A kosarad üres

Vásárlás

Darab: 0

Összesen: 0,00

0

Vitorlás hajók

Vitorlás hajók

Az általában kereskedelmi vitorlásként használt szkúner hajótípus a 16-17. századi Hollandiában alakult ki.

Technika, háztartástan

Címkék

vitorlás hajó, vitorlás, hajó, bark, szkúner, hajózás, újkor, vízi közlekedés, segédvitorla, vitorlázat, kereskedőhajó, csatahajó, horgony, mellvéd, hajógerinc, hajótest, kormánylapát, tat, kötélhágcsó, tatvitorla, hátsó árboc, főárboc, tarcsvitorla, előárboc, keresztvitorla, főgém, orrárboc, csonkavitorla, csúcsvitorla, szélirány, vitorlázás, kereskedelem, kereskedő, közlekedés, hadviselés, technika

Kapcsolódó extrák

Jelenetek

Szkúner

A szkúner hajótípus valószínűleg a 16–17. századi Hollandiában jelent meg először. A 18. században már az USA-ban élte reneszánszát, a 19. században pedig Angliában vált népszerű típussá, ekkor élte fénykorát is. Elsősorban kereskedelmi célokra használták, de hadihajóként is megállta a helyét, ugyanis a szkúnerek gyors járásúak és könnyen kezelhetőek voltak.

Az első szkúnerek karcsú, átlagos méretű vitorlások voltak. Hosszúságuk (az orrárboc nélkül) 30-40, szélességük 7-10 méter volt, teherbíró képességük pedig általában nem haladta meg a 200 tonnát.
Kezdetben csak 2 árboccal készítették őket. A később megjelenő orrárboc jellemzően sokkal rövidebb volt a másik kettőnél. Az orr- és a tatfelépítmény csak enyhén emelkedett ki a hajótestből.

A szkúnerek vitorlázata nagyon egyszerű és könnyen kezelhető volt. A két árbocra csonka vitorlákat erősítettek, melyek fölé később már csúcsvitorlákat is helyeztek. A hajó elejének jellegzetes, háromcsúcsú orrvitorláit az orrárbochoz rögzítették.

Animáció

  • orr
  • vasmacska
  • mellvéd
  • hajógerinc
  • hajótest
  • kabinablak
  • kormánylapát
  • tat
  • kötélhágcsó
  • árboctereb
  • tatvitorla
  • tatárboc
  • kötélzet
  • főárboc
  • tarcsvitorla
  • előárboc
  • keresztvitorla
  • vitorlakeresztrúd
  • orrvitorla (elővitorla)
  • orrárboc
  • orrárboc
  • orr
  • vasmacska
  • mellvéd
  • hajógerinc
  • hajótest
  • kormánylapát
  • tat
  • kormány
  • csonkavitorla
  • kötélhágcsó
  • vitorlarúd
  • csúcsvitorla
  • főárboc
  • kötélzet
  • előárboc
  • árboctereb
  • orrvitorla (elővitorla)

Vitorlás hajók

  • bark - E típus valószínűleg a 18–19. században alakult ki, és a 19–20. század fordulóján terjedt el. A nagy kereskedelmi vitorlások utolsó típusa.
  • szkúner - E típus valószínűleg a 16–17. századi Hollandiában alakult ki. Kereskedelmi vitorlásként a 19. században élte fénykorát.

A korai vitorlásokon, mint pl. az egyiptomi, görög, római, viking csak keresztvitorlát alkalmaztak. Ezzel a vitorlával csak hátszélben lehetett hatékonyan vitorlázni, és akkor is csak legfeljebb a szél sebességét lehetett elérni, a szélsebességnél gyorsabb haladásra nem volt lehetőség.
Kedvezőtlen szélviszonyok esetén emberi erővel, az evezőlapátok segítségével hajtották a hajót.

A modern vitorlások összetettebb vitorlázata lehetővé teszi, hogy a hajó oldalszélben is jól haladjon, sőt ilyenkor nagyobb sebességgel is haladhat, mint a szél.
A hajó majdnem teljesen szembeszél esetén is jól tud haladni. Ha teljesen szembe akarnak haladni a széliránnyal, akkor erre is van lehetőség: cikk-cakk alakban kell hajózni.

Bark

A bark kialakulása a 18. századra tehető. Kezdetben a Brit Királyi Tengerészet használta e terminust a más típusba nem sorolható vitorlásaik megjelölésére.
A bark hajótípus elterjedése a 19. és a 20. század fordulójára tehető. A gőzhajók által háttérbe szorított klippereket váltották fel az óceánokon. Testük és vitorlázatuk kialakításából adódóan nagy teherbírásúak, és viszonylag gyorsak voltak. Elsősorban kereskedelmi célokra használták őket.

A barkok viszonylag karcsú, a szkúnereknél jelentősen nagyobb méretű vitorlások voltak. Hosszúságuk igen változatos volt: az orrárboc nélkül is meghaladta a 40 métert, és akár a 80 métert is elérhette. 50-60 méteres átlagos hosszúságukhoz 8-14 méteres szélesség társult.
Teherbíró képességük több ezer tonna is lehetett. A barkok legalább három árboccal rendelkeztek. A szkúnerekhez hasonlóan az orr- és a tatfelépítmény alig emelkedett ki a hajótestből.

A barkok vitorlázata meglehetősen összetett volt. Az árbocokon jellegzetes, felfelé egyre kisebb szélességű keresztvitorlák helyezkedtek el. A hajó orrában a szkúneréhez hasonló, háromcsúcsú orrvitorlákat, a tatárbocon pedig tatvitorlát helyeztek el.

Vitorlázás szembeszélnél

  • szélirány

Erőhatások

  • nyomóerő - A szél által a vitorlákra gyakorolt erő.
  • oldalirányú erő - A nyomóerő menetirányra merőlegesen mutató komponense.
  • tolóerő - A nyomóerő menetirányba mutató komponense.
  • a víz ellenállása - A nyomóerő menetirányra merőlegesen mutató komponensét ellensúlyozza, ezért nem oldalirányban úszik a hajótest.

A modern vitorlák a legkülönfélébb szélirányok esetén is előre tudják hajtani a hajót, még enyhén szembeszél esetén is.
A vitorla azért hajtja előre a hajót, mert a szélárnyékos oldalán alacsonyabb az áramló levegő nyomása, mint a szél felőli oldalán. Ez minden vitorlázat esetén igaz.
A nyomáskülönbség erőhatást okoz, ami mindig merőleges a vitorla felületére. Ez az irány legtöbbször nem esik egybe a hajó kívánt haladási irányával, de ez nem baj, mert a nyomóerő felbontható egy előre mutató, és egy arra merőleges, oldalra mutató komponensre. Az előre irányuló erőkomponens mozgatja a hajót, míg a másik nekifeszül a víznek, melynek ellenállása nem engedi oldalra elmozdulni a hajót, vagy csak nagyon kis mértékben.
A nyomáskülönbség kialakulás a vitorla két oldalán annak köszönhető, hogy a vitorlázat megváltoztatja az áramló szél irányát és sebességét.
A sebesség megváltozása a Bernoulli-törvény értelmében nyomásváltozást okoz. Ez az egyszerű szabály nem önmagában írja le a vitorla működését egy adott helyzetben: a jelenség magyarázatában szerepet kap a levegőrétegek közötti súrlódás is, valamint az örvények kialakulása vagy ki nem alakulása, ezen kívül a vitorlák elhelyezkedése egymáshoz képest.
A jelenség nagyon hasonló a repülőgépek szárnyán kialakuló aerodinamikai felhajtóerőhöz. Az áramlás a vitorlák mellett ugyanakkor annyira összetett jelenség, hogy csak a legmodernebb számítógépek tudják pontosan modellezni azt. Még a 20. század végén is tartották magukat olyan nézetek az aerodinamikában, melyeket csak a legalaposabb mérésekkel alátámasztott számítógépes modellek cáfoltak meg. Hosszú évszázadokon át a tengerészek csak az elmélettől független tapasztalataikra támaszkodhattak.

Narráció

A szkúner hajótípus valószínűleg a 16–17. századi Hollandiában jelent meg először. A 18. században már az USA-ban élte reneszánszát, a 19. században pedig Angliában vált népszerű típussá, ekkor élte fénykorát is. Elsősorban kereskedelmi célokra használták, de hadihajóként is megállta a helyét, ugyanis a szkúnerek gyors járásúak és könnyen kezelhetőek voltak.

A bark kialakulása a 18. századra tehető. Kezdetben a Brit Királyi Tengerészet használta e terminust a más típusba nem sorolható vitorlásaik megjelölésére.
A bark hajótípus elterjedése a 19. és a 20. század fordulójára tehető. A gőzhajók által háttérbe szorított klippereket váltották fel az óceánokon. Testük és vitorlázatuk kialakításából adódóan nagy teherbírásúak, és viszonylag gyorsak voltak. Elsősorban kereskedelmi célokra használták őket.

Az első szkúnerek karcsú, átlagos méretű vitorlások voltak. Hosszúságuk (az orrárboc nélkül) 30-40, szélességük 7-10 méter volt, teherbíró képességük pedig általában nem haladta meg a 200 tonnát.
Kezdetben csak 2 árboccal készítették őket. A később megjelenő orrárboc jellemzően sokkal rövidebb volt a másik kettőnél. Az orr- és a tatfelépítmény csak enyhén emelkedett ki a hajótestből.

A barkok viszonylag karcsú, a szkúnereknél jelentősen nagyobb méretű vitorlások voltak. Hosszúságuk igen változatos volt: az orrárboc nélkül is meghaladta a 40 métert, és akár a 80 métert is elérhette. 50-60 méteres átlagos hosszúságukhoz 8-14 méteres szélesség társult.
Teherbíró képességük több ezer tonna is lehetett. A barkok legalább három árboccal rendelkeztek. A szkúnerekhez hasonlóan az orr- és a tatfelépítmény alig emelkedett ki a hajótestből.

A szkúnerek vitorlázata nagyon egyszerű és könnyen kezelhető volt. A két árbocra csonka vitorlákat erősítettek, melyek fölé később már csúcsvitorlákat is helyeztek. A hajó elejének jellegzetes, háromcsúcsú orrvitorláit az orrárbochoz rögzítették.

A barkok vitorlázata meglehetősen összetett volt. Az árbocokon jellegzetes, felfelé egyre kisebb szélességű keresztvitorlák helyezkedtek el. A hajó orrában a szkúneréhez hasonló, háromcsúcsú orrvitorlákat, a tatárbocon pedig tatvitorlát helyeztek el.

Kapcsolódó extrák

Angol hadihajó (18. század)

Az angolok élen jártak a vitorlás hadihajók építésében a 17-19. században.

A történelem nagy népmozgásai

A jelenet az emberi történelem legnagyobb népmozgásait mutatja be az őskortól egészen napjainkig.

Darwin legendás utazása

A 19. századi angol természettudós evolúciós elméletének kidolgozásában a Beagle vitorlással tett utazása fontos szerepet játszott.

Hajóágyú (17. század)

Szárazföldi térhódításukat követően az ágyúk megjelentek a tengeri hadviselésben is.

Navigációs eszközök a múltból

A tengereken való tájékozódást számos nagyszerű eszköz segítette az évszázadok során.

Newton mozgástörvényei

Az animáció szemlélteti Sir Isaac Newton három mozgástörvényét, amelyek forradalmasították a fizikát.

Ókori egyiptomi vitorlás

Az ókori egyiptomiak folyami és tengeri hajói evezőkkel felszerelt, egy árboccal rendelkező vitorlások voltak.

Olajszállító hajó

A 19. század vége óta jelen lévő olajszállító hajók napjainkban a legnagyobb méretű hajók közé tartoznak.

Operaház (Sydney, 1973)

Alakja és elhelyezkedése miatt az ausztrál városé a Föld egyik legkülönlegesebb operaháza.

Polinéz katamarán

A polinézek hatalmas távolságokat szeltek át speciális hajóikkal.

Quinquereme (Kr. e. 3. század)

A több evezősorral rendelkező vitorlás a hellenizmus időszakának jellegzetes hadihajója volt.

Santa Maria (15. század)

Kolumbusz Kristóf háromárbocos, „Szent Mária” névre hallgató karakkja volt korszakalkotó utazásának zászlóshajója.

Trafalgari csata (1805)

A napóleoni háborúk alatt vívott csatában a Nelson admirális által vezetett angol flotta legyőzte a francia–spanyol flottát.

Diera (ókori hadihajó)

A diera jellegzetes döfőorral ellátott, két evezősoros, vitorlás hadihajótípus volt, melyet több ókori nép is használt.

Hollandia küzdelme a tengerrel (17. század)

Németalföld északi részének lakói már a középkorban és az újkorban is eredményes harcot folytattak a tengerrel.

Ókori görög kereskedelmi vitorlás

Vitorlásaik segítségével a hellének átvették a föníciaiaktól „a tenger fuvarosai” szerepet az ókorban.

Tradicionális arab vitorlás (sambuk)

A legnagyobb arab vitorlás, a főleg kereskedelmi célokra használt sambuk a Perzsa-öböl vizeire jellemző.

Viking hajó (10. század)

A kiváló hajóépítő és hajózó nép férfijai hatalmas távolságokat tettek meg a tengereken és a folyókon.

A gyarmati Amerika (1763-ig)

Az Újvilág meghódításába számos európai ország bekapcsolódott, sokszínűvé téve Amerika térképét.

A Kisfaludy gőzhajó (1846)

Az első balatoni lapátkerekes gőzhajó próbaútja 1846-ban volt.

Titanic (1912)

Az RMS Titanic a 20. század elején a világ legnagyobb utasszállító hajója volt.

Kosárba helyezve!