A kosarad üres

Vásárlás

Darab: 0

Összesen: 0,00

0

Csoszogi, az öreg suszter

Csoszogi, az öreg suszter

Egy szegény kisfiú az öreg suszternél javíttatja a cipőjét, aki emberségesen segít rajta.

03:49

Olvasás, írás

Címkék

József Attila, old, suszter, rajzfilm, reading, tale, Csoszogi

Narráció

Csoszogi az öreg suszter
Csoszogihoz, az öreg suszterhez egy gyerek állított be, szalmaszínű haján hátracsapott sapkában.
Kiskabátját nagy emberre szabták, nem kisgyerekre.
A kabát alatt lógott a nadrág.
Szára vége ott harangozott a boka fölött.
És a cipő! Igen, a cipő. Azt már javítani hozta a gyerek.
– Jó napot! – mondta, amikor belépett.
Csoszogi, az öreg suszter csak a szemével nézett oda, meg sem mozdította a fejét.
– Mit akarsz? – mormogta.
– A mama küldött, tessék megjavítani a cipőmet – felelte a gyerek.
– A mama mondta, hogy foltot kell rátenni, és akkor tart még.
– Hol a cipő?
– A lábamon.
– Talán a lábadhoz varrjam a foltot?
– Nem, mindjárt levetem.
Azzal a gyerek úgy állva lerántotta egymás után a cipőt.
Csoszogi kivette a kezéből, de adta is vissza.
– Ezen a cipőn nem lehet segíteni!
– De a mama mondta, csak egy foltot kell rátenni.
– Nem lehet. Nem állja a varrást.
Kérge sincs.
A gyerek könyörgő hangon megszólalt:
– De a mama küldött, amikor elment a moziba, hogy hozzam el, majd meg tetszik csinálni,
ideadta a pénzt is.
– Úgy!
Hát mondd meg az anyádnak, azt üzeni a Csoszogi bácsi, vigye a cipődet a moziba, ott majd megcsinálják!
A gyerek erre még jobban megijedt, szinte siránkozni kezdett.
– Nem moziba ment a mama, hanem az Újpesti Moziba takarítani!
Csoszogi hallgatagon tett-vett. Aztán megszólalt: – Te vagy annak a Vanicseknének a fia?
– Én.
– Neked van öcséd is?
– Van. Még egy húgom is.
– Hol van az a cipő?
– kérdezte, és lerakta az öléből a kaptafára szegezett felsőrészt.
Nézte a cipőt, forgatta, nyomogatta,
miközben csóválgatta a fejét.
Aztán se szó, se beszéd, hozzálátott.
Óriási darab foltokat rakott az oldalára meg a talpára különböző elhasznált bőrökből.
Végre vagy másfél óra múlva
ismét lábbelinek lehetett használni a mesterművet.
– Nesze, itt van!
A fiú örült a cipőnek:
– Köszönöm!
És már húzta is fel. Félénken kérdezte:
– Mit kell fizetni?
– Húsz fillért.
– Tessék, Csoszogi bácsi!
Odaadta az ötven fillért.
Csoszogi megnézte és elővette az asztalfiókjából pénztárcáját és beleejtette.
Majd darabonként olvasva, kiszedett nyolcvan fillért, és belenyomta a gyerek tenyerébe.
– Itt van vissza.
A gyerek számolni kezdett. Végül megszólalt:
– Csoszogi bácsi, többet adott vissza!
Én ötvenfillérest adtam, a Csoszogi bácsi meg pengőből adott vissza.
Az öreg suszter rátámadt a gyerekre, mintha egészen dühbe gurult volna.
– Fogd mindjárt a pénzt! Nem mégy mindjárt!?
A gyerek megriadt, és kihátrált az ajtón.
De Csoszogi, az öreg suszter még sokáig mormogott magában, mintha valóban nagyon haragudna.
Kosárba helyezve!