Biológia 10.

Az alábbi tartalmat jelenleg INGYENES hozzáféréssel tekinted meg.
Amennyiben szeretnél teljes hozzáférést az oldalhoz, kérlek, regisztrálj, jelentkezz be, és vásárold meg a szükséges elektronikus licencet vagy írd be a nyomtatott könyv hátuljában található kódot!
Az álszövetes és a testüreg nélküli szövetes állatok
a Szivacsok, a legősibb állatok
A szivacsok törzsének képviselői a Földünkön már több mint 600 millió év óta szinte változatlan formában élnek. Nem tudtak továbbfejlődni, az evolúció oldalágaként él ma is közel 5000 szivacsfaj a tengerekben vagy az édesvizekben. A testük bélcsíra állapotban maradt meg, jellegzetes szimmetriát nem mutatnak (aszimmetrikusak). (82.1.)
Bár az állatot felépítő sejtek mindegyike érintkezik a környezettel, a vízzel, az együtt élő sok sejt között mégis megjelenik a munkamegosztás, megindul a sejtek differenciálódása. Annak ellenére, hogy a sejtek működésükben jól elkülönülnek egymástól, szövetek, szervek mégsem alakultak ki. A szivacsok tehát álszövetes szerveződésűek, amit a sejtek között gyakran megfigyelhető funkcióváltás, a működés megváltozása is bizonyít.
A szivacstest különböző formái
A szivacs külső és belső sejtrétegének sejtjei
A szivacstest különböző formáiA szivacs külső és belső sejtrétegének sejtjei

 

A szivacs testét rengeteg pórus járja át. A bélcsíra két sejtrétege közül a belsőben található az állat legjellegzetesebb sejtje, a galléros-ostoros sejt. Ennek jelenléte bizonyítja az ősi galléros-ostorosoktól való származást. Az összefüggő réteget alkotó sejtek vesznek részt a víz pórusokon történő beáramoltatásában, az oxigén felvételében és a szerves törmelékek, esetleg a lebegő egysejtűek bekebelezésében. (82.2.)
A táplálékot az amőboid mozgású vándorsejteknek adják át, melyek megemésztik, majd egy kocsonyás rétegben (mezoglea) vándorolva szétosztják a tápanyagokat a sejteknek. A víz a bélcsíra ősszáján át távozik a testből. A külső sejtréteg sejtjei elsősorban a védelmet biztosítják.
A szivacs jellegzetes sejtjei a tűképző sejtek, melyek az ősibb fajoknál mész- (CaCO 3 ), a fejlettebbeknél kovaszármazékok (SiO 2 ), és szarutűket (fehérje) termelnek. Ezek a fajra jellemző alakú tűk egyrészt védik az élőlényt, másrészt összekapcsolódásukkal támasztóvázzá alakulnak. A külső réteg sejtjei között találunk ivarsejtképző sejteket, sőt idegsejtszerűen működő, de idegrendszerré össze nem kapcsolódó sejteket is.
A törzsbe tartozó fajok többsége hímnős, kölcsönös megtermékenyítéssel, ivarsejtekkel szaporod­nak. Ivartalanul kettéosztódással, bimbózással képesek nagy telepeket létrehozni.
Az édesvízi szivacsokra jellemző a gyöngysarj-képzés. A burokkal körülvett, tápanyaggal ellátott differenciálatlan sejtek csoportja a szülő elpusztulása után kikerül a szabad vízbe, letapad az aljzatra, és új élőlény fejlődik ki belőle.
Általában a sekély vizeket kedvelik, bár a tengerek mélyebb részeiben is megtaláljuk a képviselőiket (83.1.) . Kevés a természetes ellenségük. Szerepük a vizek tisztításában, a lebegő szerves törmelék felhasználásában van.
Üvegszivacs (vénuszkosárka)
Mosdószivacs
Tavi szivacs
Üvegszivacs (vénuszkosárka)MosdószivacsTavi szivacs

 

SZIVACSOK
retekszivacs, mosdószivacs, üvegszivacs
PLACOZOA (KORONGÁLLATKÁK)
Trichoplax
Korongállatka rajza. Milyen ősi tulajdonságot fedezhetsz fel rajta?

Korongállatka rajza. Milyen ősi tulajdonságot fedezhetsz fel rajta?

A korongállatkák (83.2.) más állatoktól teljesen elkülönülten fejlődtek. Az 1960-as évekig azt hitték, hogy ezek az élőlények szivacsok vagy csalánozók lárvái. A néhány milliméter nagyságú állatok teste erősen lapított. Mindössze 4 sejttípus különült el benne. A testet kevesebb mint 1000 sejt alkotja. Nincs testürege, szövete, szerve. Az ostoros sejtek két rétege közötti folyadékban bevándorolt fonalas sejtek vannak. Az állat az ostoraival mozog.  
A korongállatkák sekély trópusi óceánokban élnek. Bekebelezéssel prokariótákat, kis protoctisztákat fogyasztanak, más fajaik enzimeket adnak le, és felszívják a megemésztett tápanyagokat.
testüreg nélküli szövetes állatok
A csalánozók testfelépítése és nemzedékváltakozása

A csalánozók testfelépítése és nemzedékváltakozása

A többsejtű szervezetek sejtjeinek működésbeli elkülönülése, a szövetek kialakulása az állatok egyre nagyobb változatosságát tette lehetővé. Az aszimmetriát az egyszerűbb felépítésűeknél sugaras, a fejlettebbeknél kétoldali szimmetria váltja fel.
Jellegzetes képviselőik a csalánozók, a vizek ősi ragadozói. A testüket alkotó sejtek szöveteket alkotnak, bár még egyszerű szerveződésűek. Kialakul a külső és a belső csíralemez, de a kettő közé egy sejtet alig tartalmazó kocsonyás réteg képződik (mezogloea). Testfelépítésük a bélcsíra állapotban maradt meg, így nem meglepő, hogy általában sugaras szimmetriájúak. A bélcsíra ősbélürege űrbéllé alakul, mely az ősszájon át tart kapcsolatot a külvilággal.
Képviselőik vízben élnek, főleg tengerekben. Testük víztartalma nagy, akár 99% is lehet. Kétféle alakjuk alakult ki: az aljzaton mozgó vagy helytülő hidra (polip) alakjuk és a lebegő életmódú, a rakétaelv alapján mozgó medúza alakjuk. Sok faj egyedfejlődése során mindkét forma előfordul, ezek szabályosan váltják egymást. (83.3.)
Ekkor a polipforma ivartalanul, kettéosztódással vagy bimbózással hozza létre az utódokat, melyek medúzák. A medúzák egyes sejtjeiben ivarsejtek képződnek, vagyis ezek ivaros szaporodásra képesek.
A névadó csalánsejt a portugál gályán

A névadó csalánsejt a portugál gályán

Nemzedékváltakozás: * az ivaros és az ivartalan fejlődési szakaszok szabályosan váltják egymást.
Ivaros fejlődési szakasz: ** a fejlődés eredményeként lehetővé válik az ivaros szaporodás.
Ivartalan fejlődési szakasz: ** a fejlődés eredményeként lehetővé válik az ivartalan szaporodás.
Az állat testét alkotó sejtek között az egyik legjellegzetesebb a törzs névadója, a csalánsejt . Az érintésre automatikusan működő sejtek a zsákmány elejtését, egyúttal az állat védekezését is biztosítják. Nagy számban a tapogatókon, a száj környékén fordulnak elő, de a test minden részén megtalálhatók. A megbénított áldozatot a tapoga­tókkal az űrbélbe gyömöszöli az állat. A csalánsejtek a bennük termelődött méreg- vagy ragasztóanyag kilövellése után elpusztulnak, de gyorsan újak lépnek a helyükbe. (84.1.)
A csalánozó testfalának felépítése

A csalánozó testfalának felépítése

Az állat külső sejtrétegében találjuk a diffúz idegrendszert alkotó soknyúlványú idegsejteket. Itt találhatók az összhúzékony fehérjéket tartalmazó hámizomsejtek ** , amelyek létrehozzák az állat mozgását, és védelmet nyújtanak. (84.2.)
Diffúz idegrendszer: * a csalánozókra jellemző, többnyúlványú idegsejtek összekapcsolódásával létrejött idegrendszer. Az egyenértékű sejtek egyenletesen hálózzák be a testet. Az egész test válaszol az ingerre, annak ellenére, hogy az inger hatása csillapítva terjed.
Az idegrendszer szabályozza a hámizomsejtek összehúzódását, így valósul meg a polip alak bukfencező, vagy a medúza rakétaelv alapján létrejött mozgása.
Sok olyan sejtet is találunk, melyek megtartották átalakulási képességüket. Ezek képesek bármilyen másik sejtté differenciálódni, vagyis a csalánozók kiválóan regenerálódnak, újraképződnek.
A csalánozók belső sejtrétegében ostoros mirigy- és emésztősejteket találunk. Ezek sejten kívül, majd sejten belül emésztik meg a táplálékot.
Táplálkozás: a csalánsejtek érzőtüskéjéhez hozzáér az áldozat, a csalánsejt kipattan, nyúlványa felsérti az áldozatot, és belebocsátja a mérget. A megbénított áldozatot a tapogatók az űrbélbe juttatják. Ezután a táplálék anyagait a mirigysejtek által az űrbélbe leadott emésztőenzimek elkezdik megemészteni. A részben lebontott tápanyagokat az emésztősejtek bekebelezik, és sejten belül befejezik az emésztést. A salakanyagok a szájnyíláson át ürülnek ki.
Légzőszerv, keringési rendszer, kiválasztószerv: a sejtek önállóan lélegeznek és távolítják el a felesleges anyagokat. Keringési rendszer nem alakult ki.
Korallok
Tengeri rózsa
Medúza, amely a rakétaelv alapján mozog
KorallokTengeri rózsaMedúza, amely a rakétaelv alapján mozog

 

Általában váltivarúak, az ivarsejtek a külső sejtréteg egyes sejtjeiben termelődnek. Az ivartalan szaporodásuk bimbózás vagy kettéosztódás lehet.
A Földközi-tengerben élő lebenyes bordásmedúza (1), medúza (2), kétoldali szimmetriájú Vénusz öve (3)

A Földközi-tengerben élő lebenyes bordásmedúza (1), medúza (2), kétoldali szimmetriájú Vénusz öve (3)

CSALÁNOZÓK
Hidraállatok
közönséges hidra, zöldhidra, édesvízi medúza, hólyagmedúza
Kehelyállatok
füles medúza
Virágállatok
viaszrózsa, vörös tollkorall, nemes korall, Vénusz legyezője, bíborrózsa, gombakorall
BORDÁSMEDÚZÁK
Vénusz öve, kucsmamedúza
A bordásmedúzák életmódjukban hasonlítanak a csalánozókhoz, de felépítésük és egyedfejlődésük lényegesen eltér. A testükön megfigyelhető kétszer kétoldali szimmetria a legősibb kétoldali szimmetriájú állatokkal való rokonságot bizonyítja.
  ELLENŐRIZD TUDÁSOD!
1.
Miért tekintjük álszövetes állatnak a szivacsot?
2.
Hogyan függhet össze a szivacs táplálkozási módja és a testfelépítése, életmódja?
3.
Hogyan bizonyítható be, hogy a szivacs a pórusain be-, míg az ősszáján kiáramoltatja a vizet?
4.
Mi a szerepe a szivacstűnek?
5.
Milyen szaporodási lehetőségei vannak a szivacsoknak?
6.
Milyen mozgástípusok alakultak ki a csalánozóknál?
7.
Miért soroljuk a testüreg nélküliekhez a csalánozókat?
8.
Hogyan működnek a csalánsejtek?
9.
Mit szabályoz a csalánozók diffúz idegrendszere?
10.
Hogyan zajlik a csalánozók nemzedékváltakozása?
Leckéhez tartozó extrák

Szivacs

A legősibb, vízben élő állatcsoport, testük aszimmetrikus, szöveteik nincsenek.

Medúza

A legősibb szövetes állatok, a csalánozók szabadon úszó képviselői a medúzák.

Szivacs

Mészvázas szivacs

Medúza

Kosárba helyezve!