A kosarad üres

Vásárlás

Darab: 0

Összesen: 0,00

0

Fenyőfélék

Fenyőfélék

A világ erdeinek 30%-át alkotják, a világon bárhol előfordulnak, ám a nyirkos, hűvös területeket jobban kedvelik.

03:06

Biológia

Címkék

fenyő, fenyőfélék, nyitvatermő, tajga, kúp, lemezjátszótű, gyanta, örökzöld, tágtűrésű, építkezés, bútor, hegyvidék, faipar, növény, biológia

Kapcsolódó extrák

Narráció

Fenyőfélék
A földtörténeti középidőben,
nagyjából 200 millió évvel ezelőtt megjelenő fenyőfélék
széles körben elterjedtek Földünkön.
A fenyőfélék az északi flórabirodalom erdőalkotó fái.
Jellemzően a hűvös és csapadékos éghajlatú területek uralkodó növényei.
A mérsékelt, szubtrópusi és trópusi égöv
kedvező adottságú területeiről ugyanis rendszerint kiszorítják őket a hatékonyan
fotoszintetizáló, emiatt fiatalkorban erőteljesen növekvő zárvatermő fák.
A másik jellemző termőterületük
az előzőtől teljesen eltérő, csapadékban szegény régiókban alakult ki,
mivel a fenyőféléket tűleveleik felépítése és fájuk gyantatartalma
nemcsak a kemény, téli fagyok, hanem a szárazság elviselésére is alkalmassá teszi.
Ilyen területek Észak-Amerika félsivatagos vidékein,
és Közép-Európa száraz homokjain találhatóak.
A fenyőfélék közé körülbelül 220 faj tartozik.
Ezek legfőképp a tűlevelek számában és a hajtások elrendeződésében különböznek.
A vörösfenyő kivételével a fenyőfélék mind örökzöldek,
leveleik több évig a gallyakon maradnak, és a fa egész évben folyamatosan hullajtja őket.
Kívülről viasszal borított leveleik hosszúkásak, tű vagy pikkely alakúak, rendszerint kemény és párhuzamos erezettel rendelkeznek.
A fenyőfélék rendkívül fényigényesek,
erdeik lombkoronaszintje rendszerint zárt.
A talajszintre jutó kevés fény és a nehezen lebomló, savas talajt eredményező tűlevelek
miatt a fenyőfélékből álló erdő aljnövényzete gyakran szegény.
A fenyőfélék nyitvatermő növények,
termős és porzós tobozzal rendelkeznek.
A termős toboz pikkelyei között termőpikkelyeket találunk,
amelyek szabadon álló magkezdeményt hordoznak.
Beporzás után a magkezdemény maggá fejlődik,
a pikkelyek pedig megkeményednek és elfásodnak.
Sok fenyőféle gyorsan növő, egyenes és jól megmunkálható törzzsel rendelkezik,
amit a faipar előszeretettel hasznosít.

Belső feliratok (labels)

hűvös és csapadékos éghajlatú területek, csapadékban szegény régiók, körülbelül 220 faj, leveleik több évig a gallyakon maradnak, rendkívül fényigényesek, nyitvatermő növények

Kapcsolódó extrák

A hegyvidékek övezetessége

A hegységekben kialakult övezetesség meghatározója a tengerszint feletti magasság.

A mohák

Igazi szárazföldi növények, de többségük a nedves élőhelyeket kedveli.

Az eső nyomában: szavannák

A szavannák növény- és állatvilága az éghajlathoz alkalmazkodik.

Az ezerarcú erdő

Hazánk változatos erdőségeiről kiderül, hogy hol nő a tölgyfa, merre találhatók a bükkösök, illetve miért van olyan kevés fenyvesünk.

Bóbitás gibbon

Délkelet-Ázsiában él az esőerdőkben és monszunerdőkben. Akrobatikus ügyességgel közlekedik.

Fehér nyár

Folyóink mentén jellegzetes ártéri erdőalkotó fafaj. A tág tűrőképessége miatt bírja a hosszabb vízborítást.

Fenyőfélék közelről

A fenyőfélék közé mintegy 220 faj tartozik, lássunk most belőlük néhányat.

Földünk tüdeje: A trópusi esőerdők

A trópusi esőerdőkre bolygónk légkörének védelme miatt is vigyáznunk kell.

Fűzfa nemzetség

A vízpartokon élő fák felépítéséről, felhasználásáról és gyógyhatásáról szóló film.

Kocsánytalan tölgy

Mi a különbség a kocsányos és a kocsánytalan tölgy között?

Közönséges boróka

Az Alföld egyetlen őshonos ciprusféléje a változatosan felhasználható és gyógyhatásairól is ismert boróka.

Közönséges bükk

A bükk név több fafajt takar; ezek Észak-Amerikától Ázsiáig, lényegében az egész északi mérsékelt övben megtalálhatóak.

Közönséges nyír

Az orosz sztyeppék fő erdőalkotója, különös ismertetőjegye a fehéres-barnás kérge, mely erősen repedezett.

Közönséges vadgesztenye

A város zöld területein, játszóterein ágaskodó gesztenyefák harmonikus látványt nyújtanak a legtöbb járókelő számára. A Délkelet-Európában és...

Pálmafélék

A meleg mérsékelt és a trópusi területek sokrétűen felhasznált, szűktűrésű fafajtái.

Tengerparti fenyő

A mediterrán tengerpartok jellemző fenyőféléje, mely egyben a leghosszabb levelű európai fenyőféle.

Zöldszárnyú ara

Élénk színű, harsány papagájfaj, mely képes akár 110 decibel hangerővel is rikácsolni. Ilyen hangerőtől az ember hosszú távon meg is süketülhet.

Nyugati tuja

A fenyők osztályának egy sokrétűen felhasználható fafaja. Az északi-amerikai indiánok életfának is nevezték. Ma kedvelt dísznövény.

Kosárba helyezve!