Quinquereme (Kr. e. 3. század)
A több evezősorral rendelkező vitorlás a hellenizmus időszakának jellegzetes hadihajója volt.
Történelem
1 – 12. évfolyam
Címkék
mozaLink
/Weblink
Jelenetek
Három evezősoros hadihajó
- corvus
- varázsszemek
- döfőorr
- evezősorok
- négyszögletes vitorla
- árboc
Felülnézet
Fedélzet
Csapóhíd működése
Metszet
Szerkezet
- corvus
- hossza: 11 méter
- hossza: 37 méter
- 30 tengerész
- 120 katona
- 270 evezős
- szélessége: 4 méter
A háború már az ókorban is kiterjedt a tengerekre. A római korban legendás csaták zajlottak a rómaiak és a punok között a Földközi-tengeren, annak birtoklásáért.
Persze a hatékony tengeri hadviseléshez megfelelő eszközökre volt szükség. A rómaiak hajózási ismereteiket másoktól vették át. Hadihajóikat görög, etruszk és karthágói minták alapján építették.
A hellenisztikus korszak leginkább ütőképes hadihajó-típusa a három evezősorral rendelkező triremis volt. A római hadiflotta quinquereme hajóin is három evezősort alakítottak ki.
A hajótípus nevében szereplő ötös szám arra utal, hogy a felső két evezősorban 2-2, az alsóban pedig 1-1 ember húzta az evezőket.
Az átlagosan 37 méter hosszú és 4 méter széles hajó fő árbocán egy hatalmas négyzetes keresztvitorla volt, mely kedvező széljárás esetén segítette a 270 evezős munkáját. A quinquereméken a 30 fős legénységen kívül 120 katona tartózkodott.
A hajótest elejére egy érc döfőorrt helyeztek el, mellyel csata közben meglékelhették az ellenséges hajókat. Mégsem e döfőorr volt a római hadihajók legfélelmetesebb fegyvere. A köztársaság korának római hadserege a szárazföldön volt igazán ütőképes.
Ezért a hadihajókra egy corvusnak nevezett, általában 9-11 méter hosszú csapóhidat szereltek.
Az ellenséges hajó mellé érve eltörték annak evezőit, így téve mozgásképtelenné az áldozatot. A csapóhidat leengedték, melynek kampója belevágódott a fedélzetbe. Egy másik kampóval egymáshoz rögzítették a két vitorlást, így a katonák átmasírozhattak a másik hajóra - gyakorlatilag szárazföldi közelharcot vívva a tengeri ütközetben is.