Földrajz 9.

A Jupiter-típusú bolygók, üstökösök, meteorok
FOGALOMTÁR
óriásbolygó, gyűrűrendszer, üstökösmag, csóva, meteorit
A bolygók másik nagy csoportját a Jupiter-típusú bolygók vagy óriásbolygók képviselik.
Ezek sokkal távolabb vannak a Naptól. Méretük nagyobb a kőzetbolygókénál. Gáz légkörük alatt folyékony anyagúak, szilárd maggal. Gyűrűjük és sok holdjuk van.
A Jupiter, az óriásbolygó
A Jupiter a Naprendszer legnagyobb bolygója. Gyorsabban is forog bármelyiküknél. Vastag és sűrű légkörének összetétele nagyon hasonlít a Napéhoz. Felhőtakarója világosabb és sötétebb sávokat alkot. Közöttük örvények figyelhetők meg. Legnagyobb légköri örvénye a Nagy Vörös Folt. Átmérője meghaladja a földi Egyenlítő hosszát. A Jupiter egyik holdjának, az Iónak a felszínén ma is hatalmas vulkánkitörések zajlanak. Európa nevű holdjának jégfelszíne alatt folyékony víz lehet. Négy legnagyobb holdját Galilei fedezte fel kezdetleges távcsövével. Köztük volt a Naprendszer legnagyobb holdja, a Ganümédész is.
					 A Jupiter. Jobbra lent látható a Nagy Vörös Folt légörvénye<br/>
					A Szaturnusz. Gyűrűi széles övezetekbe rendeződnek<br/>
				 Az Uránusz kékeszöld gömbnek látszik <br/>
A Jupiter. Jobbra lent látható a Nagy Vörös Folt légörvénye A Szaturnusz. Gyűrűi széles övezetekbe rendeződnek Az Uránusz kékeszöld gömbnek látszik
A Szaturnusz, a gyűrűs bolygó
A Szaturnusz a Jupiterhez hasonló felépítésű. Sávozott légkörében szélviharok, örvények kavarognak. Jellegzetessége a parányi jég- és kődarabokból álló gyűrűrendszere. A legtöbb holddal (30) rendelkező bolygó. Nagy holdjának, a Titánnak saját légköre van.
Az Uránusz, Az „Elbillent”
bolygó
Az Uránusz vastag légköre hidrogénből és héliumból áll. A Vénuszhoz hasonlóan ellentétes irányban forog a tengelye körül, amely a keringés síkjára erősen ráhajlik. Tengelyének dőlésszöge miatt a 84 földi éves keringése során nagyjából 40 éveig az egyik, majd 40 évig a másik sarkot süti a Nap.
A Neptunusz, a megkeresett
bolygó
A Neptunusz létére először az Uránusz pályájának eltéréseiből (szabálytalanságaiból) következtettek. Kiszámították, hol kell lennie, és meg is találták. Ovális alakú nagy felhőörvénye a Nagy Sötét Folt. Ez akkora, hogy a Föld is beleférne.
				 A Neptunusz. Kék színét a légkörében lévő metángáz adja<br/>
			 Az üstökös szerkezete. Csóvája a Nappal ellenkező irányban alakul ki<br/>
					 A Hale-Bopp-üstökös. 1997-ben szabad szemmel is láthattuk<br/>
A Neptunusz. Kék színét a légkörében lévő metángáz adja Az üstökös szerkezete. Csóvája a Nappal ellenkező irányban alakul ki A Hale-Bopp-üstökös. 1997-ben szabad szemmel is láthattuk
A kisbolygók (aszteroidák)
Többnyire néhány kilométer átmérőjű, szabálytalan alakú szilárd égitestek. A nagyobbak átmérője néhány 100 km, ezek alakja gömbhöz közeli. Pályájuk a bolygókénál lapultabb ellipszis. Mindenütt előfordulnak a Naprendszerben, de többségük a Mars és a Jupiter közötti távolságban kering. Közülük legnagyobb a Ceres (950 km). Néhány száz keresztezi a Föld pályáját is. Az ezekkel való ütközés veszélyt jelenthet az élővilágra.
A Neptunuszon túli égitestek
A Neptunusz pályáján túl fedezték fel 1930-ban a sokáig különleges bolygónak tartott Plútót (átmérője 2300 km). Az elmúlt évtizedekben több mint ezer, a Plútóhoz hasonló, főleg jégből álló további kisbolygót találtak. Közülük az Eris a Plútónál is nagyobb. Többnek holdja is van.
2006 óta a Nemzetközi Csillagászati Unió határozata szerint már csak 8 égitestet sorolunk a bolygók közé. A Plútó, az Eris és a Ceres az új besorolás szerint a „törpebolygó” kategóriába tartozik.
A Föld a Holdról nézve

A Föld a Holdról nézve

A holdak
A holdak a bolygók kísérői.
A bolygókhoz hasonlóan nincs saját fényük, a Nap fényét verik vissza.
Felszínüket többnyire a meteorbecsapódások alakították ki. Valamennyi közül a Föld holdját ismerjük legjobban. (Róla még fogsz tanulni!)


Üstökösök
Kis tömegű égitestek. Zömük a Naprendszer külső részén kering, hosszan elnyúlt ellipszispályán.
A csillagászok elképzelése szerint az üstökösök 1–50 km átmérőjű „piszkos hólabdák”, amelyekben a kisebb-nagyobb kődarabkákat és porszemeket megfagyott gázok és vízjég ragasztja össze. Ez az üstökösök magja. Jéggé fagyott anyagaik a Naphoz közeledve gázzá kezdenek alakulni, és egy kifényesedő burokkal, a kómával (üstökkel) veszik körül a magot. A kettő együtt az üstökösök feje. A Napot még jobban megközelítve a kóma megnyúlik, s belőle a Nappal ellentétes irányban létrejön a csóva. (Az ellentétes irány oka a napszél.) A csóva rendkívül ritka sűrűségű: „a látható semmi”.
1997-ben szabad szemmel is látható üstökös jelent meg az égbolton: a Hale-Bopp. Nevét felfedezőiről kapta. Legutoljára 4000 éve járt bolygónk közelében! Gyakorlatilag ugyanabban az állapotban van, mint kb. 4,5 milliárd éve, amikor keletkezett. Összetételének elemzése azokról az ősi gáz- és anyagfelhőkről ad információt, amelyből Napunk és a bolygók is létrejöttek.
A leghíresebb üstökös a 76 évenként visszajáró Halley. Megjelenéséről az első feljegyzések Kr. e. 240-ből valók. Legutoljára 1986-ban járt itt. (Hány éves leszel, amikor újból megjelenik?)
 Az USA Arizona államában található az 1250 m átmérőjű, meteorbecsapódás nyomát őrző Barringer-kráter

Az USA Arizona államában található az 1250 m átmérőjű, meteorbecsapódás nyomát őrző Barringer-kráter

A meteorok
A derült éjszakákon „hullócsillagokként” látható, a vasból, kőből álló kis égitestek a meteorok. A Föld légkörébe érve a levegő ellenállása miatt felizzanak. A kisebbek elégnek, a nagyobbak földet érnek vagy még előtte felrobbannak. Lehullott darabjaik a meteoritok. Becsapódásaik nyomát óriási kráterek őrzik nemcsak a Földön, hanem a holdak felszínén is.
A Naprendszer bolygóközi anyagát részben az üstökösök szétszóródásából, kisbolygók feldarabolódásából származó por, részben a Napból a napszéllel kiáramló gáz alkotja.
A Naprendszer keletkezése
A Naprendszer keletkezésének magyarázatára szolgáló elméletek közül ma Fred Hoyle angol csillagászét tartjuk leginkább elfogadhatónak.
Szerinte a Naprendszer a csillagközi anyag sűrűsödéséből keletkezett. A tömegvonzás hatására az anyagfelhő lassan összehúzódott, forgása felgyorsult, és a középpontja felé áramolva koronggá laposodott. A gyorsuló forgás miatt anyaggyűrűk váltak le róla. Középpontjában kialakult a Nap kezdeménye, az ősnap. Amikor az összehúzódás miatt a Nap hőmérséklete néhány millió fok fölé emelkedett, megindult benne a termonukleáris energiatermelés.
A levált anyagfelhő korongjából keletkeztek a bolygók. A Nap közelében a magas hőmérséklet és a napszél hatására a hidrogén és a hélium elillant. Ezért itt főleg a nehezebb elemekből álló kőzetbolygók jöttek létre.
A Naptól távolodva – az alacsonyabb hőmérséklet és a tömegvonzás hatására – a hidrogén és a hélium a külső bolygók része maradt, így óriásbolygók alakultak ki.
ELLENŐRIZD TUDÁSOD!
1.
Mi jellemzi a Jupiter-típusú bolygókat? Jellemezd a Naprendszer legnagyobb bolygóját!
2.
Mely óriásbolygókra jellemzők a felsoroltak: az Uránusz pályaeltérései alapján találták meg; jellegzetessége a gyűrűrendszere; ellentétes irányban forog; felhőörvénye a Nagy Sötét Folt?
3.
Melyek az üstökös részei? Hogyan alakul ki a kóma, a csóva?
4.
Mi a különbség a meteor és a meteorit között?
5.
Hogyan keletkezett a Naprendszer?
Leckéhez tartozó extrák

A Jupiter

A Jupiter Naprendszerünk legnagyobb bolygója: tömege két és félszer akkora, mint a többi...

Jupiter típusú bolygók

A négy legkülső bolygónk (a Jupiter, a Szaturnusz, a Neptunusz és az Uránusz) nem rendelkezik...

A Szaturnusz

A Naprendszer második legnagyobb bolygója, felismerhető jellegzetes gyűrűrendszeréről.

A Pluto–Charon-rendszer

A Pluto törpebolygó legnagyobb kísérője a Charon.

Az Uránusz

A Naptól számított hetedik bolygó, Jupiter típusú, azaz gázbolygó.

A Neptunusz

A Naprendszer legkülső bolygója, a legkisebb gázbolygó.

A Naprendszer élete

A Nap és a bolygók egy porfelhő kb. 4,5 milliárd éve megkezdődött összesűrűsödésével...

A Jupiter

Jupiter típusú bolygók

A Szaturnusz

A Pluto–Charon-rendszer

Az Uránusz

A Neptunusz

A Naprendszer élete

Kosárba helyezve!