Művészettörténet 6.

Az alábbi tartalmat jelenleg INGYENES hozzáféréssel tekinted meg.
Amennyiben szeretnél teljes hozzáférést az oldalhoz, kérlek, regisztrálj, jelentkezz be, és vásárold meg a szükséges elektronikus licencet vagy írd be a nyomtatott könyv hátuljában található kódot!
41. kép.  Dávid (1501–1503)
41. kép. Dávid (1501–1503)

Michelangelo

A cinquecento másik művészóriása Michelangelo Buonarroti (ejtsd: mikelándzseló) (1475–1564). Elsősorban szobrásznak vallotta magát, de mint építész és festő is kiválót alkotott. Egyik legismertebb szoboralkotása, a Dávid , Firenze jelképévé vált. Kompozíciója az antik görög, ún. kontraposztos atléta­szobrokra emlékeztet. Dávid alakja a nagy erőpróba előtti utolsó pillanatot jeleníti meg: távolba meredő tekintete, látszólag tétlen mozdulata feszültséget fejez ki. Monumentális alakja kitágítja a teret, részletező plasztikája a fény-árnyék hatásoknak ad lehetőséget. Mózes robusztus alakját II. Gyula pápa nagyszabású síremlékéhez alkotta. A szobor egy nézetre készült. Kompozíciójában erőteljes szerepe van a kontraposztnak, amely a belső feszültség, a harag megjelenítésének eszköze. Az alko­tásnak festői hatásokat kölcsönöz a szigorú tekintet, a fedetlen, erős izomzatú karok, az aláhulló szakáll, a drapéria
A Pieta márványból faragott, zárt kompozícióját Krisztus fekvő és Mária ülő alakja vízszintes és függőleges tengelyekre osztja. Egyensúly, nyugalom, harmónia és szépség hatja át e művet. Mária arca ugyanolyan fiatal mint Krisztusé, ezáltal eszményíti, idealizálja a szűzanya portréját. Mária alakján a drapéria hullámzása teljesen anyagszerű, szinte túllép a „kő” adta lehetőségeken.
42. kép.  Mózes (1513–1516)
43. kép.  Pieta (1498–1500)
42. kép. Mózes (1513–1516)43. kép. Pieta (1498–1500)

44–45. kép A Sixtus-kápolna freskói (1508–1512) és a kápolna kívülről (1475–1581)

44–45. kép A Sixtus-kápolna freskói (1508–1512) és a kápolna kívülről (1475–1581)

Michelangelo festői zsenijét a vatikáni Sixtus-kápolna mennyezeti és oltárfalára festett freskók bizonyítják, amelyek a Bibliából vett jeleneteket dolgoznak fel. Közülük legismertebb az Ádám teremtése . Kompozíciója átlós szerkezetet mutat. Michelangelo szakított a téma eddigi ábrázolásmódjával. Az istenalak megfogalmazása újszerű, portréjellegű. Sodró lendületét és erejét a mögötte lévő lepel hullámzása érzékelteti. Az alakok plaszticitása rendkívüli, izomzatuk erőteljes, szoborszerű. A háttér egyszerű: Ádám alatt a föld zöldje, az istenalak mögött az ég kékje egységes tömeget alkot.
46. kép. Ádám teremtése. Isten mutatóujjának érintésével ad életet Ádámnak, akinek álmos tekintete és mozdulata az öntudatra ébredés első pillanatát jelzi (1511)

46. kép. Ádám teremtése. Isten mutatóujjának érintésével ad életet Ádámnak, akinek álmos tekintete és mozdulata az öntudatra ébredés első pillanatát jelzi (1511)

Michelangelónak a Sixtus-kápolna oltárfalára készített freskója, Az utolsó ítélet méltán a legnagyobb festői alkotása. Elvetette a téma hagyományos ábrázolási módjait. Fantáziája és zsenialitása által egy festett költeményt hozott létre, amelyen az emberi testek ábrázolásának változatosságával, az érzelmek szenvedélyes megragadásával teremtett újat. A freskó közép­pontjában a  szakálltalan, ítélkező Krisztus áll. (A művészet történetében egyedülálló Jézus szakáll nélküli ábrázolása.) Robusztus, szoborszerű alakját kontraposztba állítja a művész. Fékezhetetlen erejét és haragját magasba lendülő jobb karjával érzékelteti. Krisztus félelmet és döbbenetet kelt a nézőben. Ezt a hatást fokozza Mária elhajló testtartása, elforduló tekintete.
Michelangelo itt már túllép a reneszánsz művészet harmonikus törekvésein. Alkotásában fellelhetőek egy új stílus – a manierizmus – formajegyei.
47. kép. Michelangelo: Az utolsó ítélet (1534–1541)

47. kép. Michelangelo: Az utolsó ítélet (1534–1541)

Kosárba helyezve!