Olvasókönyv 4.

Tartalomjegyzék
Az alábbi tartalmat jelenleg INGYENES hozzáféréssel tekinted meg.
Amennyiben szeretnél teljes hozzáférést az oldalhoz, kérlek, regisztrálj, jelentkezz be, és vásárold meg a szükséges elektronikus licencet vagy írd be a nyomtatott könyv hátuljában található kódot!
A hídvám
Mennyit fáradozott, mennyit küzdött Széchenyi István, míg a Lánchíd építésének tervét elfogadtatta!
Pedig milyen világosan megmagyarázta, hogy az ország fővárosa nem maradhat állandó híd nélkül, és a Lánchíd megépítésével az ország egészséges vérkeringését teremtik meg. Addig-addig magyarázta, míg kezdték már érteni a nagy eszmét, de azért az egyik beszéde végén felállt egy öreg táblabíró, és azt kérdezte tőle:
– Ugyan már, nemes gróf, minek az a Lánchíd arra rövid időre?
A táblabíró úr a maga életkorára gondolt – eszébe se jutott az országos haszon.
Amikor aztán Pest megye választmánya foglalkozott az üggyel, Széchenyi hatalmas szónoklatban részletesen kifejtette, milyen haszon származik a híd megépítéséből, nem feledkezett meg a főváros szépségének ábrázolásáról sem.
A tervezett Lánchíd korabeli ábrázolása. Nézz utána, mi változott meg az építés során!

A tervezett Lánchíd korabeli ábrázolása. Nézz utána, mi változott meg az építés során!

A hallgatóság fellelkesült, ilyen közbekiáltásokat lehetett hallani:
– Szép! Dicső! Remek!
Széchenyi pedig csak ezt várta! Beszédét így fejezet be:
– De ha ilyesmi üdvöst, szépet, nagyot és dicsőt kívánunk előállítani, bizony kissé szögre kell akasztanunk kiváltságainkat, zsebünkbe kell nyúlnunk, és vámot fizetnünk az új hídon. Javaslom tehát a hídvám befizetésének bevezetését, bár ismerem a kiváltságos osztályok rögzött idegenkedését minden közteherviseléstől.
Ezt az idegenkedést bizony jól ismerte. Mindjárt fel is szólalt az egyik öreg táblabíró, és azt mondta:
– Nem hittem volna, hogy öcsémuram ennyire megunta azt a kis nemesi szabadságát!
De ez még csak hagyján! Az egyik megyei tisztviselő lángba borult arccal, magából kikelve kiáltotta Széchenyi felé:
– Inkább Paksra kerülök le, úgy megyek át a Dunán, de nemesember létemre hídvámot nem fizetek!
A többség nem így gondolkozott: Széchenyi tervét elfogadták. A választ­mány kimondta, hogy a híd tervét pártfogolja, és a hídpénz eszméjét elfogadja.
(Fáy András nyomán; Lengyel Dénes feldolgozása)
táblabíró: választott, tiszteletbeli, vármegyei bíró
vám: valaminek a használatért fizetett összeg
Készíts egy hídmodellt!
Akkor fizet, ha a lyukas hídon talál. = Sohasem fizet.
Amit a hídon nyer, azt a vámon elveszti. = Amit egyik helyen nyer, azt másutt elveszíti.
Leckéhez tartozó extrák

Lánchíd (Budapest)

A „legnagyobb magyar” nevéhez köthető alkotás a legrégebbi ismert állandó híd Pest és...

Lánchíd (Budapest)

Kosárba helyezve!