A kosarad üres

Vásárlás

Darab: 0

Összesen: 0,00

0

A Bohr-féle atommodell

A Bohr-féle atommodell

A 20. század elején az egyik legjelentősebb kutatás az atomok szerkezetére irányult.

02:45

Fizika

Narráció

A Bohr-féle atommodell
A 19. század végén
a fizikusok az atomok belső szerkezetét kezdték vizsgálni.
Mivel az atomok olyan kicsik,
hogy semmilyen eszközzel
nem tudták megfigyelni őket,
különböző kísérleteket végeztek velük.
Ezek eredményei alapján
képzelték el, hogy milyen lehet egy atom,
vagyis atommodelleket alkottak.
Híres szóráskísérlete alapján
Ernest Rutherford
új-zélandi születésű angol fizikus
bebizonyította,
hogy az atom főleg „üres” térből áll.
Az atom szinte teljes tömege egy rendkívül kicsi,
pozitív töltésű atommagban összpontosul.
A Rutherford-atommodell szerint
a negatív töltésű elektronok az atommag körül
különböző méretű körpályán keringenek, mint a bolygók a Nap körül.
Ez az atommodell azonban
az atomok néhány jellemzőjét
nem tudta megmagyarázni.
A dán elméleti fizikus,
Niels Bohr
1913-ban közzétett elméletében
továbbgondolta Rutherford modelljét,
és alapfelvetésekkel egészítette ki.
Feltételezése szerint az elektron
az atommag körül energiaveszteség nélkül,
tartósan keringhet különböző pályákon.
Az elektron számára megengedett pályákon
az elektron csak szigorúan meghatározott energiával rendelkezhet.
Amikor az atomot gerjesztjük,
akkor az elektron csak a megengedett energiaszintek közötti
energiát képes elnyelni.
Miközben az atom újra alapállapotba kerül,
ezt az energiát fény formájában kibocsátja.
A hidrogénatom szerkezetét és vonalas színképét
ezzel jól le lehetett írni,
ezért Niels Bohr az atommodelljének kidolgozásáért
1922-ben
fizikai Nobel-díjat kapott.
A bonyolultabb atomok tulajdonságait azonban
a Bohr-féle atommodell
már nem tudta megmagyarázni,
így a tudósok később további atommodelleket alkottak.

Belső feliratok (labels)

Ernest Rutherford, atommag, elektron, Niels Bohr, hidrogénatom, 1922, fizikai Nobel-díj, Arnold Sommerfeld, Erwin Schrödinger
Kosárba helyezve!