A kosarad üres

Vásárlás

Darab: 0

Összesen: 0,00

0

Történelem 7.

Tartalomjegyzék
Az alábbi tartalmat jelenleg INGYENES hozzáféréssel tekinted meg.
Amennyiben szeretnél teljes hozzáférést az oldalhoz, kérlek, regisztrálj, jelentkezz be, és vásárold meg a szükséges elektronikus licencet vagy írd be a nyomtatott könyv hátuljában található kódot!
A fiatal Bonaparte Napóleon, a köztársaság tábornoka
A fiatal Bonaparte Napóleon, a köztársaság tábornoka

Napóleon élete (Olvasmány)
Napóleont a történelem legnagyobb hadvezérei között tartjuk számon. Még életében legendává vált. Az elszegényedő családból származó ifjú szédületes magasságokba emelkedett, és soha nem látott sikerek után zuhant a mélybe.
A kezdetek
Napóleon 1769-ben született a korzikai Ajaccióban (olaszul ájáccsó, franciául ázsákszio). Korzikát ez idő tájt szerezték meg a franciák, akiket a szigetlakók zöme megszállónak tartott, és harcolt ellenük. A Bonaparte család sokgyermekes, elszegényedett nemesi família volt. A családfő francia szolgálatba állt. Az ifjú Napóleon így kapott ösztöndíjat Franciaországba, ahol elvégezte a katonai akadémiát.
Katonai pályáját hadnagyként kezdte vidéken. „Amikor a sors kegyéből hadnagy lettem, száraz kenyeret ettem ebédre, de bezárkóztam a szegénységemmel” – írta ezekről az évekről a leendő császár.
Az első feleség, Josephine
Az első feleség, Josephine

A forradalom katonája
Katonai tehetsége hamar megmutatkozott. 1793 decemberében a forradalmi csapatok az ő tervei alapján foglalták vissza Toulon kikötőjét a királypárti lázadóktól. Ezért Bonapartét tábornokká léptették elő.
A jakobinusok bukása után rövid időre börtönbe került, majd állás nélküli katonaként Párizsban tartózkodott. Amikor (még 1792-ben) XVI. Lajost a népfelkelést követően letartóztatták, Bonaparte megvetően csak annyit mondott: „Megérdemli a sorsát, végtére néhány száz katona élén szét kellett volna kergetnie a csőcseléket!” Valóban, amikor három évvel később Párizsban királypárti felkelés tört ki, Napóleon néhány száz katonával verte le a lázadást.
Nem sokkal később feleségül vett egy szép és befolyásos hölgyet, Josephine-t (zsozéfin). Az asszony egy kivégzett tábornok özvegye volt, aki otthonosan mozgott a szalonok* világában. Bonaparte nem kis részben neki is köszönhette, hogy kinevezték az itáliai hadsereg élére.
Napóleon a házasságkötő teremből szinte egyenesen az itáliai hadszíntérre ment. A lerongyolódott és szétzüllött hadsereggel csodát művelt. Mindig a katonái között tartózkodott, ugyanazt ette, amit ők. Ezt később császárként sem felejtette el. Katonái valósággal tűzbe mentek érte. Hamarosan győzelmet győzelemre halmozott.
Egy jakobinus király
Bernadotte (bernadott) a napóleoni háborúk egyik legtehetségesebb tábornoka volt. Napóleonnal még a forradalom idején kötött barátságot. Harcos jakobinusként mindketten gyűlölték a királyokat.
Bernadotte később XIV. Károly néven svéd király lett. Demokratikus érzelmű, jó uralkodónak tartották, akinek azonban volt egy akkoriban furcsának számító szokása: hetente többször forró fürdőt vett. A fürdések alkalmával még be is zárkózott, és senkit sem tűrt meg maga körül.
Halálakor aztán fény derült e magányos fürdőzés okára. Karján ugyanis nem éppen királyhoz illő tetoválás díszelgett még a jakobinus időkből: „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség! Halál a királyokra!”
Leckéhez tartozó extrák

Diadalív (Párizs, 1836)

Az Arc de Triomphe építése csak Bonaparte Napóleon bukása után, 1836-ban fejeződött be.

Napóleon élete

Diadalív (Párizs, 1836)

Kosárba helyezve!