Művészettörténet 7.

Szent Péter-bazilika
A Szent Péter-bazilika története – a legtöbb európai székes­egyházhoz hasonlóan – több korszakon is átível. Az eredeti bazilikát Constantinus császár építtette Szent Péter sírja fölé a  4. században. Ez az épület fogadta a zarándokokat egészen az 1450-es évekig. Ekkor kezdődik a templom újkori története. V. Miklós és II. Pál pápa is a székesegyház felújítását sürgette, majd II. Gyula lesz az, aki az új templom alapkövét 1506. április 18-án lerakja.
Az 1500-as évek második felétől nagyszabású építkezések folytak az V. Sixtus pápa által megálmodott Szent Városban, Rómában.
A Szent Péter-bazilika tervezője és részben megépítője Donato Bramante (ejtsd: brámánte) (1444–1514), a korszak egyik legfoglalkoztatottabb építésze. Ő az érett reneszánszra jellemző centrális, középpontos elrendezésű épületet tervezett.
A végső befejezéssel 1547-ben III. Pál pápa – az ekkor már 72 éves – Michelangelot bízza meg.
Az idős mester a Bramante-féle alaprajzot leegyszerűsíti. Megerősíti a fő- és kereszthajó találkozásának, az ún. négyezetnek* a pilléreit, és emelt ívű, hatalmas kupolát emel fölé.
A kupolát magas kupoladobra, más néven tamburra* helyezte, még inkább kiemelve a templom tömegéből a monumentális „félgömböt”. A tambur felületét kettős korinthoszi oszlopokkal hangsúlyozza, amelyeknek vonala a kupolán is folytatódik, sőt legfölül „kicsiben” megismétlődik a laternán is.
Az 50 méter (!) átmérőjű kupola büszkén magasodik az „örök város” fölé.
Michelangelo halála után az itáliai korai barokk kiemelkedő építésze, Carlo Maderna (ejtsd: máderná) (1556–1629) alakítja ki az épület végleges, latinkereszt alakú alaprajzát.
5. kép. A Szent Péter-bazilika szemléltető metszete

5. kép. A Szent Péter-bazilika szemléltető metszete

6. kép. A Bramante-féle alaprajz. A görögkereszt alaprajzot mellékte­rek­kel bővíti, és a kereszt­szárakat félköríves apszisokkal zárja le. A sar­kokban négy kupolás térrészt helyez el
7. kép. A bazilika Michelangelo-féle alaprajza. Az alaprajzot leegyszerűsíti, megerősíti a négyezet pilléreit és hatalmas kupolát emel fölé
8. kép. Maderna végleges alaprajza. A görögkereszt alaprajzot latinke­reszt­té alakította át oly módon, hogy egy háromhajós hosszházat és egy tágas előcsarnokot kapcsolt az épülethez
6. kép. A Bramante-féle alaprajz. A görögkereszt alaprajzot mellékte­rek­kel bővíti, és a kereszt­szárakat félköríves apszisokkal zárja le. A sar­kokban négy kupolás térrészt helyez el7. kép. A bazilika Michelangelo-féle alaprajza. Az alaprajzot leegyszerűsíti, megerősíti a négyezet pilléreit és hatalmas kupolát emel fölé8. kép. Maderna végleges alaprajza. A görögkereszt alaprajzot latinke­reszt­té alakította át oly módon, hogy egy háromhajós hosszházat és egy tágas előcsarnokot kapcsolt az épülethez
Maderna nevéhez fűződik a homlokzat mai képének kialakí­tása is, mely méltó a nagy példakép, Michelangelo manierista szellemiségéhez.
Figyelmesen megvizsgálva a képet szembetűnik a két oldal vaskosabb kiképzése: a fel nem épült tornyok tömbjének alapvetése. (Az egyik torony ugyan elkészült 1637-ben, ám a  kedvezőtlen kritikák hatására ezt is lebontották.) A hiányzó tornyokat a két óra is jelzi, melyeket szobordíszek kereteznek. A  főhomlokzatot a monumentális korinthoszi féloszlopok rit­musosan tagolják.
9–10. kép. Maderna: A bazilika kupolája és főhomlokzata (1607–1612). Az összhatás Michelangelo manierista formavilágát idézi

9–10. kép. Maderna: A bazilika kupolája és főhomlokzata (1607–1612). Az összhatás Michelangelo manierista formavilágát idézi

A barokk szervesen egymáshoz kapcsolódó terekben, az épületeket összekötő sugárutakban, vagyis városképben gondol­kodik. Tipikus példája ennek az új térszemléletnek a Szent Péter-székesegyház összekötése a város egyik hangsúlyos tengelyével.
Lorenzo Bernini (1598–1680), a barokk kor géniusza* két monumentális oszlopos folyosóval, ún. kolonnáddal* fogja körbe a székesegyház nagy terét.
11–12. kép. Bernini: A Szent Péter tér légifelvétele és alaprajza (Róma, 1656–1667). A kettős íves oszlopcsarnok azt jelképezi, hogy a katolikus egyház keblére öleli a híveket

11–12. kép. Bernini: A Szent Péter tér légifelvétele és alaprajza (Róma, 1656–1667). A kettős íves oszlopcsarnok azt jelképezi, hogy a katolikus egyház keblére öleli a híveket

Az ellipszis alakú térrészt ritmusosan tagolta: gyújtópontjaiba (A), (B) egy-egy szökőkutat, közepére (C) pedig hatalmas obeliszket* helyezett. A félköríves kollonádokat trapéz alakú tér köti a templom lépcsősorához.
Leckéhez tartozó extrák

Szent Péter-bazilika

Róma központjában, a Vatikánban látható a világ legnagyobb keresztény temploma.

Szent Péter-bazilika

Kosárba helyezve!