A kosarad üres
Összesen: 2193
/
14528
Földben élő, kistestű emlős, amelynek lábai jellegzetes ásólábakká módosultak.
Talajlakó állat, melynek példáján megismerhetjük a gyűrűsférgek anatómiai felépítését.
A legősibb szövetes állatok, a csalánozók szabadon úszó képviselői a medúzák.
A legősibb, vízben élő állatcsoport, testük aszimmetrikus, szöveteik nincsenek.
Édesvízben közönséges heterotróf egysejtű, melynek alakja folyamatosan változik.
Közismert békafaj, melynek példáján megismerhetjük a kétéltűek anatómiai felépítését.
A jelenet segítségével megismerhetjük a gesztenyefa évszakonkénti változásait.
A növények zöld színanyaga, a fényenergia befogásában, és így a fotoszintézisben nélkülözhetetlen.
A rovarállamokat alkotó házi méhek termelik a mézet, ami értékes táplálékunk.
A termés fala a virág termőleveleiből alakul ki, az áltermésé a virág más részeiből.
A fájdalomreflex a károsító ingertől való távolodást szolgáló gerincvelői reflex.
Kréta kori dinoszaurusz; könnyen felismerhető a jellegzetes nyakfodorról és három szarváról.
A fogazat felépítése tükrözi a fajra jellemző táplálkozási szokásokat.
Külső szilárd vázzal rendelkező, kihalt fejlábúak. Kövületeik fontos szintjelzők.
Hüllőrokonságra utaló bélyegeket mutató emlős: tojásokkal szaporodik, kloákával rendelkezik.
Közéjük tartoztak a pókszabásúak és a rákok ősei.
Az evolúció során többször, egymástól függetlenül kialakultak különböző típusú látószervek.
Repülő őshüllő, hasonlít a madarakra, de nincs köztük közvetlen evolúciós kapcsolat.
A rövidlátás és a távollátás korrigálása homorú, illetve domború lencsével lehetséges.
A beszéd agykérgi központok összehangolt szervezőmunkáját igényli.