A kosarad üres

Vásárlás

Darab: 0

Összesen: 0,00

0

A Föld, amelyen élünk 8.

Az alábbi tartalmat jelenleg INGYENES hozzáféréssel tekinted meg.
Amennyiben szeretnél teljes hozzáférést az oldalhoz, kérlek, regisztrálj, jelentkezz be, és vásárold meg a szükséges elektronikus licencet vagy írd be a nyomtatott könyv hátuljában található kódot!
Harmadik rész
Alföldi tájak a hegyláncok menedékében
„Terítsd ki lelkem szemei előtt végtelen rónáidat, mutasd fel
délibábos pusztád nagyszerű képeit, s mezőidet,
miknek láthatára nincs.”
(Jókai Mór)
Messziről jött ember számára az alföld végtelenbe nyúló határ, amelyre a színes
felhőkkel játszó égbolt szinte rázuhan. Legfeljebb a gémeskútnál szomjukat oltó
állatok látványa oldja ezt az éggel-földdel összeolvadó érzést.



Miről szól ez a rész?
Elszakíthatatlan szálak fűzik össze az Alföldet a Kárpátok lejtőivel, hiszen a hegy­ko­szo­rú­ban fakadó vizek mind az Alföld felé igyekeznek, és maguktól kínálkoznak fel, hogy felhasználjuk azokat. Látni fogod majd, milyen kincset rejt a folyókkal érkező hordalék, s hogy miként formálta ki az alföldek mai felszínét. A medence belsejének síkvidéke a mezőgazdaság hagyományos birodalma: a homokon a gyümölcs, a szőlő és a zöldség, a löszön a gabona termesztése és feldolgozása adja a legfőbb megélhetést. A nedvesebb alföldi tájakon a szarvasmarha-tenyésztés körül bontakozott ki az élelmiszeripar. Az Alföld szénhidrogénkincse idecsábította az ország „energiatengelyét”. Sőt, azt is megismered, hogy miként vált az Alföld pereme nehézipari központtá. A vegyipar a Sajó-völgy kapujába, az energiatermelés a paksi Duna-kanyarba, a vasipar a főváros vonzásába, szintén a folyóvíz közelébe telepedett. Megismerheted, hogyan bontakozott ki nyugat-európai szellemben a Kisalföld feldolgozóipara, hogyan nőttek óriásokká a képzett szakmunkásokra támaszkodó gép- és híradástechnikai üzemek. Megértheted azt is, hogy miért fűznek oly nagy reményt az ipari parkokhoz manapság Magyarországon.
Kosárba helyezve!