A kosarad üres

Vásárlás

Darab: 0

Összesen: 0,00

0

A Föld, amelyen élünk 8.

Az alábbi tartalmat jelenleg INGYENES hozzáféréssel tekinted meg.
Amennyiben szeretnél teljes hozzáférést az oldalhoz, kérlek, regisztrálj, jelentkezz be, és vásárold meg a szükséges elektronikus licencet vagy írd be a nyomtatott könyv hátuljában található kódot!
A tájformálás évszázadai
Kultúrpuszta a „tarkaerdő” helyén
Élelemért feláldoztuk az erdőt
A honfoglaláskor 134 000 km2 erdő díszlett a medencevidéken, ma kb. 28%-át borítja erdő. Számítsd ki, hogy mekkora az erdőterület! Számítsd ki, hogy hányad részére zsugorodott az elmúlt évezredben!
A jégkor elmúltával a kontinentális éghajlat velejárójaként füves puszta s vele váltakozó tölgy- és bükkerdő, az ún. „tarkaerdő” hódította meg a Kárpát-medence süllyedékét. A Kárpátok koszorúján a növényzet a magasság szerint övezetekbe rendeződött. A társadalom azonban egy évezred alatt kultúrpusztává változtatta a tájat. Az Alföld a törökök terjeszkedése nyomán a 16. század végére csaknem fátlan síksággá vált. Az építkezések anyagát és a tűzifát ekkor már a Kárpátokból kellett beszerezni. A hegységben folyó bányászat, a szén- és mészégetés is a ma­gas­hegy­ség erdőit tizedelte. Az alföldi erdőfoltok pedig a terjeszkedő földművelés áldozataivá váltak. Így a 20. század közepére a Kárpát-medencevidéknek egynegyed részén, hazánk területének csupán 10%-án maradt hírmondója a korábbi természetes növénytakarónak.  
Kísérlet „erdőország” feltámasztására
Figyeld meg a magyarországi erdők el­he­lyez­ke­dé­sét a térképen! Milyen összefüggésben van a domborzattal?
Milyen fafajok alkotják az erdőket hazánkban? (Mf. 5/a.) Milyen fák jellemzőek a Kárpátok magashegyvidékén? Mi a különbség oka?
Vesd össze hazánk mai növényzeti térképét a honalapításkori állapottal (107)! (Mf. 5/b.)
109. ábra. Az erdő sokféle értékét nyújtotta a társadalomnak, de egyre kevésbé tudta kielégíteni a fokozódó igényeket. Évente 7,9 millió m3 fát termelnek ki a hazai erdőkből. Helyükre telepített, aljnövényzetben és fajokban szegény erdő kerül.

109. ábra. Az erdő sokféle értékét nyújtotta a társadalomnak, de egyre kevésbé tudta kielégíteni a fokozódó igényeket. Évente 7,9 millió m3 fát termelnek ki a hazai erdőkből. Helyükre telepített, aljnövényzetben és fajokban szegény erdő kerül.

Érdemes elolvasni!
Természetvédelmünk 500 éves hagyományai
A Székelyföldön rendkívül izgalmas falutörvények maradtak fenn a 16. század végétől. A törvények egyikére-másikára ma hangzatosan azt mondanánk: a fenntartható gazdálkodásról, a természet védelméről szólnak. Pedig a székelyek csak féltették az erdőt. „A tilalmas bükkünkből minden embernek szabad légyen négy szálfát a következendő szeredától kezdve szombaton estig elhozni, de úgy, hogy fennállót senkinek sem lészen szabad levágni, sem szárazot, sem pedig nyerset, mert aki azt cselekedné, a konstitúciónk (alkotmányunk) szerint büntetődjék meg.” A székely falutörvényekben hamar megjelentek az erdőélés rendjével foglalkozó fejezetek. Ez érthető is, hiszen ahogy a hargitai falvak lakói a főkormányszéknek 1804-ben feliratban megírták: „Sovány a földünk, élni alig tudunk, minekünk az erdő, a fa az élő okunk.” A falubeliek pontosan tudták, hogy mit szabad tenni, és mit nem. Voltak szabad erdők, ahol kivághatták a nyíreket és a nyárakat. Ott irtottak is erdőt, hogy szántót vagy kaszálót nyerjenek, de ennek szigorú korlátai voltak. A magtermő fákat növesztő bükkösök, enyhébb éghajlatú vidékeken a tölgyesek tilalmas erdők voltak. Oda csak a sertéskondát szabadott hajtani. A fenyőerdők, az avasok, a sötét erdők ugyancsak tilalmasok voltak. Hogyha valakinek szüksége volt épületfára, azt a falutól kellett kérnie. Az erdőpásztorok mentek ki vele, és kijelölték azt a fát, amelyiket kivághatott. Nem lehetett rabolni az erdőt. Ezek a falutörvények napjainkban is a természetszeretet és a a közösségi demokrácia követendő példái.
110. ábra. A Kiskunságban a nyári szárazság idején előfordul, hogy a szél hosszabb ideig nem engedi a felkapott homokot, hanem lebegteti. Ilyenkor homály borul a tájra, a látótávolság erősen csökken.

110. ábra. A Kiskunságban a nyári szárazság idején előfordul, hogy a szél hosszabb ideig nem engedi a felkapott homokot, hanem lebegteti. Ilyenkor homály borul a tájra, a látótávolság erősen csökken.

111. ábra. Az Alföldön járva gyakran találkozhatunk hosszú, nyílegyenes fasorokkal a szántóföldek között és az autóutak mentén. A szabályos rendben ültetett fák koronái fékezik a szél erejét, és felfogják a szálló port.

111. ábra. Az Alföldön járva gyakran találkozhatunk hosszú, nyílegyenes fasorokkal a szántóföldek között és az autóutak mentén. A szabályos rendben ültetett fák koronái fékezik a szél erejét, és felfogják a szálló port.

Az emberek kiirtották a természetes nö­vény­ze­tet a Kárpát-medencéből, de csak később jöttek rá arra, mit is tettek. Az erdőfoltoktól „megtisztított” alföldi homokvidéken újra szárnyra kelt a homok (110). Ezért a 19. század elején hoz­zá­lát­tak a futóhomok megkötéséhez. Tessedik Sámuel és Vedres István kezdeményezésére a művelésbe vont földeket ún. mezővédő erdősávok telepítésével próbálták megvédeni a homok terjeszkedésétől   (111). Majd a 19 század második felétől gyümölcsösöket és szőlőt ültettek a homokbuckák hátára.  
Az erdőtől megkopaszodott hegyvidékekről a csapadék és a folyóvizek gyorsan leszaladtak, így a hegyek lábánál kiszámíthatatlanul érkező áradások nehezítették az életet. A lefolyó vizekkel a talajtakaró is lemosódott. Mérséklésére a hegyvidékeken megindult az erdőtelepítés. Az erdőterületek aránya emelkedett. Ez az erdő azonban már csak szerény hasonmása a korábbinak. Fáit szabályos sorokba rendezték, hogy kitermelésükkor a munkagépek könnyen hozzáférhessenek. Növény- és állatfajokban szegényebb, és fái kevésbé ellenállóak, jelentős részük beteg.
Érdemes elolvasni!
Az akác átka
Az egykori erdőtakarótól megszabadult homokbuckavidéken a szél szabadon garázdálkodhatott egészen a 20. század elejéig. Ám ekkor „szerencsére segítségünkre jött Amerika egyik ajándéka, az akácfa. Ez az igénytelen, gyorsan növő, szárazságot könnyen elviselő fa nagyon jól érzi magát nálunk... A futóhomokon igen gyorsan megfogamzik, ágas-bogas gyökérzetével nagy területet megköt, s ha a homok be is temeti, igen gyorsan megint fölülkerekedik.” – írta a kor nagy földrajztudósa, Cholnoky Jenő. Ő sem sejthette, hogy ez az áldás átokká lesz. Igaz ugyan, hogy az akác megkötötte a futóhomokot, de e tájtól idegen fa meglehetősen erőszakos. Azért képes jól viselni a szárazságot, mert terebélyes gyökérzetével messziről, más növények elől gyűjti össze a talajban rejtőző nedvességet. Megvédi ugyan a homokveréstől a védvonala mögött termesztett növényeket, de elszívja tápoldatukat. Mikor e tulajdonságára ráeszméltek, irtani kezdték, de hiába. Gyökérzete mindig újrasarjad.
A kunhalmok rejtélye
A Nagykunság lapos táján barangolva egykori táplálójukról levágott morotvák, belvízelvezető csatornák és árvízvédelmi töltések jelzik az ember felszínformáló munkáját. Máshol púpos homokbuckákra bukkanunk. E különös formákat sokáig nem tudták mire vélni, legendák sokaságába fűzték e talányt. Ma már a régészek jóvoltából tudjuk, hogy emberi alkotások. Hasonlóak a dél-orosz sztyepeken fellelhető kurgánokhoz, a népvándorlás kori népek emelték. Hogy miért? Egy részük őrhalom volt, amelyek, mint „messzelátó helyek”, védelmi szerepet töltöttek be. Másokon talán vezéri sátor állhatott. Olyan is van közöttük, amelyben hajdani előkelőség alussza örök álmát. Pajzson, sisakban, kötényben hordhatták össze a 8-10 méter magas, 30-80 méter átmérőjű földhalmokat.
Leckéhez tartozó extrák

Az ezerarcú erdő

Hazánk változatos erdőségeiről kiderül, hogy hol nő a tölgyfa, merre találhatók a bükkösök, illetve miért van olyan kevés fenyvesünk.

A homokbuckás Kiskunság

A Kiskunság egyes részein növényzet hiányában a szél munkája olyannyira meghatározó, hogy hatalmas homokbuckákat épít. Egyes pontok valósággal sivatagi...

Az ezerarcú erdő

A homokbuckás Kiskunság

Kosárba helyezve!