A kosarad üres

Vásárlás

Darab: 0

Összesen: 0,00

0

Anyanyelv felsősöknek 6.

Az ige
Emlékeztető
Az ige az egyik leggyakrabban használt szófajunk. Cselekvést, történést, létezést fejez ki.
Nagyapa megcsóválta a fejét, egy intéssel félbeszakította nagyanyám fölolvasását, és megkérdezte:
– Mit csinálsz te egész nap?
Az ágyukon feküdtem, fejemet a plafonnak fordítottam, és nem adtam választ. (...) Elképzeltem, hogy Szidike belép majd az ajtón, (...) nagyanyám meg kiabál, és talán kihalássza a kulcscsomóját is a zsebéből, és hozzávágja dühében a lányhoz. (...) Nagyapám teljesen felém fordult, a vastag szemüveg alatt összehúzta szemét, úgy figyelt.
– Valóban, fiam, hát mit csinálsz te egész nap?
– ... mondtam, hogy tanuljon (...) – morgott a nagyanyám és az ujjai közt ropogtatta az újságot. Szemüvege az orra végére csúszott, úgy pislogott rám.
– Sokat olvasok, nagyapa, meg tanulok is... – feleltem nyugodtan (...).
– Amikor én olyan idős voltam, mint te, már tanonckodtam. Már megtanultam egy szakmát. Nem jó ez, amit csinálsz (...). Puhány lesz belőled! – csattant föl nagyapa, de nagyanyám dühödten ránézett (...):
– Az orvos mondta, hogy pihenjen. Olyan vérszegény, hogy rossz ránézni.
– Ezt két éve mondta az orvos. Azóta nincs semmi baja...
(Nádas Péter: A biblia)
Nádas Péter szövege elbeszélés. Legfontosabb szófaja az ige, amelynek segítségével eseményeket lehet elmondani, az olvasó számára megjeleníteni.
A kiemelt igék cselekvést (megcsóválta, félbeszakította, csinálsz, feküdtem stb.), történést (csúszott) és létezést (voltam, lesz, nincs) fejeznek ki.
Az igető hordozza a jelentést, a módjelek fejezik ki a beszélőnek a cselekvéshez való viszonyát. (Például: kijelentő mód: hozzávágja, felszólító mód: tanuljon, pihenjen.) Az időjelek mutatják meg a cselekvés idejét. (Például: jelen: olvasok, múlt: feküdtem.) A cselekvő személyére és számára személyragok utalnak. (Például: egyes szám: mondtam; 1. személy: feleltem, 2. személy: csinálsz.)
Ragok utalnak a határozott tárgyra: félbeszakította (tárgyas ragozású igealak).
Tanulnivaló
Az   ige cselekvést, történést, létezést jelentő szófaj. Kifejezi a cselekvés módját, idejét, a cselekvő számát, személyét és utal a tárgyra. Például: tanulja, hullik, van.
A cselekvés olyan tevékenység, tett, amelynek végrehajtásában a beszélő részt vesz, amelynek bekövetkezését akarja, elősegíti. Például: felmászik, kitakarít, felkészül (a vizsgára).
A történés olyan esemény, amely a beszélő szándéka, közreműködése nélkül következik be. Például: eltörik, szétszakad, kimerül.
A létezés szó arra utal, hogy valami vagy valaki létezik, van, előfordul, nincs vagy nem volt.
Az ige a mondatban valamilyen igealakban szerepel.
Kérdése: Mit csinál?, Mi történik?
Figyelemkeltő
Az igét más szempontból is osztályozhatjuk.
A cselekvő és a cselekvés egymáshoz való viszonya szerint az ige lehet: cselekvő, műveltető, visszaható, szenvedő vagy ható.
A cselekvő ige arra utal, hogy a beszélő maga végzi a cselekvést: fésül.
A műveltető ige arra utal, hogy a beszélő mással végezteti el a cselekvést: fésültet.
A visszaható ige arra utal, hogy a beszélő cselekvése önmagára hat: fésülködik.
– A szenvedő ige arra utal, hogy a beszélő elszenvedi, eltűri a cselekvést: (közhírré) tétetik.
– A ható ige arra utal, hogy a beszélőnek lehetősége van a cselekvésre: fésülhet.
A cselekvés lefolyásának módja szerint az ige lehet: tartós, mozzanatos vagy gyakorító.
– A tartós cselekvés huzamosabb ideig tart: álldogál.
– A mozzanatos cselekvés nagyon rövid ideig, szinte csak egy pillanatig tart: meggyullad.
– A gyakorító ige a cselekvés ismétlődésére utal: énekelget.
A cselekvés irányulása szerint az ige lehet: tárgyas vagy tárgyatlan.
– A tárgyas ige olyan cselekvést jelent, amely valakire vagy valamire irányul.
Például: levelet ír, eszi a levest, vár valakit.
– A tárgyatlan ige olyan cselekvést jelent, amely nem irányul a cselekvőn kívüli személyre, dologra. Például: lábatlankodik, inog, esik, siet.
Nyelvi csodabogarak
Ma már a szenvedő igealakokat ritkán használjuk, mert régiesnek vagy túlságosan hivataloskodónak találjuk. Csupán egy-egy alakja őrzi még a szokásokat: állományba vétetett.  
Kommunikációs ismeretek
Nyelvünkben az ige a legsokoldalúbb, legkifejezőbb szófaj. Ezért minden kommunikációs helyzetben használjuk. Mondatfajtáink, szövegeink nélkülözhetetlen eleme. Nem véletlen, hogy számuk igen nagy: nemzeti szókincsünknek több mint negyede ige.
Kosárba helyezve!