A kontinensek vándorlása

4,6 milliárd éve
A Föld csillagkora véget ért a szilárd földkéreg kialakulásával.
A lehűlés során megszilárdult kőzetburok az egész bolygót beborította. A szilárd anyagból kiszoruló gázokból jött létre a Föld elsődleges légköre (hidrogén és nemesgázok). Könnyű gázai mintegy elillantak a bolygóközi térbe. Az átmenetileg légkör nélkül maradt bolygó felszínébe sok meteorit csapódott, krátereket mélyítettek. A becsapódások környékén magmává olvadt a kőzetburok anyaga, és vulkáni tevékenység kezdődött.

3,6 milliárd éve
A vulkáni működés során sok gáz szabadult fel, amelyből kialakult a Föld másodlagos légköre (vízgőz, szén-dioxid, kén-dioxid, nitrogén, klór, ammónia, metán). Megindult a belső erők működése. A légkör hőmérséklete csökkent, ennek hatására a benne lévő vízgőz lecsapódott, és létrejöttek az első óceánok. A köpenyben a felszálló magmaáramlások pedig darabokra szakították a kérget, így megindultak a lemeztektonikai folyamatok.

3 milliárd éve
Első hegységképződési időszak.

2,3 milliárd éve
Második hegységképződési időszak, ősmasszívumok létrejötte.

Kambrium
Délen egy egységes kontinens, a Gondvana található, az északi kontinens három részre, ős-Európára, ős-Ázsiára és ős-Észak-Amerikára szakadt.

Szilur
A Kaledóniai-hegységképződés fő időszaka, mely következtében ős-Észak-Amerika és ős-Európa egységes kontinenssé forrt össze.

Devon
A talajburok kialakulása.

Karbon-perm
A Variszkuszi-hegységképződés két ütemben zajlott. Ős-Észak-Amerika és ős-Európa ütközött ős-Ázsiával, létrehozva Laurázsiát, valamint Laurázsia és Gondwana ütközésével kialakult az egyéges őskontinens, a Pangea, körülötte az egyéges óceán, a Panthalassa.

Jura
A Pangea feldarabolódása, az Atlanti-óceán nyílásának kezdete, a Pacifikus- és az Eurázsiai-hegységrendszer kialakulásának kezdete.

Harmadidőszak
A Pacifikus- és az Eurázsiai-hegységrendszer kialakulásának fő időszaka.

Negyedidőszak
A pleisztocén az eljegesedések fő időszaka, ekkor a legfontosabb felszínformáló erő a jégtakaró és a gleccserek pusztító és építő munkája.

Holocén
A legjelentősebb felszínformáló erő az ember.

Fogalomdefiníciók:

Őslégkör: A Földet körülvevő elsődleges gázburok, amely az ősidő elején a kőzetburok megszilárdulásakor kiszoruló gázokból (hidrogénből és héliumból) keletkezett.

Ősóceán: Az őslégkör lehűlése során keletkezett hatalmas, egységes állóvíz az ősidőben. Vize a nagy páratartalmú légkörben keletkezett heves esőzésekkel hullott az óceáni medencékbe.

Őskontinens: A permben a variszkuszi hegységképződés hatására összeforró, egységes kontinens (Pangea), amelyet egyetlen ősóceán (Panthalassza) övezett.

Földrész (kontinens): Nagy kiterjedésű, összefüggő, óceánokkal és tengerekkel határolt szárazföld, amelynek ősföldmagja van.

Óceáni medence: Óceáni kérgű, szerkezetileg stabil nagyszerkezeti egység a tenger szintje alatt, hatalmas kiterjedésű üledékgyűjtő. A kőzetlemez-távolodás során, az óceáni aljzat szétsodródásával keletkezik, bazaltos anyaga az óceáni hátságok felé fiatalodik.