A kosarad üres

Vásárlás

Darab: 0

Összesen: 0,00

0

Karsztvidék (középfok)

Karsztvidék (középfok)

A karsztvidéken karsztformák alakulnak ki, mint pl. a dolinák vagy a cseppkőoszlopok.

Földrajz

Címkék

karsztvidék, karszt, karsztformák, karsztosodás, mészkőhegység, dolina, víznyelő, ördögszántás, zsomboly, polje, karr, cseppkőbarlang, barlang, cseppkő, karsztforrás, mészkő, sztalaktit, sztalagmit, kőzet, csapadék, oldás, mállás, felszínformálás, szénsav, természet, geomorfológia, földrajz

Kapcsolódó extrák

Jelenetek

Felszíni karsztformák

  • kőzetrepedések
  • víznyelő
  • dolina
  • ördögszántás
  • kőzetrepedések
  • dolina (töbör)
  • ördögszántás (karrmező)
  • víznyelő
  • száraz völgy (aszó)
  • búvópatak
  • dolinató
  • patak
  • karsztforrás

Fogalomdefiníciók:

Karsztvidék: a víz oldó hatása által kialakított gazdag formakincsű, karbonátos kőzetekből felépülő táj.

Karsztjelenségek: főleg mészkőből felépített területeken a könnyen oldódó, erősen repedezett kőzeteken és kőzetekben fellépő jelenségek összefoglaló elnevezése, amelyek a felszíni és a felszín alatti víz oldó vagy a felszín alatt lefolyó víz kimosó hatására jönnek létre.

Karsztformák: karsztosodással kialakult felszíni és felszín alatti formák.

Dolina (töbör): felszíni karsztforma. Általában mészkőfennsíkok felszínén kialakult kerek vagy szabálytalan alakú, tál formájú mélyedés.

Víznyelő: a felszínről a mélybe vezető karsztforma. Kerek, tölcsérszerű mélyedését a beszivárgó víz oldja egyre mélyebbre.

Zsomboly (aknabarlang): a felszínről a mélybe vezető karsztforma. Felszín alatti üreg mennyezetének beomlásával kürtővel nyílik a felszínre.

Polje: felszíni karsztforma. A dolinánál nagyobb területű (200-400 km²) térszíni mélyedés és medence.

Karr: kopár mészkőfelszíneken az esővíz és a hólé oldó hatása következtében keletkezett, keskeny barázdákból, éles, tarajos gerincekből álló felszíni forma.

Karrmező (ördögszántás): karrokkal szabdalt mészkőfelszín.

Barlang: a földkéreg kőzettömegében természetes módon kialakult üreg, amelyben legalább egy ember elfér. Keletkezhet a kőzettel együtt, egyidőben (pl. lávabarlang), vagy a kőzet kialakulása után tektonikus hatásokra, a kőzettörések, repedések kioldása és a mozgó vizek eróziója útján.

Cseppkő: többnyire felszín alatti üregben (barlangban) keletkező, kristályos kalcitlerakódás, amely gazdag mésztartalmú oldatokból igen változatos formában válik ki az oldási feltételek megromlása következtében. Helyzete szerint lehet: függőcseppkő (sztalaktit), állócseppkő (sztalagmit) és cseppkőoszlop (sztalagnát).

A karsztosodás alapvető folyamata a karsztos kőzetek oldódása.
A felszíni és felszínközeli oldásos karsztformák szénsavas (hidrogénkarbonátos) oldással alakulnak ki. A folyamathoz vízben oldott szén-dioxid szükséges, amitől a víz agresszív lesz a mészkővel szemben:

CO₂ + H₂O = H₂CO₃
H₂CO₃ + 2 CaCO₃ = Ca²⁺ + 2 HCO₃⁻.

Minél több a vízben oldott szén-dioxid, annál erősebb lesz a karsztosodás. Az agresszív szénsavas víz ugyanis addig képes a karbonátot oldani, amíg rendelkezik szabad szén-dioxiddal.

(A CO₂ egy része a kalcium oldatban maradásáért felel, míg a maradék további kőzetoldásra képes, addig a pillanatig, amíg eléri az egyensúlyban lévő, telített állapotot.)

Ha két különböző szén-dioxid-koncentrációjú, telített karsztvíz keveredik, akkor további oldás indul meg. Ezért képes karsztosodni a mészkőhegységek belseje nagy mélységben is, hiszen ebben a környezetben nincsen lehetőség a szén-dioxid utánpótlására (mint a felszínen).

Felszín alatti karsztformák

  • kőzetrepedések
  • kőzetrepedések
  • cseppkőbarlang
  • hasadékok
  • állócseppkő
  • függőcseppkő
  • cseppkőoszlop

Fogalomdefiníciók:

Karsztvidék: a víz oldó hatása által kialakított gazdag formakincsű, karbonátos kőzetekből felépülő táj.

Karsztjelenségek: főleg mészkőből felépített területeken a könnyen oldódó, erősen repedezett kőzeteken és kőzetekben fellépő jelenségek összefoglaló elnevezése, amelyek a felszíni és a felszín alatti víz oldó vagy a felszín alatt lefolyó víz kimosó hatására jönnek létre.

Karsztformák: karsztosodással kialakult felszíni és felszín alatti formák.

Dolina (töbör): felszíni karsztforma. Általában mészkőfennsíkok felszínén kialakult kerek vagy szabálytalan alakú, tál formájú mélyedés.

Víznyelő: a felszínről a mélybe vezető karsztforma. Kerek, tölcsérszerű mélyedését a beszivárgó víz oldja egyre mélyebbre.

Zsomboly (aknabarlang): a felszínről a mélybe vezető karsztforma. Felszín alatti üreg mennyezetének beomlásával kürtővel nyílik a felszínre.

Polje: felszíni karsztforma. A dolinánál nagyobb területű (200-400 km²) térszíni mélyedés és medence.

Karr: kopár mészkőfelszíneken az esővíz és a hólé oldó hatása következtében keletkezett, keskeny barázdákból, éles, tarajos gerincekből álló felszíni forma.

Karrmező (ördögszántás): karrokkal szabdalt mészkőfelszín.

Barlang: a földkéreg kőzettömegében természetes módon kialakult üreg, amelyben legalább egy ember elfér. Keletkezhet a kőzettel együtt, egyidőben (pl. lávabarlang), vagy a kőzet kialakulása után tektonikus hatásokra, a kőzettörések, repedések kioldása és a mozgó vizek eróziója útján.

Cseppkő: többnyire felszín alatti üregben (barlangban) keletkező, kristályos kalcitlerakódás, amely gazdag mésztartalmú oldatokból igen változatos formában válik ki az oldási feltételek megromlása következtében. Helyzete szerint lehet: függőcseppkő (sztalaktit), állócseppkő (sztalagmit) és cseppkőoszlop (sztalagnát).

A karsztosodás alapvető folyamata a karsztos kőzetek oldódása.
A felszíni és felszínközeli oldásos karsztformák szénsavas (hidrogénkarbonátos) oldással alakulnak ki. A folyamathoz vízben oldott szén-dioxid szükséges, amitől a víz agresszív lesz a mészkővel szemben:

CO₂ + H₂O = H₂CO₃
H₂CO₃ + 2 CaCO₃ = Ca²⁺ + 2 HCO₃⁻.

Minél több a vízben oldott szén-dioxid, annál erősebb lesz a karsztosodás. Az agresszív szénsavas víz ugyanis addig képes a karbonátot oldani, amíg rendelkezik szabad szén-dioxiddal.

(A CO₂ egy része a kalcium oldatban maradásáért felel, míg a maradék további kőzetoldásra képes, addig a pillanatig, amíg eléri az egyensúlyban lévő, telített állapotot.)

Ha két különböző szén-dioxid-koncentrációjú, telített karsztvíz keveredik, akkor további oldás indul meg. Ezért képes karsztosodni a mészkőhegységek belseje nagy mélységben is, hiszen ebben a környezetben nincsen lehetőség a szén-dioxid utánpótlására (mint a felszínen).

Víz a mészkőhegységben

  • csapadék
  • felszíni vízfolyások
  • beszivárgás / elnyelődés
  • barlangi patak
  • barlangi tó
  • karsztforrás
  • patak
  • oldás
  • mállás

Fogalomdefiníciók:

Karsztvidék: a víz oldó hatása által kialakított gazdag formakincsű, karbonátos kőzetekből felépülő táj.

Karsztjelenségek: főleg mészkőből felépített területeken a könnyen oldódó, erősen repedezett kőzeteken és kőzetekben fellépő jelenségek összefoglaló elnevezése, amelyek a felszíni és a felszín alatti víz oldó vagy a felszín alatt lefolyó víz kimosó hatására jönnek létre.

Karsztformák: karsztosodással kialakult felszíni és felszín alatti formák.

Dolina (töbör): felszíni karsztforma. Általában mészkőfennsíkok felszínén kialakult kerek vagy szabálytalan alakú, tál formájú mélyedés.

Víznyelő: a felszínről a mélybe vezető karsztforma. Kerek, tölcsérszerű mélyedését a beszivárgó víz oldja egyre mélyebbre.

Zsomboly (aknabarlang): a felszínről a mélybe vezető karsztforma. Felszín alatti üreg mennyezetének beomlásával kürtővel nyílik a felszínre.

Polje: felszíni karsztforma. A dolinánál nagyobb területű (200-400 km²) térszíni mélyedés és medence.

Karr: kopár mészkőfelszíneken az esővíz és a hólé oldó hatása következtében keletkezett, keskeny barázdákból, éles, tarajos gerincekből álló felszíni forma.

Karrmező (ördögszántás): karrokkal szabdalt mészkőfelszín.

Barlang: a földkéreg kőzettömegében természetes módon kialakult üreg, amelyben legalább egy ember elfér. Keletkezhet a kőzettel együtt, egyidőben (pl. lávabarlang), vagy a kőzet kialakulása után tektonikus hatásokra, a kőzettörések, repedések kioldása és a mozgó vizek eróziója útján.

Cseppkő: többnyire felszín alatti üregben (barlangban) keletkező, kristályos kalcitlerakódás, amely gazdag mésztartalmú oldatokból igen változatos formában válik ki az oldási feltételek megromlása következtében. Helyzete szerint lehet: függőcseppkő (sztalaktit), állócseppkő (sztalagmit) és cseppkőoszlop (sztalagnát).

A karsztosodás alapvető folyamata a karsztos kőzetek oldódása.
A felszíni és felszínközeli oldásos karsztformák szénsavas (hidrogénkarbonátos) oldással alakulnak ki. A folyamathoz vízben oldott szén-dioxid szükséges, amitől a víz agresszív lesz a mészkővel szemben:

CO₂ + H₂O = H₂CO₃
H₂CO₃ + 2 CaCO₃ = Ca²⁺ + 2 HCO₃⁻.

Minél több a vízben oldott szén-dioxid, annál erősebb lesz a karsztosodás. Az agresszív szénsavas víz ugyanis addig képes a karbonátot oldani, amíg rendelkezik szabad szén-dioxiddal.

(A CO₂ egy része a kalcium oldatban maradásáért felel, míg a maradék további kőzetoldásra képes, addig a pillanatig, amíg eléri az egyensúlyban lévő, telített állapotot.)

Ha két különböző szén-dioxid-koncentrációjú, telített karsztvíz keveredik, akkor további oldás indul meg. Ezért képes karsztosodni a mészkőhegységek belseje nagy mélységben is, hiszen ebben a környezetben nincsen lehetőség a szén-dioxid utánpótlására (mint a felszínen).

Karsztosodás

  • szén-dioxid-molekula - A talajon átszivárgó vízbe a talajlevegő szén-dioxid-tartalmának egy része beleoldódik, és szénsav keletkezik.
  • vízmolekula
  • szénsavmolekula - A talajlevegőből származó szén-dioxid vízben oldódik, és szénsav képződik. A szénsav fontos a mészkő oldódásában.
  • mészkő (kalcium-karbonát) - Fehéres-szürkés színű kőzet. A karsztosodás lényege, hogy a mészkő a szénsavas vízben feloldódik. A mészkő az elpusztult tengeri élőlények meszes vázából alakult ki az évmilliók során. A tengerfenékre ülepedett mészkőrétegek kiemelkedésével jöttek létre a mészkőhegységek.
  • kalciumion - A szénsav hatására képződő hidrogén-karbonáttal együtt kioldódik a mészkőből.
  • hidrogén-karbonát-ion - Egyszeresen negatív töltésű ion, amely a kétszeresen negatív karbonátionból jön létre a szénsavval való reakció során. A kalciumionnal együtt oldódik a vízben.

Fogalomdefiníciók:

Karsztvidék: a víz oldó hatása által kialakított gazdag formakincsű, karbonátos kőzetekből felépülő táj.

Karsztjelenségek: főleg mészkőből felépített területeken a könnyen oldódó, erősen repedezett kőzeteken és kőzetekben fellépő jelenségek összefoglaló elnevezése, amelyek a felszíni és a felszín alatti víz oldó vagy a felszín alatt lefolyó víz kimosó hatására jönnek létre.

Karsztformák: karsztosodással kialakult felszíni és felszín alatti formák.

Dolina (töbör): felszíni karsztforma. Általában mészkőfennsíkok felszínén kialakult kerek vagy szabálytalan alakú, tál formájú mélyedés.

Víznyelő: a felszínről a mélybe vezető karsztforma. Kerek, tölcsérszerű mélyedését a beszivárgó víz oldja egyre mélyebbre.

Zsomboly (aknabarlang): a felszínről a mélybe vezető karsztforma. Felszín alatti üreg mennyezetének beomlásával kürtővel nyílik a felszínre.

Polje: felszíni karsztforma. A dolinánál nagyobb területű (200-400 km²) térszíni mélyedés és medence.

Karr: kopár mészkőfelszíneken az esővíz és a hólé oldó hatása következtében keletkezett, keskeny barázdákból, éles, tarajos gerincekből álló felszíni forma.

Karrmező (ördögszántás): karrokkal szabdalt mészkőfelszín.

Barlang: a földkéreg kőzettömegében természetes módon kialakult üreg, amelyben legalább egy ember elfér. Keletkezhet a kőzettel együtt, egyidőben (pl. lávabarlang), vagy a kőzet kialakulása után tektonikus hatásokra, a kőzettörések, repedések kioldása és a mozgó vizek eróziója útján.

Cseppkő: többnyire felszín alatti üregben (barlangban) keletkező, kristályos kalcitlerakódás, amely gazdag mésztartalmú oldatokból igen változatos formában válik ki az oldási feltételek megromlása következtében. Helyzete szerint lehet: függőcseppkő (sztalaktit), állócseppkő (sztalagmit) és cseppkőoszlop (sztalagnát).

A karsztosodás alapvető folyamata a karsztos kőzetek oldódása.
A felszíni és felszínközeli oldásos karsztformák szénsavas (hidrogénkarbonátos) oldással alakulnak ki. A folyamathoz vízben oldott szén-dioxid szükséges, amitől a víz agresszív lesz a mészkővel szemben:

CO₂ + H₂O = H₂CO₃
H₂CO₃ + 2 CaCO₃ = Ca²⁺ + 2 HCO₃⁻.

Minél több a vízben oldott szén-dioxid, annál erősebb lesz a karsztosodás. Az agresszív szénsavas víz ugyanis addig képes a karbonátot oldani, amíg rendelkezik szabad szén-dioxiddal.

(A CO₂ egy része a kalcium oldatban maradásáért felel, míg a maradék további kőzetoldásra képes, addig a pillanatig, amíg eléri az egyensúlyban lévő, telített állapotot.)

Ha két különböző szén-dioxid-koncentrációjú, telített karsztvíz keveredik, akkor további oldás indul meg. Ezért képes karsztosodni a mészkőhegységek belseje nagy mélységben is, hiszen ebben a környezetben nincsen lehetőség a szén-dioxid utánpótlására (mint a felszínen).

Animáció

A savas esővíz oldja a mészkövet, a kőzet hajszálrepedésein keresztül a víz a mélybe folyik. A felszínen sajátos formavilág alakul ki, üregek, azaz dolinák és karéjos oldásformák, másnéven karrmezők keletkeznek. Gyakran kerül felszínre a mészkő, mert az esővíz a talajt magával mossa.
A karsztvidéken nem jellemző az összefüggő vízfolyás, mert a víznyelők elnyelik a felszíni vizeket, melyek az útjukat barlangi patak, másnéven búvópatak formájában folytatják tovább. A felszín alatti savas víz üregeket, azaz karsztbarlangokat, illetve folyosókat, járatokat hoz létre. Ezek a járatok 2-5 szintesek is lehetnek, melyeket kürtők kötnek össze egymással. Ha a barlangi patak felduzzad, akkor barlangi tavat hoz létre.

A hajszálrepedéseken leszivárgó vízből mész csapódik ki amikor az üregek mennyezetéhez ér, ezzel cseppköveket hozva létre. A cseppkövek változatos formavilággal rendelkeznek, megkülönböztetünk egymástól függő- és állócseppkövet, továbbá a felülről és alulról összeérő cseppkőoszlopot.

A barlangi patak a karsztterület határánál lép ki a felszínre, melyet karsztforrásnak hívunk.

A víz a levegőben és a talajban lévő szén-dioxiddal reakcióba lép és szénsav keletkezik. Ez a molekula oldja a mészkövet, a kalcium-karbonátból kalcium-hidrokarbonát és kalciumion keletkezik, ez nem más, mint a vízben oldott mész.

Narráció

A savas esővíz oldja a mészkövet, a kőzet hajszálrepedésein keresztül a víz a mélybe folyik. A felszínen sajátos formavilág alakul ki, üregek, azaz dolinák és karéjos oldásformák, másnéven karrmezők keletkeznek. Gyakran kerül felszínre a mészkő, mert az esővíz a talajt magával mossa.
A karsztvidéken nem jellemző az összefüggő vízfolyás, mert a víznyelők elnyelik a felszíni vizeket, melyek az útjukat barlangi patak, másnéven búvópatak formájában folytatják tovább. A felszín alatti savas víz üregeket, azaz karsztbarlangokat, illetve folyosókat, járatokat hoz létre. Ezek a járatok 2-5 szintesek is lehetnek, melyeket kürtők kötnek össze egymással. Ha a barlangi patak felduzzad, akkor barlangi tavat hoz létre.

A hajszálrepedéseken leszivárgó vízből mész csapódik ki amikor az üregek mennyezetéhez ér, ezzel cseppköveket hozva létre. A cseppkövek változatos formavilággal rendelkeznek, megkülönböztetünk egymástól függő- és állócseppkövet, továbbá a felülről és alulról összeérő cseppkőoszlopot.

A barlangi patak a karsztterület határánál lép ki a felszínre, melyet karsztforrásnak hívunk.

A víz a levegőben és a talajban lévő szén-dioxiddal reakcióba lép és szénsav keletkezik. Ez a molekula oldja a mészkövet, a kalcium-karbonátból kalcium-hidrokarbonát és kalciumion keletkezik, ez nem más, mint a vízben oldott mész.

Kapcsolódó extrák

A hegyvidékek övezetessége

A hegységekben kialakult övezetesség meghatározója a tengerszint feletti magasság.

Afrika - Egy kontinens földtani anatómiája

Az afrikai kontinens földtani formálódása és földrajzi felosztása.

A földgáz és a kőolaj

A földgáz és a kőolaj napjaink igen fontos energiaforrásai és nyersanyagai.

A víz körforgása (középfok)

Bolygónk víztartalma a párolgás, a kicsapódás, az olvadás és a fagyás során folyamatos...

A Hold

Milyen titkokat rejt számunkra a Hold? Kik voltak az első emberek a Hold felszínén?

Felhőképződés

Amikor a lehűlő levegő hőmérsékete eléri a harmatpontot, a vízgőz egy része kicsapódik.

Földrengés

A földrengés a Föld egyik legpusztítóbb természeti jelensége.

Jupiter típusú bolygók

A négy legkülső bolygónk (a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz) nem rendelkezik...

Kosárba helyezve!