A kosarad üres
A rosette-i kő
A rosette-i kő segítségével sikerült megfejteni a hieroglifák titkát.
Vizuális művészetek
5 – 12. évfolyam
Címkék
mozaLink
/Weblink
Jelenetek
Rosette-i kő
- egyiptomi hieroglif írás
- egyiptomi démotikus írás
- ógörög írás
- sztéle - Faragott vagy vésett jelekkel, ábrákkal díszített kőtábla (kőoszlop). A rosette-i kő granodioritból készült. (A granodiorit összetétele alapján a gránit és a diorit közötti, átmeneti kőzet.)
A rosette-i kő
A rosette-i kő egy ókori egyiptomi granodiorit sztélé töredéke. A kő 112,3 cm magas, 75,7 cm széles és 28,4 cm vastag. Három különböző írással tartalmazza ugyanazt a szöveget. A felső 14 sor egyiptomi hieroglif írással, a következő 32 sor egyiptomi démotikus írással, az alsó 54 sor pedig ógörög írással vésődött a sztélébe.
A kőre 1799. július 15-én bukkant rá Pierre-François Bouchard a Nílus-deltában levő Rashid (akkori francia nevén: Rosette) település mellett. A francia katonatiszt a Fort Julien erődítési munkálatait irányította Bonaparte Napóleon hadjáratához kapcsolódóan. A követ Alexandriába küldték, felismervén annak fontosságát. A kalandos sorsú töredék rövidesen a Nílus-deltában partra szálló, a franciákat legyőző britek kezére került. 1802 óta Nagy-Britanniában, a londoni British Museumban őrzik. Napjainkban is ott tekinthető meg.
A rosette-i kő azért különösen fontos, mert a segítségével sikerült megfejteni a „hieroglifák titkát”, így forradalmat eredményezett az egyiptológia tudományában.
Hieroglifák megfejtése
A hieroglifák megfejtése
A késő római időszakban a hieroglif írást már csak igen különleges esetekben használták. Még Egyiptomban is nagyon kevesen voltak olyanok, akik el tudták olvasni a speciális jelekkel írt szövegeket.
Ám az írástípus feledésbe merülésével párhuzamosan megjelent a titokzatos hieroglifák megfejtésének vágya. Hosszú évszázadokon keresztül kutatták jeles tudósok e különleges írást, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Ráadásul a tényként kezelt hibás megállapítások gyakran tévutakra vitték a lelkes nyelvészeket.
A rosette-i kő azonban hatalmas esélyt jelentett a kulcs megtalálására, új lendületet adva a kutatásoknak. Az első jelentős eredményeket egy angol nyelvzseni, Thomas Young érte el a hieroglif és a démotikus írás összehasonlításakor. A fáraó (V. Ptolemaiosz) nevét is ő azonosította elsőként e szövegekben.
A döntő lépések megtétele egy másik nyelvzseni, a francia Jean-François Champollion nevéhez köthető. Young eredményeire alapozva sikerült megfejtenie a teljes démotikus szöveget.
Felismerte, hogy a hieroglifák nem egyszerű képjelek, hanem helyettesíthetnek szótagokat és különálló hangokat is. Abból kiindulva, hogy az uralkodók neveit kartusok (koszorúk) vették körül, a jelsorozatok összehasonlításával megfejtette a jelek hangértékét. Felfedezte az adott szó jelentésének meghatározását megkönnyítő, de önálló olvasattal nem rendelkező determinatívumok szerepét. (Ezek a jelek segítenek megkülönböztetni a megegyező írásmódú, de különböző jelentésű szavakat.)
Korszakalkotó eredményeit 1822-ben közölte a Francia Akadémiával, megadván a kulcsot a hieroglifák olvasásához.
Rekonstrukció
- egyiptomi hieroglif írás
- egyiptomi démotikus írás
- ógörög írás
- sztéle - Faragott vagy vésett jelekkel, ábrákkal díszített kőtábla (kőoszlop). A rosette-i kő granodioritból készült. (A granodiorit összetétele alapján a gránit és a diorit közötti, átmeneti kőzet.)
- a sztéle egy lehetséges kiegészítése
Rekonstrukció
A sztélé Kr. e. 196-ban keletkezett.
A Kr. e. 204 és Kr. e. 181 (180?) között uralkodó V. Ptolemaiosz Epiphanész egyik rendelete olvasható rajta. (A Memphiszben ülésező papi kongresszus adta ki.)
A fáraó többek között az adókról és a templomi szobrokról rendelkezett, megalapozván saját uralkodói kultuszát. A szöveg szerint arra is utasítást adott, hogy a rendeletet „az istenek szavaival” (vagyis a hieroglif írással), a nép nyelvén (vagyis a démotikus írással) és ión nyelven (vagyis görög írással) is ki kell hirdetni.
A háromnyelvű, fekete kőtábla nem egyedi a maga nemében.
A Ptolemaida-dinasztia korában a fáraók rendeleteit a papok által használt hieroglif írással, a hétköznapinak számító démotikus írással és a hivatalos ügyintézésre használt görög írással is felvésték. (A görög nyelv adminisztrációban való használata a dinasztia származásából adódhat.)
Valószínűleg több példány is készült a sztéléből. A fennmaradt példányt eredetileg feltehetően egy templomban állíthatták fel. Valamikor a középkorban, hajón juthatott el a Nílus-deltába, egyszerű építőkőként. Sérülései is akkor keletkezhettek.
A sérülések miatt egyik szöveg sem teljes. A hieroglif írással készült vésetből valószínűleg 14-15 sor hiányzik a sztélé felső részénél.
Narráció
A rosette-i kő egy ókori egyiptomi gránit sztélé töredéke. 1799. július 15-én bukkantak rá a franciák a Nílus-deltában. A kalandos sorsú töredék rövidesen a britek kezére került. 1802 óta Nagy-Britanniában, a londoni British Museumban őrzik.
A Kr. e. 196-ban keletkezett sztélé három különböző írással tartalmazza ugyanazt a szöveget. A felső 14 sort egyiptomi hieroglif írással, a következő 32 sort egyiptomi démotikus írással, az alsó 54 sort pedig ógörög írással vésték bele.
A rosette-i kő azért különlegesen fontos, mert a segítségével sikerült megfejteni a „hieroglifák titkát”, így forradalmat eredményezett az egyiptológia tudományában.