák Európában

A hatalmas kőtömbökből álló, több ezer éves építmények a megalitikus kultúrák rejtélyes emlékei.

Olvadás és fagyás

A vízmolekulák között a fagyás során hidrogénkötések alakulnak ki, és kristályos szerkezet jön létre.

Őskőkori barlang

Az emberiség történelmének első lakhelyei számos információt nyújtanak elődeink életmódjára vonatkozóan.

Tavak élete, fejlődése

A földfelszín mélyedéseiben elhelyezkedő állóvizeket a Föld belső és külső erői, valamint emberi beavatkozás is létrehozhatják.

Tengeráramlások

A tengeráramlatok összessége alkotja a nagy óceáni szállítószalagot, amely Földünk éghajlatát nagyban befolyásolja.

Trilobiták, háromkaréjú ősrákok

Közéjük tartoztak a pókszabásúak és a rákok ősei.

Ammoniteszek, előrenéző szifótölcséres lábasfejűek

Külső szilárd vázzal rendelkező, kihalt fejlábúak. Kövületeik fontos szintjelzők.

Apatosaurus

Hosszú nyakú, hatalmas termetű növényevő dinoszaurusz.

Archaeopteryx

Madár- és hüllőbélyegeket egyaránt mutatott, ezért ősgyíkmadárnak is nevezik. Valószínűleg a madarak őse.

Deinonychus

Deinonychus antirrhopus 'rettentő karom', a húsevő dromaeosauridák közé tartozó dinoszaurusz volt.

Dolmen (hunebed)

A mai Hollandia területén található különleges dolmenek mintegy ötezer évvel ezelőtt épültek.

Gyűrődés (középfok)

Az oldalirányból ható nyomóerők miatt a kőzetrétegek felgyűrődnek. Így keletkeznek a gyűrthegységek.

Homo erectus

Az „egyenes ember” már szerszámokat készített, és használta a tüzet.

Ichthyostega

Ősi, 360 millió éve kihalt kétéltű, a négylábú szárazföldi gerincesek korai képviselője.

Karbon időszak élővilága

A Devon és a Perm időszak közötti periódusban (358-299 millió évvel ezelőtt) élt élőlények, amelyek közül sokan hatalmas méretűre nőttek.

Pteranodon longiceps

Repülő őshüllő, hasonlít a madarakra, de nincs köztük közvetlen evolúciós kapcsolat.

Stegosaurus

Őshüllő, a hátán található lemezek a hőszabályozást segítették.

Tiktaalik

Evolúciós átmenetet képvisel a halak és a négylábú szárazföldi gerincesek között.

Tyrannosaurus rex („zsarnokgyík”)

Nagy termetű ragadozó őshüllő, a leghíresebb dinoszaurusz.

Triceratops

Kréta kori dinoszaurusz; könnyen felismerhető a jellegzetes nyakfodorról és három szarváról.

Az évszakok váltakozása (alapfok)

A Föld forgástengelyének ferdesége miatt a napsugarak hajlásszöge az év során változik.

Földrajzi érdekességek – Társadalom

Földünkön számos, a társadalomhoz köthető érdekességgel találkozhatunk.

Gejzír

A gejzír bizonyos időközönként szökőkútszerűen meleg vizet és gőzt lövell ki.

Kosárba helyezve!