Teotihuacan (4. század)

„Istenek Városa”

Teotihuacan Közép-Amerikában, a mai Mexikó területén helyezkedett el. A kulturálisan sokszínű város azték nevének jelentése: „az Istenek Városa”.
A Kolumbusz előtti Amerika legnagyobb és legnépesebb városa volt. Fénykora az 1. évezred első felére tehető.
Abban az időben területe 20-30 km², lakosainak száma pedig 150-250 ezer fő lehetett.

Az 5-6. században megkezdődött a város hanyatlása. Ehhez a külső támadásokon kívül valószínűleg egy belső felkelés is nagyban hozzájárult. A virágzó várost rövidesen nem csupán az istenek, hanem korábbi lakói is elhagyták.

A régészeti feltárások a 19. században kezdődtek meg. A munkálatok során a szakemberek megerősítették a rossz állapotban levő építményeket.
A Holtak Útján évről-évre turisták tömegei sétálnak végig, megborzongva pillantva fel a föléjük magasodó piramisok csúcsára.
Teotihuacan csodálatos romvárosát 1987-ben felvették az UNESCO Világörökségének kulturális helyszínei közé.

Hold-piramis

A navatl nyelven Tenannak („anya szikla”, „védelmező szikla”) is nevezett építmény Teotihuacan romvárosának második legnagyobb piramisa. Ma használatos neve az aztékoktól származik.

Eredeti magassága meghaladta a 40 métert. A Krisztus utáni első évszázadokban épülhetett, alapjai idősebbek a Nap-piramisnál.
A piramis feltehetően Teotihuacan valószínűsíthető főistenének, a Nagy Istennőnek épült, akinek ceremóniákat tartottak, illetve áldozatokat mutattak be itt.

A Nagy Istennőt az alvilág, a sötétség, a föld, a víz, a háború és a teremtés isteneként tisztelhették. Ábrázolásain jellegzetes, madarat mintázó fejdíszt visel. Legtöbbször jaguár, bagoly és pók társaságában jelenik meg.

Teotihuacan Pókasszonyaként is emlegetik, hiszen számos olyan falfestmény került elő, melyen az istennő mellett, a ruháján, vagy a karján lógva pókok láthatók.
A Hold-piramis tetején levő szentélytől induló lépcsősor az építmény előtti térre vezet, melyen kisebb templomok, platformok és paloták álltak. Ez a Holtak Útjának északi végpontja.

Nap-piramis

A Nap-piramis elnevezés az aztékoktól származik. Teotihuacan romvárosának legnagyobb építménye.
Építése Kr. u. 200 körül fejeződhetett be. Eredeti magassága meghaladhatta a 70 métert. (Jelenleg kb. 66 m magas.) Alapélei 220-230 méteresek. Az eredeti struktúra térfogatát 1,2 millió m³-re becsülik.

A piramis külső felszínének nagy részét tezontle kőzettel boríthatták be. Ez a vulkanikus kőzet jellegzetes vörös színt kölcsönzött az építménynek.
A tetején volt egy szentély is, mely azonban napjainkban már nem látható. Arra vonatkozóan nincs megbízható forrásunk, hogy melyik istenüknek emelték ezt a templompiramist Teotihuacan lakói.

A Holtak Útja mellett álló, három oldalról emelvénnyel határolt Nap-piramis előtt kisebb templomok helyezkedtek el. A kutatók a régészeti feltárások során egy „barlangot” találtak a piramis alatt. A korábbi elképzelésekkel ellentétben a legújabb vizsgálatok azt állítják, hogy nem természetes, hanem mesterséges járatokról és kamrákról van szó. Ez utóbbiak feltehetően sírkamrák lehettek.

„Citadella”

A Tollaskígyóhoz kapcsolt templom Teotihuacan harmadik legnagyobb építménye.
A Holtak Útjának déli végében helyezkedik el, a spanyolok által „Citadellának” nevezett területen. Alapélei 65 m hosszúak, magassága kb. 20 m.

A négyzet alakú „Citadella” Teotihuacan középpontjában található, nem messze a főutak (a Holtak Útja és a kelet-nyugat irányú út) találkozási pontjától.
A hatalmas terület akár a város teljes lakosságát képes lehetett befogadni. Ünnepségeknek, szertartásoknak biztosíthatott helyszínt, s emellett vallási és igazgatási központként is funkcionálhatott.

Ezt támasztja alá az is, hogy a templom alatti alagutakban az uralkodó elit sírkamráira bukkantak a régészek.

A tér hátsó részének közepén, az ún. kapcsolódó emelvény mögött helyezkedik el a Tollaskígyó temploma. A 3. század elején fejeződhetett be a feltehetően egyetlen szakaszból álló építkezés.
Oldalát lenyűgöző alkotások, többek között a Tollaskígyót (az azték Ketzalkóatl) ábrázoló kőfaragások díszítették. Teotihuacan három fő építményének egymáshoz viszonyított helyzete szinte pontosan megegyezik a három nagy gízai piramis, illetve az Orion csillagkép övének állásával.

Holtak Útja

A Holtak Útja (navatl nyelven: Miccaotli) volt a város egyik központi sugárútja. Az átlagosan kb. 40 m széles út kb. 2,5 km hosszan húzódik a romváros közepén. (Eredeti hosszúsága ennek a kétszerese is lehetett.)

Déli végpontjában a „Citadella”, az északiban pedig a Hold-piramis épületkomplexuma állt. Két oldalán, szimmetrikus elrendezésben rengeteg kisebb templom és a társadalmi elitnek otthont adó lakóépület kapott helyet. A város legnagyobb építményének, a Nap-piramisnak a lépcsői is gyakorlatilag a Holtak Útjára vezettek.
A főútnak nevet adó aztékok síremlékeknek vélték az utat szegélyező templomokat, ezért választották a baljós hangzású, ám téves kifejezést. A főút egyik vége éppen arra a helyre mutat az égbolton, ahol a Plejádok (Fiastyúk) csillagkép lenyugszik.

Tollaskígyó

A Tollaskígyó jelen volt számos közép-amerikai kultúrában. Az aztékok Ketzalkóatlként, a maják Kukulkánként tisztelték. Eredetének gyökerei feltehetően Teotihuacan ősi városába nyúlnak vissza, a Krisztus születése körüli időkbe.

A kutatók egy része egy létező személyre (egy vezetőre vagy egy papra) is visszavezeti a Tollaskígyó alakját.
Tollai isteni természetét, az Égbe való feljutás lehetőségét szimbolizálják. Kígyó alakja az emberi természetet, a Földön való életet jelképezi.

A Tollaskígyó a teotihuacani panteon egyik központi figurája volt. Több isten tulajdonságai olvadtak össze benne. Többek között a széllel, a Vénusz bolygóval és a hajnallal azonosították.
A papság, a kereskedők, a tanulás és a tudás patrónusa volt.

Ő teremtette az embereket a korábbi generációk csontjaiból. Neki köszönhették a tudományokat, az erkölcsöt, a törvényeket és az írást is.
Leggyakoribb megjelenési formája – nevéből adódóan – a kígyó. Hatalmas szájjal, befelé ívelő fogakkal, tollas testtel és csörgőkígyó farokkal ábrázolták. (Helyenként a testen nem, csak a fej körül láthatunk tollakat.) Ismertek olyan ábrázolások is, melyeken férfi harcos alakjában jelenik meg.