A kosarad üres

Vásárlás

Darab: 0

Összesen: 0,00

0

Anyanyelv szakképzősöknek 10.

Az alábbi tartalmat jelenleg INGYENES hozzáféréssel tekinted meg.
Amennyiben szeretnél teljes hozzáférést az oldalhoz, kérlek, regisztrálj, jelentkezz be, és vásárold meg a szükséges elektronikus licencet vagy írd be a nyomtatott könyv hátuljában található kódot!
Amíg az ötletből szöveg lesz
Akár írói vallomásokat tanulmányozunk egy-egy alkotás keletkezéséről, akár a saját eljárásainkat elemezzük, megtapasztalhatjuk a szövegalkotás folyamatának sokszínűségét. Előfordul, hogy egy szöveg készen pattan ki a fejünkből, mintha csak úgy magától folyna ki minden a tollunkból. Máskor órákig ülünk, gyötrődünk a papír fölött, mégsem jut eszünkbe egyetlen épkézláb gondolat sem.
Önmagában a tehetség nem elég, hiszen vannak megtanulandó ismeretek. De nem elég a vasszorgalom sem, ha nincs kellő hozzáállás, ha nincs a témáról saját közölnivalónk.
Mi a titka a hatásos szöveg megalkotásának?
Egy író-édesapa erre ezt válaszolta a hasonló hivatásra készülő kislányának:
„Ha sokat olvasol, és figyeled a nagyok alkotásait, rá fogsz ismerni a titokra.”
Vegyük számba lépésről lépésre a tennivalókat!
Az első lépés a téma.
Ha történt velünk valami jelentős dolog, akkor belső késztetést érzünk arra, hogy az élményt megosszuk valakivel, szülővel, baráttal, hozzánk emberileg közel álló pedagógussal. A kommunikáció célja ilyenkor kettős: az események közlése és a hozzájuk kapcsolódó benyomások, érzések kifejezése. Hasonló helyzetben tollat is ragadhatunk. Ilyenkor levél születik vagy naplóbejegyzés, esetleg valamilyen verskezdemény. Előtte, netán munka közben rálelünk a legmegfelelőbb címre is.
Amikor viszont a témát nem önállóan jelöljük ki, hanem a szaktanár adja meg, esetleg az iskolaújság szerkesztője kér föl egy beszámoló elkészítésére, akkor a munkára mielőbb gondolatban rá kell hangolódni. Ekkor a megoldandó helyzetet magunk elé képzelve összpontosítunk a feladatra .
A második lépés az anyaggyűjtés.
Az anyaggyűjtés általános módjait ismerjük. Nem kell azonban mindig valamennyi lehetőséget kiaknázni, csak azt, ami az adott téma és a választott műfaj kidolgozásához nélkülözhetetlen. A vershez élmény, érzés és képzelet kell, a történet hatásos megszerkesztéséhez az események és a szereplők felsorakoztatása, egy történelmi vagy szakmai előadás megtartásához érdemes tanulmányokat folytatni. Riporthoz fel kell keresni a színhelyet, beszélgetni a nyilatkozókkal, előre átgondolni a kérdéseket, amelyekre választ várunk.
A harmadik lépés a tervezés.
A gyűjtött anyag rendszerint sokkal több, mint amennyit később fel tudunk használni, ezért válogatunk belőle. A lényeges, az eredeti gondolatokat, a saját megfigyeléseket, tapasztalatokat érdemes meghagyni, hiszen ezek adják majd munkánk egyéni színezetét. A válogatás és az előzetes tervezés a vázlatban testesül meg. Ennek több hasznát is látjuk. Egyrészt vezérli a fogalmazást, melynek immár előttünk áll a váza, a sorrendje és az egyes részek egymáshoz való aránya. A vázlat megmutatja, mi és mennyi kerül a bevezetésbe, miről milyen sorrendben kell szólni vagy írni a tárgyalásban, s mi marad a végére. Másrészt könnyű változtatni rajta, szűkíteni, kihagyni belőle valamit, bővíteni, más sorrendbe tenni, hiszen még nem dolgoztuk ki az egészet. Nem lehetetlen, hogy munka közben a tervezettnél jobb megoldást találunk.
A negyedik lépés a kidolgozás.
Mind a szóbeli, mind az írásbeli munkában ez a legtöbb időt igénylő, legaprólékosabb szakasz. Egyben ez a legtermékenyebb, legboldogítóbb is, mert már látszik a siker.
Ilyenkor fontos tisztázni, kivel, milyen helyzetben és céllal, milyen stílusban, milyen műfajban kívánunk közölni valamit. Ekkor választjuk meg a szavakat, kifejezéseket, formáljuk meg a mondatokat, és fűzzük össze őket szöveggé. A tartalmon kívül figyelnünk kell a nyelvi helyességre és az írásbeli szöveg elrendezésére, tetszetősségére. Szóbeli munkánál gondolni kell követhetőségre, beszámítva a hallgatóság figyelmének lankadását, esetleges ellenvéleményét.
Az ötödik lépés az önellenőrzés.
Az elkészült szöveget egészében áttekintjük, a szükséges javításokat, változtatásokat elvégezzük. Még van idő minden apró részletre figyelni: a gondolatok érthetőségére, a helyesírás szabályosságára, a külalak, az ábrák, rajzok beillesztésére.
Tanács
A szóban előadandó szövegeket feltétlenül olvassuk el hangosan, hogy jobban észrevehessük, követhető-e, jól hangzik-e. Meg is tanulhatjuk kívülről, hiszen kifejezetten riasztó a papírba feledkező, a közönséggel szemkapcsolatot nem tartó felolvasó!
Hasznos ismeret
1.
A téma kijelölése, a cím megválasztása.
2.
Anyaggyűjtés.
3.
Szerkesztés, vázlatírás.
4.
A téma kidolgozása.
5.
Önellenőrzés, önjavítás.
Mit „üzen” a fogalmazással birkózó diáknak az emberfejjel gondolkodó elefánt?
Kosárba helyezve!