Ókori görög vázatípusok

Az ókori hellén vázakészítők mesterművei napjainkban fontos történeti források is.

Vizuális művészetek

5 – 12. évfolyam

Címkék

váza

vázafestészet

feketealakos

ókor

vörösalakos

edény

görög

hellén

agyag

amfora

kehely

kerámia

művészet

díszítés

mitológia

mozaLink

Weblink

Digitális lecke

/ MS-6406 / 13

Jelenetek

Görög edények

vörösalakos edények
feketealakos edények

Feketealakos edények

Ekszekiasz: Akhilleusz és Aiasz kockázik - A feketealakos vázák legjelentősebb festőjének alkotása. A Kr. e. 540 körül készült remekmű a Trójáért vívott harc szünetében játszó hősöket ábrázolja.
Ekszekiasz: Dionüszosz a tengeren - A feketealakos vázák legjelentősebb festőjének alkotása. Kr. e. 540-530 körül keletkezett magas talpú, lapos, széles váza. A két vízszintes füllel ellátott edény belső felületén egy mitológiai jelenet látható.
léküthosz - E vázatípus széles, lefelé csúcsosodó testétől éles vonallal válik el a vállrésszel ívesen egybefüggő, rövid nyak, melyre csésze alakú száj illeszkedik. A hétköznapi jelenetet bemutató vázakép Kr. e. 500 körül keletkezhetett.

Vörösalakos edények

harang alakú kratér - Borkeverő edény. A Kr. e. 440 körül keletkezett alkotás a csodálatos zenét játszó Orpheuszt ábrázolja.
Andokidész amforája - Az alkotó Ekszekiasz tanítványa volt. Az ő fazekasműhelyében született meg a vázafestészet új technikája, a vörösalakos stílus. Ez az tárolóedény Kr. e. 530 körül készülhetett.
kehely alakú kratér - Egy színházi jelenetet ábrázol. A Kr. e. 400-390 körül keletkezett, különleges alakú borkeverő edény jellegzetes alsó fülpárral rendelkezik.

Animáció

Narráció Összes mutatása

Az ókori görög festészet legjelentősebb fennmaradt alkotásait a vázák jelentik, hiszen a falfestmények és egyéb díszítmények nagy része elpusztult.
Az agyagedényeket a kiégetés után festették meg, majd újra kiégették őket. Kerámiáik finom kidolgozottságúak és művészien díszítettek voltak. Így a vázákat nem csupán használati tárgyaknak, hanem műalkotásoknak is tekinthetjük. A kiváló minőségű, messze földön híres görög kerámiákat változatos formavilág jellemezte.
A vázafestészet első korszakát a geometrikus szóval jellemezhetjük. Egyszerű mértani motívumokból igen bonyolult, összetett díszítéseket alakítottak ki. Ember- és állatalakokat is ábrázoltak, de csak nagyon leegyszerűsített formában.

Az archaikus korban a vallás előtérbe kerülésével a mitológiai jelenetek váltak a vázaképek uralkodó témáivá. Ezt az időszakot a feketealakos stílus jellemezte: fekete festékkel vitték fel a figurákat a vörös színű alapozásra.
A motívumok között a későbbiekben is a mitológiai és a hétköznapi életből vett témák voltak a legjellemzőbbek.

A klasszikus korban megjelentek a vörösalakos edények is. A bonyolult eljárás első lépéseként az egész edényt vörösre festették. Ezután úgy vonták be fekete mázzal, hogy az alakok helyét üresen hagyták. A díszítés utolsó fázisaként vékony vonalakkal megrajzolták a részleteket is.