A kosarad üres

Vásárlás

Darab: 0

Összesen: 0,00

0

Tengerek szintjei

Tengerek szintjei

A tenger környezeti tényezői, valamint élővilága a vízmélységgel változnak.

Földrajz

Címkék

tenger, hidroszféra, fényelnyelődés, fogyasztó, termelő, emésztő, plankton, moszat, nyílt tenger, part, mélytenger, élővilág, sótartalom, óceán, tengervíz, víz, természet, földrajz

Kapcsolódó extrák

Jelenetek

Tengerek szintjei

  • partközeli vizek - 200 m-nél nem mélyebb talapzat feletti vizek.
  • nyílt tengeri vizek - A parttól távol eső tengerek felső 200 m-es vízrétege.
  • mélytenger - A nyílt tenger 200 m alatti része.
  • 100 m
  • 200 m
  • 500 m
  • 1000 m
  • 2000 m
  • 3000 m
  • 4000 m
  • 5000 m

Tengeri élővilág

  • 100 m
  • 200 m
  • 500 m
  • 1000 m
  • 2000 m
  • 3000 m
  • 4000 m
  • 5000 m

Tengervíz fizikai tulajdonságai

  • 100 m
  • 200 m
  • 500 m
  • 1000 m
  • 2000 m
  • 3000 m
  • 4000 m
  • 5000 m
  • 300
  • 400
  • 500
  • 600
  • 700
  • 800
  • nm
  • napsugárzás
  • fény hullámhossza
  • ultraibolya - 100–380 nm hullámhosszú, 30 m mélységig jut le a tengerbe.
  • lila - 380–420 nm hullámhosszú, kb. 120 m mélységig jut le a tengerbe.
  • kék - 420–490 nm hullámhosszú, maximum 1000 m mélységig is lejuthat a tengerbe.
  • zöld - 490–575 nm hullámhosszú, kb. 150 m mélységig jut le a tengerbe.
  • sárga - 575–585 nm hullámhosszú, kb. 50 m mélységig jut le a tengerbe.
  • narancs - 585–650 nm hullámhosszú, 25–30 m mélységig jut le a tengerbe.
  • piros - 650–760 nm hullámhosszú, 5–15 m mélységig jut le a tengerbe.

Fényelnyelődés

A tengerfelszínt a napfény teljes spektruma éri. A víz elnyeli a fényt, de a különböző hullámhosszokat nem azonos mértékben. A számunkra láthatatlan infravörös sugarak már 3 m-es mélységben elnyelődnek, az ultraibolya sugarak viszont 30 m-es mélységig jutnak le.

A látható fény (melynek tartománya 380 és 760 nanométer hullámhossz közé esik) különböző hullámhosszokon különböző színű összetevőkből áll.
A színek tengerekben való elnyelődése a következő: először a vörös fény nyelődik el 5-15 m-es mélységben. A narancs 25-30 m-ig, a sárga pedig kb. 50 m-ig jut le. A zöld és a lila sugarak 100 m-nél mélyebbre is hatolhatnak.
A legmélyebbre a kék fény jut, általában 200-300 m-ig, de nyomokban akár 1000 m-es mélységben is észlelhető. Ezért látjuk kéknek a tenger színét.

A fény a sekélytengeri, illetve nyílt vízi élőlények számára alapvető fontosságú. Az ezekben élő növényeknek fényenergiára van szükségük a fotoszintézishez.
A fény csökkenésével gyérül a fotoszintézist folytató tengeri növényzet, amely a tengeri állatvilág elterjedésére is kihat.

Hőmérséklet

A tenger hőmérséklete és hőingása a szárazföldénél jóval kiegyenlítettebb. A felszíni vizek hőmérsékletének évszakos változásait a mérsékelt övben figyelhetjük meg; a trópusi és a sarkvidéki vizek hőmérséklete viszonylag állandó.

A mélység növekedésével, egy réteget elérve a hőmérséklet hirtelen lecsökken. Ezt termoklin rétegnek nevezzük.
A termoklin réteg állandó a trópusi tengerekben és kb. 100 és 500 m közötti mélységben jelentkezik. A mérsékelt övi tengerekben a termoklin réteg évszakonként változik. A sarki tengerekben éles hőmérsékleti átmenetek csak ritkán alakulnak ki.
A termoklin alatti mélységben a hőmérséklet beáll egy állandóan alacsony értékre: 2000 m mélységben a tengerek hőmérséklete egyenletesen alacsony, 2-4 °C értéket vesz fel.

A tengeri élőlények elterjedését a hőmérsékleti viszonyok is befolyásolják. A szűktűrésű fajok a csekély hőingású trópusi, sarki vagy mélytengerekben élnek. A mérsékelt övi és sekélytengeri populációk nagyobb hőingást is képesek elviselni.

Nyomás

A hidrosztatikai nyomás a folyadék súlyából származik. A folyadékban minden irányból hat. Nagysága függ a folyadékoszlop méretétől és a folyadék sűrűségétől. Ebből adódóan minél mélyebbre hatolunk a tengerben, annál nagyobb nyomás nehezedik ránk. Értéke 10 méterenként 1 bar (100 kPa).

Állandó hőmérséklet esetében egy gáz térfogata fordítottan arányos a rá nehezedő nyomással. Ha tehát egy labdát leeresztünk a tengerbe, akkor minél mélyebbre kerül, annál nagyobb nyomás nehezedik rá és annál kisebb lesz a térfogata.

A tengeri élőlények a nyomás szempontjából a számukra optimális zónát keresik meg. Az eltérő nyomásviszonyok speciális alkalmazkodások kifejlődését eredményezték sok tengeri élőlénynél, főként a tüdővel lélegző tengeri állatoknál, mint a fóka, a delfin és a bálna.

Sótartalom

A tengerek átlagos sótartalma 35‰. Ez azt jelenti, hogy 1 liter víz 35 g ásványi sót, főként konyhasót tartalmaz.

A világóceán vizének sótartalma állandónak tekinthető. A mélytengerek a leghomogénebbek: 34,5-35‰ közötti a sótartalmuk.

Az óceánok felszíni sótartalma is viszonylag állandó: 34-35‰ között váltakozik. Az óceánok közül a Csendes-óceán sótartalma a leghomogénebb. A zártabb Atlanti-óceán sótartalma a szubtrópusi övezetben magasabb.
Az övezetességen kívül az évszakok váltakozása, az édesvíz-utánpótlás, valamint zártabb helyzetük befolyásolja a tengerek sótartalmát.
A melegebb, csapadékszegény, kevés édesvíz-utánpótlású tengerek sótartalma magasabb. Emiatt magas például a Földközi-tenger sókoncentrációja.

A tengerek sókoncentrációja a mélységgel is változik: a hőmérsékleti rétegekhez hasonlóan tagolódik. A hőmérséklet és a sótartalom különbözősége is közrejátszik a tengeráramlások kialakulásában.

A tengervíz sótartalma a tengeri élőlények számára létfontosságú. Ha hirtelen megváltozna a tengerek sótartalma, az a tengeri populáció nagymértékű pusztulásához vezetne.

Animáció

  • partközeli vizek - 200 m-nél nem mélyebb talapzat feletti vizek.
  • nyílt tengeri vizek - A parttól távol eső tengerek felső 200 m-es vízrétege.
  • mélytenger - A nyílt tenger 200 m alatti része.
  • plankton - Vízben lebegő, apró élőlények összessége, amelyek csekély helyzetváltoztatási képességgel rendelkeznek.
  • 0 m = 25 °C
  • 100 m = 23 °C
  • 200 m = 20 °C
  • 500 m = 15 °C
  • 1000 m = 5 °C
  • 2000 m = 3 °C - A hőmérséklet innentől lefelé szinte nem változik.
  • 100 m 1000 kPa = 10 bar
  • 500 m 5000 kPa = 50 bar
  • 1000 m 10000 kPa = 100 bar
  • 5000 m 50000 kPa = 500 bar
  • 100 m
  • 200 m
  • 500 m
  • 1000 m
  • 2000 m
  • 3000 m
  • 4000 m
  • 5000 m
  • 300
  • 400
  • 500
  • 600
  • 700
  • 800
  • nm
  • napsugárzás
  • fény hullámhossza
  • ultraibolya - 100–380 nm hullámhosszú, 30 m mélységig jut le a tengerbe.
  • lila - 380–420 nm hullámhosszú, kb. 120 m mélységig jut le a tengerbe.
  • kék - 420–490 nm hullámhosszú, maximum 1000 m mélységig is lejuthat a tengerbe.
  • zöld - 490–575 nm hullámhosszú, kb. 150 m mélységig jut le a tengerbe.
  • sárga - 575–585 nm hullámhosszú, kb. 50 m mélységig jut le a tengerbe.
  • narancs - 585–650 nm hullámhosszú, 25–30 m mélységig jut le a tengerbe.
  • piros - 650–760 nm hullámhosszú, 5–15 m mélységig jut le a tengerbe.

Narráció

Földünk 71%-át összefüggő vízburokként borítják a tengerek és az óceánok, a világ legnagyobb élőhelyét alkotva ezzel. A tenger környezeti tényezői vízszintesen és függőlegesen is zonálisan változnak: ebből kifolyólag a tengeri élővilág is övezetes elrendeződést mutat.

A tenger életközössége három fő részre tagolódik: partközeli vizekre, nyílt tengeri vizekre és mélytengerre.

A partközeli vizek a 200 m-nél nem mélyebb talapzat feletti vizek. Élőviláguk a legváltozatosabb, fajokban a leggazdagabbak. Ezekben található a legtöbb tápanyag az élőlények számára: a tengerbe torkolló folyókból sok tápanyag jut a parti vizekbe, valamint az elhalt élőlények maradványai is visszakerülnek az anyagforgalomba. A fény jelenléte a fotoszintézist is lehetővé teszi.

A nyílt vizek a parttól távol eső tengerek felső 200 m-es vízrétegét jelenti. A fény itt is jelen van, azaz a fotoszintézis lehetséges, azonban gyakran nincs elég tápanyag a nyílt vizeken, mert az elhalt élőlények maradványai a tenger mélyére süllyednek. Ezért csekély az élet a nyílt tengereken.
Ahol több a tápanyag, például partközeli vizek vagy óceáni feláramlások közelében, az élet alapját a planktonok képezik. A planktonok csekély helyváltoztatási képességgel rendelkező, vízben lebegő, apró élőlények összessége. Azokon a területeken, ahol sok a plankton, a tenger vize zöldre színeződik.

A mélytengeri élővilág a nyílt tenger 200 m alatti része. A mélytengeri élettér kevéssé ismert. 1000 m alatt teljes sötétség uralkodik, ezért hiányzik a termelői szint. Csupán állatok és baktériumok élnek itt, amelyek a felsőbb rétegekből aláhulló szerves maradványokkal táplálkoznak.

A tengeri élet elterjedésére a környezeti tényezők is hatnak. A fény különböző hullámhosszai különböző mélységben nyelődnek el. Legmélyebbre a kék fény jut, ezért látjuk kéknek a tenger színét.

A fény a sekélytengeri, illetve nyílt vízi élőlények számára alapvető fontosságú. Az ezekben élő növényeknek fényenergiára van szükségük a fotoszintézishez. A fény csökkenésével gyérül a fotoszintézist folytató tengeri növényzet, amely a tengeri állatvilág elterjedésére is kihat.

A tenger hőmérséklete és hőingása a szárazföldénél jóval kiegyenlítettebb. A mélység növekedésével a hőmérséklet is lecsökken, majd 2000 m mélységben a hőmérséklet beáll egy állandóan alacsony, 2-4 °C-os értékre.

A tengeri élőlények elterjedését a hőmérsékleti viszonyok is befolyásolják. A szűktűrésű fajok a csekély hőingású trópusi, sarki vagy mélytengerekben élnek. A mérsékelt övi és sekélytengeri populációk nagyobb hőingást is képesek elviselni.

Minél mélyebbre hatolunk a tengerben, annál nagyobb nyomás nehezedik ránk. Állandó hőmérséklet esetében egy gáz térfogata fordítottan arányos a rá nehezedő nyomással. Ha tehát egy labdát leeresztünk a tengerbe, akkor minél mélyebbre kerül, annál nagyobb nyomás nehezedik rá és annál kisebb lesz a térfogata.

A tengeri élőlények a nyomás szempontjából a számukra optimális zónát keresik meg. Az eltérő nyomásviszonyok speciális alkalmazkodások kifejlődését eredményezték sok tengeri élőlénynél, főként a tüdővel lélegző tengeri állatoknál, mint a fóka, a delfin és a bálna.

A tengerek átlagos sótartalma 35‰. Ez azt jelenti, hogy 1 liter víz 35 g ásványi sót, főként konyhasót tartalmaz.

Az óceánok közül a Csendes-óceán sótartalma a leghomogénebb. A zártabb Atlanti-óceán sótartalma a szubtrópusi övezetben magasabb. Az övezetességen kívül az évszakok váltakozása, az édesvíz-utánpótlás, valamint zártabb helyzetük befolyásolja a tengerek sótartalmát.
A melegebb, csapadékszegény, kevés édesvíz-utánpótlású tengerek sótartalma magasabb. Emiatt magas például a Földközi-tenger sókoncentrációja.

A tengervíz sótartalma a tengeri élőlények számára létfontosságú. Ha hirtelen megváltozna a tengerek sótartalma, az a tengeri populáció nagymértékű pusztulásához vezetne.

Kapcsolódó extrák

A földrészek és az óceánok

Földünkön a szárazföld kontinensekre tagolódik, melyek között óceánok terülnek el.

Ideális gázok pVT-diagramja

Az ideális gázok nyomása, térfogata és hőmérséklete közötti kapcsolatot az egyesített gáztörvény adja meg.

Tengerek, öblök

Az animáció a Föld főbb tengereit és tengeröbleit foglalja össze.

A víz körforgása (alapfok)

Bolygónk víztartalma a párolgás, a kicsapódás, az olvadás és a fagyás során folyamatos körforgást végez.

A víz körforgása (középfok)

Bolygónk víztartalma a párolgás, a kicsapódás, az olvadás és a fagyás során folyamatos körforgást végez.

Fényvisszaverődés és fénytörés

Két, különböző törésmutatójú közeg határán a fénysugár törik, illetve visszaverődik.

Hogyan működik a porszívó?

A porszívó enyhe vákuumot létrehozva, a benyomuló magasabb nyomású levegő segítségével gyűjti össze a port.

Horgászhal

Ez a bizarr külsejű hal világító csaliját használja zsákmánya elejtéséhez. Az animáció bemutatja a csali működését.

Ictíneo II tengeralattjáró

A spanyol Narcís Monturiol által tervezett tengeralattjáró úttörő alkotás volt a víz alatti közlekedés történetében.

Medúza

A legősibb szövetes állatok, a csalánozók szabadon úszó képviselői a medúzák.

Mélytengeri hidrotermális kürtő

Óceánközépi hátságoknál a tengerfenéken lévő repedésekből geotermikusan hevített víz tör fel.

Tengeráramlások

A tengeráramlatok összessége alkotja a nagy óceáni szállítószalagot, amely Földünk éghajlatát nagyban befolyásolja.

Tengerfenék-térkép

A tengerfenéken jól megfigyelhetőek a kőzetlemezek határai.

Tengerjárás

A Hold gravitációs hatása miatt kialakul a tengerek árapályjelensége.

Tengervíz sótalanítása

A sótalanítási eljárás segítségével tengervízből ivóvizet készítenek.

Víz (H₂O)

A víz hidrogén és oxigén nagyon stabil vegyülete, mely az élethez nélkülözhetetlen. A természetben mindhárom halmazállapotban előfordul.

Kikötő

A kikötőkben biztosítani kell a megfelelő infrastruktúrát és szolgáltatásokat.

Közlekedési hálózatok

A főbb közlekedési – szárazföldi, vízi, légi – útvonalak és csomópontok bemutatása.

Kosárba helyezve!